Miután a miniszterelnök-jelölt
pártelnök Gyurcsány Ferenctől szombaton megtudtuk, hogy Orbán Viktor egy
„álnok, erőszakos, gyarmatosító gazember”; illetve azt is, hogy benne Mesterházyban
„emberére fog találni” – nagy várakozásokkal ültünk le vasárnap délután is a
képernyő elé. Hisz a regnáló miniszterelnök következett. Mármint az
évértékelésben. Persze a hétvégére azt a kérdést már sem a jobb-, sem a baloldali
szavazók sem firtatták, hogy vajon miért is nem a Mesterházy-Vona-Schiffer-Orbán
négyes értékeli az évet a kampány kezdetén, hisz mára kiderült, hogy két legény
maradt csak a gáton: Orbán és Gyurcsány.
Hogy a miniszterelnök-jelöltek
nem ülnek le egy asztalhoz, azt sajnos már megszokhattuk. Az egykor izgalmas
élő vitákat ma már senki sem kockáztatja meg. (Pedig de szépek is voltak azok a
disputák!) Így maradt a potentát-miniszterelnökök évértékelései. Párhuzamos
monológok, egymás mellé, illetve egymással szembeállítva. És most ott tartunk,
hogy ismét Orbán és Gyurcsány a két versengő alternatíva. (Igen, tudjuk: az
utóbbi hivatalosan nem is jelölt, de mégis… Mondhatjuk „de jure” Mesterházy, „de
facto” Gyurcsány a baloldali kihívó.) Mint
ahogy valószínűleg az sem véletlen, hogy ugyanazon hétvégére került a két
monológ. Mert így párhuzamba állítható, egymással versenyeztethető.
A politikai játékszabályoknak
megfelelően először a kihívó, majd a regnáló vezető szólalt meg. (Aki figyelte
az elmúlt időszak közéleti történéseit, már csöppet sem csodálkozott azon, hogy
nem Mesterházy a valódi kihívó – de az mindenesetre mindenkit meglepett, hogy
Attila képes volt úgy megalázkodni, hogy személyesen ment el meghallgatni
Gyurcsány „one man show”-ját. Ennyire még a csendes szavú Bajnai sem süllyedt
le – inkább küldte el maga helyett Szigetvári Viktort, minthogy az első sorban
égjen a pofája.)
Mindenestre Gyurcsány szombaton
hozta a formáját. „Orbán-gyalázásban” nincs nála ma nagyobb arc e hazában. A
kocsmai szinten is jól érthető szavakkal bombázta a miniszterelnököt. Tolvaj,
gazember, hazaáruló – valakinek ennyi is elég! Jövőkép, vagy vízió, netalán
program? – az viszont alig akadt. Pedig az elmúlt hónapokban – miközben
fórumról-fórumra járta az országot – folyamatosan hirdette az összefogással egyébként
nem egyeztetett, saját programját. De ezúttal csupán annyi konkrétumot tudtunk
meg, hogy több egyetemi tanár és diplomás kell az országnak. Az egyéb
cselekvési terv (jogállamiság visszaállítása, gazdaság rendbetétele) pedig
pusztán általános lózung maradt. A celebektől (Vágó István, Somló Tamás, Fiala
János, Ráday Mihály, Czeizel Endre, Moór Marianna) zsúfolt közönség ezúttal csak
a mocskolódásnak tapsolhatott. Egészségükre!
Mindazonáltal egy említésre méltó
momentum akadt még Gyurcsány-dumaszínházával kapcsolatban. Az ATV-n megszakadt
az élő közvetítés. Na bumm! A tévé előtt csücsülők csak több órás késéssel
röhöghettek Ferenc poénjain. (Mindenestre az ATV Facebook oldalát ellepték az
összeesküvés-elméletet sejtő kommentek. Lehet, hogy tényleg Orbán, netán a
Magyar Gárda vágta el a vezetéket?!)
Aztán vasárnap jött, látott és… a
befejezést mindenki döntse el maga!... a miniszterelnök. Orbán megtartotta a
16. évértékelő beszédét, amely egyben kijelölte a 2014-es kampány főcsapás
irányát is. És aki arra számított, hogy Orbán beszédében is csupán az ellenfél
gyalázása fog dominálni – az nagyot tévedett. A fő üzenet nem az ellenzék
kritikája, hanem az eredmények voltak. Orbán higgadtan sorolta, hogy stabilan
növekszik a gazdaság, hogy második legnagyobb minimálbéremelést hajtottunk
végre, hogy az infláció negyven éve nem volt ilyen alacsony, s a nyugdíjak
reálértéke is megmaradt. A kormányzat legnagyobb szociális eredménye pedig a
rezsicsökkentés és közmunkaprogram volt. Nőtt a foglalkoztatás továbbá és csökkent
a munkanélküliség.
Orbán szerint 2010 valójában a
második rendszerváltás éve, a posztkommunizmus gazdasági- és
szociálisrendszerének, illetve a kádárizmus társadalmi struktúrájának leváltása
volt. Egy olyan ország megteremtését célozta meg a kormány, ahol a valódi
teljesítményt és az érdemeket jutalmazza a nemzet közössége. A választások
tétje pedig az lesz, hogy folytatódhat -e a megkezdett út.
A gazdaság mellett nagy szükség
volt azonban a társadalmi rendteremtésnek is. Ezért kellett az új alaptörvény, s
ezért kellettek a sarkalatos törvények. Erre pedig csak egy olyan cselekvő
kormány volt képes, amely a nemzeti érdekeket és értékeket képviselte, nem
pedig a bankoknak és a nyugati értelmiségnek való megfelelés mozgatta. Az
elmúlt négy év változásai pedig meghozták a sikert, amely út még csöppet sem
tekinthető befejezettnek. Sőt! (Választások előtt állunk ugyebár…)
A miniszterelnök köszönetet
mondott továbbá a Békemenetnek is, amely nélkül nem lehetett volna véghezvinni
a második rendszerváltást. „Ma milliók menetelnek” ha a rezsicsökkentést kell
megvédeni, ha a nemzeti szuverenitást kell megőrizni – mondta Orbán Viktor.
Összességében elmondható, hogy
Orbán inkább a pozitív üzenetekre koncentrált, a kormányzati eredményeket
próbálta világosan összefoglalni. Hová jutottunk és hová juthatunk, s mit kell
ezért tenni? – kérdésekre válaszolt. Az ellenzék botrányaival csupán mellékesen
foglalkozott. És szemben Gyurcsány gyűlöletkampányával, egy pozitív jövőképet
igyekezett felvázolni. Nos, döntse el mindenki, hogy melyik alternatíva a
szimpatikusabb!
Egy filozófiai kérdés gyakorlati
megválaszolása maradt csupán. Vajon a párhuzamosak a végtelenben valamikor majd
ismét összeérnek? Gyurcsány és Orbán fog majd 2018-ban is évet értékelni? Nos,
a mi részünkről, az előbbi helyett szívesebben látnánk egy hitelesebb (vagy legalább nem szociopata - a szerk.) baloldali
jelöltet. És szerintük ezzel mindenki (hangsúlyozzuk, hogy MINDENKI, beleértve
Vágó Istvánt is) jobban járna…