A múlt hét valóságos pokoljárás volt a szocik
számára. Teljes tartalmával borult ugyanis Mesterházyék nyakába a ballib bili.
Először le-, majd megbukott Simon Gábor elnökhelyettes, aki 240millió értékű,
ismeretlen eredetű, lejárt szavatosságú vagyonát „parkoltatta” titokban egy
bécsi bankszámlán. Ráadásul amilyen hülye: a saját becses nevén. Bár ha a felesége nevét használta
volna sem jár jobban, ugyanis miután elváltak, az asszony bosszút állt és
beköpte volt urát. Az alamuszi, látszólag szürkeegér Simon pedig olyan gyorsan
esett pofára, mint még senki más a rendszerváltás óta. („És mindez a nők miatt”
– mondhatná Simon, ha már egyik regényemnek címével nem védettem volna le e
bölcs szentenciát!)
Aztán gyorsvonat sebességével érkezett a Józsa-ügy, amit
még igazán ki sem tudtunk tárgyalni. A múlt hét elején ugyanis kiderült, hogy a
szoci képviselőnek abban a Gépkar Kft.-ben volt 42 százalékos tulajdonosi
részesedése, amely 2000-tő 2010-ig többmilliárdos megrendeléseket kapott a
Paksi Atomerőműtől. A dolog pikantériája még, hogy míg Józsa cége szerződésben
volt az erőművel, (amíg csengett a della) addig a képviselő úr is támogatta a
Gyurcsány-kormány azon tervét, miszerint új blokkokat kell építeni, méghozzá
orosz támogatással. Aztán, most hogy már Józsa Istvánnak nincs benne anyagi
érdekeltsége, szakértelme viszont annál több, a szocik őt választották arra a „nemes
feladatra”, hogy „ekézze” Paks-ügyében a kormányt. Pedig ennek igen rossz
üzenete van, hiszen pontosan Józsa személyes (nem szakértői, hanem erkölcsi)
hitelessége kérdőjeleződött meg ebben a témában. Hisz a hülye is látja, hogy Józsa
(és a szocialista párt is), addig bőszen támogatta a Paksi Erőmű bővítését amíg
anyagi előnye származott belőle, amióta pedig elzáródtak a pénzcsapok, a
véleményük is teljesen megváltozott. Sőt, most éppen a választási kampány
csodafegyvereként próbálták használni a Fidesz ellen. Ekkora böszmeséget!
De a történet legnevetségesebb része nem is szocik és
Józsa „pálfordulása” volt. Inkább röhögtünk kínunkban azon, ahogy a képviselő
úr megpróbálta kimagyarázni a történeteket, illetve megvédeni saját hitelességét
a korrupció gyanús ügyben. Mert először is elmondta, hogy nem is 6,5 milliárd
volt a paksi megrendelés, csak körülbelül a fele. (A többi bevétel akkor vajon
honnan származik? Mert mi úgy tudjuk, hogy Magyarországon nincs több atomerőmű.
Egy cég pedig, amelynek kizárólagos tevékenysége a nukleáris biztonság mérnöki
előkészítése és végrehajtása, vajon honnan és milyen célból kaphatott még
kormányzati megbízást?) Másrészről pedig a Hír24 nevű hírportálnak adott villáminterjújában igencsak belekeveredett a képviselő/szekértő
úr a számolásba is. (Pedig olyan mérnök emberről van szó, akinek egyetemi diplomája
van matematikából is.)
Hallgassuk csak!
„Riporter:
Hány százalék a paksi munka? (mármint a 6,5 milliárdos megrendelésnek – szerk.)
Józsa:
Több mint a fele.
R.: Vagyis
úgy négymilliárd.
J.: Ne
mondjunk számot.
R.: Abból
a négymilliárdból mennyi a profit?
J.:Nagyon
kevés.
R.: Mennyi?
J.: Ilyen
két-három százalék.
R.: Az
tíz év alatt százmillió.
J.: Áh!
Talán ha negyvenmillió volt. Mondom, nagyon alacsony volt a nyereség.”
