Még el sem ült a német
megszállási emlékmű keltette felháborodás, máris Tisza István szobra kelt
indulatokat. Tudjátok, mit? Nekünk tetszik! Ja, hogy konliktusos? Miért, az
emlékezetpolitika mi szokott lenni? Állítólag nem konszenzusos a tisztelt
kormány emlékezetpolitikája, közös hősöknek nem állít szobrot. Miért, van közös
hős? Szerintem nem nagyon, legalábbis a 20. században kevés.
A baloldal a saját hőseit gondolja közös hősnek. Azért megy
a hiszti, amiatt habosodnak a szájak, mert Magyarországon tulajdonképp a háború
vége óta echte balos emlékezetpolitika volt, és most a kormány ennek vetett
végett. Visszahozta a sírból a baloldal által eltemetett alakokat, akikre
kimondták az átkot, eltörölték az emlékezetüket, vagy mégsem, de legalábbis
nagyban azon voltak, és amennyiben az emlékezetüket nem sikerült eltörölni,
annyiban bemocskolni sikerült azt. Széchenyi a kivétel, mert régen élt. Orbánék
most kaján mosollyal, csakazértis felmutatják a jobboldal hőseit, leporolják,
rehabilitálják őket, és megmutatják, hogy nem kell miattuk szégyenkezni.
Bethlen István, Tisza István közéjük tartoznak.
A baloldal meg rá van izgulva Károlyi Mihály szobrára –
most, hogy így gondolkodom, hogy kiknek állítana szobrot a balos
emlékezetpolitika, eléggé bajban vagyok. Peyer Károlynak, aki megkötötte a
Bethlen-Peyer-paktumot? Ő talán megérdemelné, de nem csinált semmit ezen túl. A
balos politikusok a háború végéig ellenzékben voltak, sok értékelhetőt nem
tettek le az asztalra, utána viszont mind radikálbalos vagy kommunista volt.
Nekik azért még a mi baloldalunk sem állítana szobrot. Maradna Jászi Oszkár, de
ő inkább kora SZDSZ-e volt. Talán a kisgazda párt művelt itthon autentikus
baloldali politikát, meg a Parasztpárt, Veres Péterrel, de hát neki sem volt
alkalma kibontakoztatni államférfiúi tehetségét, ráadásul ma gyanús népinek
számít, a kisgazdapárt meg jobbosnak. Talán Bibó, de őt sem mondanám
kifejezetten balosnak.
Szóval az itt a nagy probléma, hogy a jobboldalnak vannak
(szerinte) vállalható olyan hősei, akik meg is tudták mutatni, hogy
államférfiak, így lehet helyük olyan helyeken, mint a Kossuth tér (ezt csak a
népi konszenzus miatt nem neveznénk át). A baloldalnak író-értelmiségi és
ellenzéki politikus hősei vannak, nekik meg többnyire már van olyan nagységú és
ott elhelyezett szobruk, ami munkásságukhoz méltó, aztán nagy lyuk, és jönnek a
kommunisták (osztán nekik is sok szobruk van még).
Ez itt a baj: akár van konszenzus Tiszáról, akár nincs,
akárkinek is állít a jobboldal szobrot, vagy akárkiét állítja vissza,
egyszerűen nincs olyan kaliberű baloldali alak, akit oda lehetne tenni Tisza
mellé. Vagy Bethlen mellé. Károlyi? Oké, hogy baloldali ikon, de elég kevés
ideig volt kormányon, és nem túl szerencsés módon cselekedett.
A többi jelentős
baloldali politikus? Azokat meg már kitettük a szoborparkba.