Szomorú dologról kell írnunk. Megemlékeznünk... Mert így hozta az élet. Melynek van humoros, vidám és sajnos van szomorú oldala is. Hosszan tartó, méltósággal viselt betegségben, 77 éves korában elhunyt Wilfried Martens, volt belga miniszterelnök, az Európai Néppárt elnöke. Kereszténydemokrata államférfi. A magyarok őszinte barátja. Isten nyugosztalja!
Hogy nekünk, magyaroknak, mi közünk
egy belga politikushoz? Miért fontos őriznünk emlékét egy többszörös belga
miniszterelnöknek? Nos, erre több válasz is adható.
Egyrészről a magyar nép felé nyújtott baráti jobbkeze, a „magyar ügyek”
felkarolása és védelme végett; másrészről pedig azon értékrendszer miatt, amit
az egyre inkább morális válságba zuhanó európai civilizációban képviselt. Mint
ember, mint filozófus és teológus, illetve mint közéleti szereplő. A szó
eredeti, nemes értelmében: mint politikus. Azaz a közösséget szolgáló, a
hagyományos európai értékrendet, a kereszténységet, a demokráciát és társadalmi
igazságot kérlelhetetlenül védelmező nagy formátumú, másokat is inspiráló
ember. Egy nemes ember. Amelyből sajnos egyre kevesebb akad az
elembertelenedett, idegtépő versenyalapú, materialista Európában.
Csütörtök óta egy nagyon fontos
gondolkodó, egy nagy hatású politikus nélkül kell folytatnunk az európai,
morális és gazdasági válság elleni küzdelmet. De politikai-szervezési
erőfeszítései jócskán túlélik a húsvér embert. A többek közt általa alapított
Európai Néppárt létezik és virul. Értékekért küzd Martens halála után is. Habár
az önző gazdasági érdekcsoportokkal összefonódó európai baloldal és a több
ezeréves hagyományokat és kultúránkat romboló, teljes mértékben öncélú
liberális hegemónia megszabadult egy kérlelhetetlen ellenfelétől, de ami és akik
utána maradtak, folytatják a küzdelemét. Európáért, a keresztény értékekért, a
hagyományokért. Az emberi közösségekből fakadó moralitásért és a boldogságért.
Patetikusan ugyan, de az európai civilizáció megmaradásért.
Wilfried Martens belga
miniszterelnökként is a hagyományok, a nemzeti értékek, a keresztény moralitás
védelmezője volt. Egy vészterhes időszakban. Azokban a 80-as években, amikor
politikai válságok sora sújtatta hazáját, sosem adta fel, holmi pragmatizmus
nevében az általa képviselt értékeket. Olyan ember és politikus volt, aki
tudott ugyan kompromisszumokat kötni, de az európai értékekből sosem engedett a
liberális rombolással szemben. Egy ritka, sajnos kihalófélben lévő
kereszténydemokrata generáció tagja volt – olyan, akinek az értékek mindig
előbbre valóbbak, mint a hétköznapi anyagi érdekek. Aki úgy tudott politikus
maradni, hogy sosem adta fel értékeit és elveit az anyagi érdekekkel szemben.
Filozófus volt, bölcs államférfi, aki nemcsak reklámként öltötte magára a kereszténydemokrata gúnyát. Aki valóban hitt a több ezer éves Európában és annak megmaradásában. Ezt képviselte miniszterelnökként, majd európai politikusként is.
Ha a tényeket nézzük, akkor Martens a Kereszténydemokrata és Flamand párt (CD&V) elnöke volt 1972 és 1979 között. A belga szövetségi parlament képviselője 1974-től 1991-ig, majd szenátor három éven át. Belgium miniszterelnöke – egy rövid megszakítással –1979-től 1992-ig. Közben 1976-ban alapító tagja, illetve 1992 óta folyamatosan vezetője a – ma már az összes európai jobközép pártot, köztük a Magyarországon kormányzó Fideszt és a KDNP-t is tömörítő – Európai Néppártnak.
Gyakorlati munkásságnak köszönhetően ma ez a legnagyobb európai néppártokat
tömörítő szövetség. 38 ország 71 szervezete képviseli ebben a szövetségben a
kereszténydemokrata értékrendet.
Magyarországhoz
való viszonya mindig erős volt. Már miniszterelnökként is többször járt a 80-as
évek forrongó és változások előtt álló országunkban. Támogatta az ellenzéki
erőket és próbált kompromisszumokat kiharcolni az egyre gyengülő Kádárral
szemben. Szívére vette kelet-Európa sorsát. Szívére vette a magyarok életét.
De a
rendszerváltás után is kiállt mellettünk. Itt járt 2006. október 23-án,
beszédet mondott az akkor még ellenzékben lévő Fidesz gyűlésen. Közvetlenül a brutális rendőrterror előtti órákban. Élesen bírálta
a Gyurcsány-kormány gazdasági pragmatizmusmát, illetve az oktatást és a
kultúrát erőszakos liberalizmussal átalakítani akaró erőket. És
lőn... Az utókor igazolta akkori aggodalmait. A Gyurcsányizmus
szociálliberálizmusa tönkrevágta az országot. Morális, kultúrális és gazdasági
válságba taszította hazánkat. Mintha a proféta szólt volna Wilfried Martensből
2006-ban.
Martens az elsők között volt, aki szót emelt az
Európai Parlamentben a gyurcsányi szemkilövetők és a rendőrpribékek ellen. Az emberi jogokat egyébként mindig
oly következetesen védő európai liberálisok nem álltak mellé. Az Európai
Parlament nem ítélte el a Gyurcsány-kormány jogtipró lépéseit. A szégyenletes,
politikai hátterű rendőrterrort.
Wilfried Martens
küzdött a magyarokért. Még akkor is, mikor azt érezte, hogy szembe kell ezért
mennie az európai liberális hegemóniával. Küzdött, mert szívén viselte a
magyarok sorsát. És küzdött, mert az egész élete az európai hagyományok, a
kereszténység és a demokrácia védelméről szólt.
Az utóbbi
időben, a betegsége ellenére is aktívan dolgozott. Élete utolsó másodpercéig
kiállt az elvei és Magyarország mellett is. A Tavares-jelentést sem fogadta el.
Politikai hecckampánynak tartotta. Amelyről utóbb szintén kiderült, hogy a hazai szocialisták gerillamunkája volt. Martens mindig védte a magyar
demokráciát.
Elment egy
kereszténydemokrata filozófus, egy igazi nagy államférfi. Egy megalkuvást nem
ismerő, izig-vérig európai ember. A több ezer éves civilizációnk védelmezőjét
vesztette el Európa. És a magyarok
régi barátját.