Ha igaz Bud Spencer klasszikus
mondata, miszerint „aki barátot talál, kincset talál” – akkor mi, magyarok,
egyre gazdagabbak vagyunk. Ugyanis a héten egy újabb nagylelkű barátot leltünk
Mario Draghi személyében. Az Európai Központi Bank (EKB) elnöke ezúttal a
magyar gazdasági növekedésért aggódott. Mert számára oly fontos a magyar GDP
alakulása, hogy jó tanácsokkal látott el minket. Persze önzetlenül – ahogy egy
jó baráttól illik.
Draghi „jó szándékúan” figyelmeztette
Magyarországot, hogy „ne tegyen olyan egyoldalú lépéseket, amellyel
rákényszerítené a kereskedelmi bankokat, hogy a devizahiteleket közvetlenül és
egy lépésben konvertálják át forinthitelekké”. Habár ez az önhibájukon kívül
nehéz helyzetbe került adósoknak nagy segítség lenne, a bankoknak viszont nem
jönne valami jól. Sokat vesztenének a milliárdos profitjukból. Persze ez
mellékes, mert az EKB elnöke nem a kereskedelmi bankok miatt aggódik, hanem a
magyar DGP növekedéséért. Mert ő nem a kereskedelmi bankok, hanem a magyarok
nagy barátja.
Bár a barátok közötti kapcsolat
hagyományait már kevésbé tartotta tiszteletben Draghi, hisz nem közvetlenül
osztotta meg a magyar kormánnyal a jó tanácsait. Biztos véletlen, de éppen egy
osztrák napilapon keresztül érkezett a jóindulatú üzenet. Még akkor is naivan
hiszünk a véletlenekben, ha minálunk több olyan osztrák tulajdonú bank is
tevékenykedik, amelyik érintett a devizahitelezésben. De bizonyára az is
véletlen, hogy épp a liberális Der Standard írta meg a baráti üzenetet.
Politikától függetlenül. És végül az is véletlen lehet, hogy Ewald Nowotnyra,
az osztrák központi bank vezetőjére hivatkozva idézte Draghit a liberális lap.
Nowotny, a Nemzetközi Valutaalap őszi közgyűlésén azt mondta, hogy „Draghi az
Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) vezetőjeként aggodalmának adott
hangot, hogy a devizahitelek átváltása folytán felgyorsulhat a hitelezés
visszaesése, ami negatívan hatna a stabilitásra és a magyar gazdaság
növekedésére.” Összefoglalva tehát: Mario Draghi szerint a devizahitelek
forintosítása folytán felgyorsulhat a hitelezés visszaesése, ami negatívan
hatna a magyar gazdaság növekedésére. Ezért félt minket a lelkem. Ezért üzen az
osztrák jegybank elnökén keresztül, egy osztrák liberális napilap hasábjain.
Igazi jó barátként.
Na persze! Mi meg most jöttünk le
a falvédőről!
Közben (nyilván egészen
véletlenül), Heinz Wiedner, az osztrák Raiffeisen Bank magyarországi
leányvállalatának vezérigazgatója is nyilatkozott,
miszerint „a magyarországi bankok nem engedhetnek meg maguknak további
veszteségeket a magyar kormány tervezett devizahitel-kivezetési programja
miatt.”
Mennyi véletlen! És mennyi jó
barát! Úgy tűnik, mi, magyarok, Fortuna kegyeltjei vagyunk és igazán gazdagok
lehetünk, amennyiben igaz Bud Spencer klasszikus mondata. És mielőtt
elfelejtenénk: a GDP is nőni fog, ha megfogadjuk Draghi baráti tanácsát. Ugyan
pár százezer embert kilakoltatnak majd, pár millióan pedig tovább nyögik a
devizahitelek súlyát, de az smafu – mert ha a hitelezés ismét beindul, akkor
szép, új világ vár ránk. Tele jó barátokkal.
A magyar kormány egyébként
egészen nagyvonalúan kezelte ezidáig az agresszív bankok nyomulását. November
elsejéig adott időt a kereskedelmi bankoknak, hogy dolgozzanak ki olyan
cselekvési terveket, melyek lehetővé tennék a hitelszerződések módosítását
annak érdekében, hogy az ügyfél törleszteni tudjon. Ne felejtsük el, hogy olyan
ügyfelekről van szó, akik önhibájukon kívül, illetve a devizaárfolyamok
irreális emelkedése miatt kerültek bajba. Akik egy „hibás termék” miatt
adósodtak el. Mert az elmúlt évtizedben meghirdetett devizahitel konstrukciók
„hibás termékek” voltak. Ráadásul politikai hátszéllel jelenhettek meg a magyar
piacon. Hisz a Gyurcsány-kormány ezekkel a hitelekkel tartotta fenn rövid távon
a gazdasági fejlődés látszatát. Ami voltaképp inkább eladósodást jelentett.
Állami, önkormányzati és lakossági szinten is. Gyurcsányék ráadásul több
valóban baráti figyelmeztetést is kaptak külföldről és belföldről egyaránt. De
a kormányfő (aki 2014-ben első lesz a DK választási listáján) és Veres János
pénzügyminiszter (aki jelenleg befutó helyen szerepel az MSZP Európai
Parlamenti listáján), illetve a Simor által vezetett Nemzeti Bank akkor nem
figyelt a baráti jó tanácsokra. A valóban baráti tanácsokra, melyek a
devizahitelek tömeges terjedésének kockázatáról szóltak.
Most meg jön az EKB elnöke, Mario
Draghi és azt hazudja, hogy aggódik a magyar GDP növekedésért? Nem lenne
sportszerűbb és egyenesebb kimondani, hogy a bankok profitjáért aggódik
valójában? És hogy nem a magyarok, hanem a kereskedelmi bankok barátja? Akkor
legalább nem éreznénk azt, hogy teljesen hülyének néz minket.
Felmerül még egy utolsó kérdés. A
nemzeti bankok (jegybankok) függetlenségének kérdése. Az európai
piacgazdaságokban alapvető elvárás a politikai hatalom különválasztása a
pénzügyi, monetáris irányítástól. Azaz a mindenkori kormánnyal együttműködve
ugyan, de a politikai érdekektől függetlenül kell működniük a nemzeti
bankoknak. A történtek fényében viszont felmerül, hogy létezhet másfajta
függőség is, ami ezek szerint belefér a jegybankok tevékenységébe. Ez pedig a
kereskedelmi bankok anyagi érdekeitől való függőség.
Hogy is fogalmazott kissé
gúnyosan Voltaire? „Istenem, szabadíts meg a barátaimtól Ellenségeimmel magam
is elbánok majd.”