Ha félig-meddig csak trollkodásból,
de tegnap mi is csatlakoztunk a Nagy Magyar Médiaösszefogáshoz, és tiltakoztunk
egyet a nemrég benyújtott reklámadó szóló törvénytervezet
miatt. Pedig az igazság az, hogy alapvetően egyetértünk vele. No, nem azért,
ami a törvény eredeti, nevesített célja, hanem az úgynevezett nem szándékolt
következménye miatt.
Az mindenki számára nyilvánvaló,
hogy a törvény elsősorban a két nagy kereskedelmi TV kizárólagosságát hivatott
megtörni. A kisebb médiumok, a nyomtatott és elektronikus sajtó csak
félreértett szakmai hiúságból szolidaritásból tiltakozik, mivel az adó
progresszív mivolta miatt őket nem érintené kifejezetten érzékenyen. Valamint
azért, mert félnek. Félnek, hogy a reklámozni akaró cégek mindenképpen
ragaszkodnak a két nagy kertévéhez, és akkor a reklámokra szánt pénzekből leeső
kis morzsákat sem szedegethetik fel ezentúl.
Ebben még lehet is valami, habár
a hirdetők olyanok, mint a sáskák: minden felületet ellepnek.
A törvény nevesített célja az
igazságos közteherviselés. Itt azért felszisszentünk egyet a Toronyházban,
kicsit úgy érezzük most magunkat, mint az egyszeri kommunistával a Kispipacs
pultjánál, akinek hétről-hétre el kell magyarázni az igazságos és a méltányos
fogalmak közti különbséget. Ez az új adónem legjobb esetben is csak méltányos
lehet, de igazságos nem. Zárójel bezárva.
A két nagy kereskedelmi csatorna
kivonulásával ugyanakkor lehetőség lenne a torta tisztességes
újraszeletelésére. Régen volt, talán igaz se volt, de a Horn kormány alatti frekvencia-kiosztások
nem férnek oda az újkori magyar kapitalizmustörténet legsikeresebb epizódjai
közé. Gyakorlatilag mi voltunk az üveggyöngyért saját magunkat eladó ostoba
bennszülöttek maxweberi ideáltípusai. Persze, azóta sok minden történt, de
nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar kereskedelmi televíziózás bűnben fogant.
A nem nevesített célja a
törvény életbe léptetésének, a királyi televízió megerősítésének a szándéka lehet.
Ez minden szempontból örvendetes volna. Tévét még néző olvasóknak talán nem
kell bemutatnom, hogy milyen is a folyamatos anyagi függésben lévő kormányzati
televíziózás. Nálunk egy hét belföldi nyaralás komoly, olyan helyen, ahol folyamatosan ment az M1, az egy sörök százait igénylő
traumát okozott…
Ha a kereskedelmi televízióknál
jelentősen drágul a reklámozás, akkor a piac átrendeződése előidézhet egy olyan
helyzetet, amikor a csökkent függőség normális köztelevízióban bontakozik ki.
Legalábbis a Toronyház Mórickája szerint…
Viszont van egy másik lehetséges
kimenetele is a törvénynek, ugyanis benne felejtett elhelyezett benne a
tv. alkotó egy remek kiskaput. „Az adó
alanya az olyan médiaszolgáltató, aki műsoridejének legalább felében magyar nyelvű
médiatartalmat tesz Magyarország területén elérhetővé.” Végigfutva a
kereskedelmi tévék kínálatán, nem lenne nekik olyan nehéz felerészben idegen
nyelven sugározni.
És ha ez bekövetkezik, akkor
ebből az elbaszottnak tűnő törvénytervezetből egy egészen frankó dolog születhet.
Mert tűnhet az egész finghámozásnak vagy sima multi-nevelésnek, ami azért nem
áll annyira távol a Fidesz-kormánytól, de ha végre elkezdenek az országos
kertévék idegen nyelven sugározni, akkor megérte verekedni a törvényért.
Elismerem, jelenleg egy
jelentéktelen minoritást képviselünk mi, akik egyszerűen nem vagyunk hajlandóak
szinkronos filmet, sorozatot nézni. A szinkron legtöbb esetben kilátástalanul
szar minőségétől függetlenül. Ha egy filmet indonéz nyelven, indonéz
színészekkel forgattak (pl. Raid), akkor mi indonéz nyelven akarjuk hallani.
Ennyi.
De még számtalan egyéb okot is
fel lehetne sorolni. Közhely, hogy milyen kevesen beszélnek nyelveket
Magyarországon, de nagyobb probléma, hogy a társadalom (csak leírtam ezt a
szót, a fenébe) jelentős része képtelen olyan sebességgel olvasni, ahogyan
beszélnek. Ez egy olyan súlyos, gazdasági, szociális, kutyafasza
következményeket is maga után vonó probléma, amivel már rég kellett volna
kezdeni valamit. Ezt nevezik a szocimókusok felnőttkori funkcionális analfabetizmusnak.
És akkor szürcsölhetjük le az Uniótól a máshol sokkal jobban is hasznosítható milliárdokat
mindenféle teljesen felesleges, céltalan, de legfőképpen eredménytelen felnőttképzésre,
miközben egy hülye törvénnyel simán rá lehet venni mindenkit, hogy akkor legyen
szíves elkezdeni olvasni. Mert ha utoljára az Egri Csillagokat vette a kezébe,
és hagyta félbe, mert túl sok volt a betű, akkor sose fog olvasni önszántából.
Viszont a tévé nagy úr. Az kell, ha olvasni kell érte, akkor olvasni fog.
Feliratot. Megszokja.
És rögtön egy olyan képesség
birtokába kerül, amivel már nem csak közmunkát lehet végezni.