Kónya Péter nem az eszéről híres. A nyolcvanas években szovjet
egyetemen pallérozott elme a vasárnapi szobor-vuduzást nyíltan,
hencegve, egy interjúban dekonspirálta. Nagyon ügyes vagy Péter, de
lehet, hogy a keleti megbízóid ezt nem nézik neked jó szemmel.
A történetet mindenki ismeri, aki nem él burokban. Bajnai Gordon
pártjának társelnöke, Kónya Péter és Petya logó-, és névjegybitorló "szolidaritás" pártsejtje vasárnap az Alagútnál felállította, majd ledöntötte Orbán kim-ir
szenesített szobrát. A tüntetésen felszólalt Gordon is. A letört fejet mint valami nagyvad trófeáját
körbehurcolták a városon, a szobor testét megszurkálták,
ízléstelenkedtek vele. Később természetesen - folytatva az élő baloldali
hagyományt - mindent letagadtak. Hazudott az összes szereplő, az nem
úgy volt, nem így volt, nem tudtak róla, nincs itt semmi látnivaló, meg
egyébként is, a gazorbánnn.
Aztán ahogyan az lenni szokott, csak nem bírtak a vérükkel:
körbement a pacsi, és lebuktatták egymást szépen sorban. Elébb a
széplelkű libatolvaj határolódott el saját szövetségesétől, mondván nem
az ízlése szerint való a történet, és nem is volt ott a szobordöntésnél,
majd jött mindenki szép sorban. Kónya is masszív hazudozásba fogott, és
nem volt rest a széplelkű Gordont is megmártani a hazugság mocsarában:
ez a katonaviselt jóember bizony belemondta a kamerába, Bajnai tudott
mindenről.
Látva a közfelháborodást amit a vuduzás kiváltott, megkezdődött hát
a kármentés. Nem is voltunk ott, nem tudtunk róla - ez lett a fő
üzenet. Miközben TV-stábok, fotósok tucatjai örökítették meg az
örökkévalónak: ötszáz koraialkoholista korainyugdíjas, viselkedni nem
tudó szolis magából kikelve vuduzza egy élő ember hungarocell-maséját,
és láthatóan remekül szórakozik. Hiába, a tünti előtt becsavart féldekás
patron csodákra képes.
A hétfőt, majd keddet követően azonban új kommunikációs pályára
álltak Kónyáék. Mivel korábban ez a féleszű már dekonspirálta Bajnait,
beleálltak a történetbe: büszkék az akcióra, és meg is ismételnék.
Büszkék arra, hogy az európai kultúrkörben el nem fogadott vuduzást
emelték be a politika színterére. Büszkék arra, egy élő emberről
formázott szobrot ledöntöttek, majd meggyalázták, szíven szúrták, késsel
döfködték és megbabonázva a tabudöntögetéstől, körbehurcolták
városszerte.
Ez az ő büszkeségük. Mára ennyi maradt nekik.
Ki lesz a következő? Kinek a feje fog legközelebb gurulni a pesti utcán? Kinek a gyerekei készülhetnek arra, hogy a televízió élőben
közvetíti, amint magából kikelt alkoholisták drogterjesztő, nőverő
gazemberekkel karöltve apu fejét hurcolják a városban?
Hol van az ízléstelenség határa?