Majd
volt pofája Józsának kijelenteni azt is, hogy „aki ért hozzá, tudja, ez nem
sok…”. És hogy miért is nem adta el tulajdonrészét, miután 2002-ben parlamenti
képviselő lett? Nos, mert „öntudatos”, „egyenes” és „büszke” embernek tartja
magát. Minket meg hülyének…
De
nemcsak így jellemezte magát Józsa. Hisz érezte, hogy személye is kezd
hiteltelenné válni Paks ügyében, így a köztévé Este című műsorában nevetséges
öntömjénezésbe kezdett. Először kijelentette, hogy ő bizony az egyik legnagyobb
szakértője ennek a témának. 1990 után ráadásul ő volt az első „független
nukleáris szakértő” az országban – jelentsen bármit is a „független”
szócska… És persze „Summa cum laude”
végezte tanulmányait! Mintha a szakértelem megvédené a korrupció árnyékától!
A nehezen kiszámolt és elég alacsony nyereség,
illetve a summa cum laude diploma ellenére azért még maradt néhány kérdésünk,
amire várjuk Józsa képviselő/szakértő úr válaszát. Először is mennyi volt
pontosan a Gépkar Kft. adózás utáni nyeresége? (Mert, mint fentebb kiderült
csúnya ködösítés folyik a témában!) Másodszor: mennyi osztalékot kapott a
képviselő úr a Gépkar Kft. nyereségéből? (Ugyanis Józsa István egyetlen
vagyonnyilatkozatában nem jelenik meg ilyen típusú összeg – csupán a
tulajdonrész és egy jelképes bruttó 100ezer forintos tanácsadói megbízás) Aztán
megkérdeznénk azt is, hogy továbbra sem tartja -e aggályosnak, illetve
etikátlannak, hogy milliárdos nagyságrendű megrendelést kapott az általa is
tulajdonolt cég, miközben kormánypárti képviselőként politizált a
Gyurcsány-korszakban? (parlamenti képviselő, illetve budapesti pártpénztárnok
volt.) És végül, igen fogas kérdés, hogy ha osztalékot tényleg nem kapott (és a
vagyonnyilatkozata szerint nem), akkor miért tartotta egyáltalán meg 2002-ben,
miután parlamenti képviselő lett, a tulajdonrészét a cégben? Hisz, ha anyagi
haszna nem származott belőle, miért kockáztatta volna hitelességét a témában?
Addigi is, míg a képviselő, illetve a „summa cum
laude” minősítésű független nukleáris szakértő úr nem válaszol a kérdéseinkre, illetve
nem találja ki, hogy hová tette a cégből származó személyes bevételét, küldjük
neki Kovács Kati örökké klasszikus slágerét (csak egy betűt változtattunk meg
benne), hátha segít összeszedni a gondolatait a szöveg tartalma. Tehát:
Hol vagy, Józsa,
hol vagy?
Józsa, hol vagy, gyere, gyere,
Jöjj hát, egye fene!
Hol vagy, Józsa, hol vagy?
Józsa, add meg, add meg magad!
Énrám fend a fogad!
Ajjajjaj! Ajjajjaj!
Angyal vagy, az vagy talán.
Erős vagy, éreztem már.
Az hát a vész, hogy te tetszel nekem!
Ha rám nevetsz, majd megveszek!
Ha nem szeretsz, úgy szenvedek!
Ne törd hát össze a kis szívemet!
A jövőnket úgy képzelem:
A mennyország leszel nekem.
Mellettem réges rég tiéd a hely.
A pénzedet én kezelném,
S az anyósom, jaj, de szeretném!
A kocsmába mindennap érted megyek.
Józsa, hol vagy, gyere, gyere,
Jöjj hát, egye fene!
Hol vagy, Józsa, hol vagy?
Józsa, add meg, add meg magad!
Énrám fend a fogad!
Ajjajjaj! Ajjajjaj!
Angyal vagy, az vagy talán.
Erős vagy, éreztem már.
Az hát a vész, hogy te tetszel nekem!
Ha rám nevetsz, majd megveszek!
Ha nem szeretsz, úgy szenvedek!
Ne törd hát össze a kis szívemet!
A jövőnket úgy képzelem:
A mennyország leszel nekem.
Mellettem réges rég tiéd a hely.
A pénzedet én kezelném,
S az anyósom, jaj, de szeretném!
A kocsmába mindennap érted megyek.
Hol vagy, Józsa,
hol vagy?
Józsa, hol vagy, gyere, gyere…
Józsa, hol vagy, gyere, gyere…