Ki a valódi főnök a baloldalon? –
fogalmazódik meg óhatatlanul bennünk a kérdés. Hisz miközben Mesterházy
durcásan még mindig a „kötél-ügyön” rugózik; Bajnairól alig hallunk; Fodor
pedig (ki tudja miért?) a „liberális” szó mantrázásába kezdett – Gyurcsány
ezalatt programot, mit programot: IGÉT hirdet országszerte. Ki tehát a „főnök a
házban”? A Nagy Baloldali Összeborulás ovisan durcás listavezetője? Netán a még
titkon mindig az amerikai befolyásban bízó Bajnai? Vagy a nevető negyedikként
futtatott, a „farok csóválja a kutyát” rendszerekben szocializálódott ex-
SZDSZ-s Fodor Gabika? Aligha. Mert Gyurcsány visszatért! Feri InDaHouse!
Úgy tűnik, hogy Mesterházy
mindent megtesz azért, hogy bebizonyítsa politikai alkalmatlanságát, miután
ismét „beleállt” egy kínos sztoriba. (Ezek tényleg nem tanultak a Bajai videó
ügyből?) Így a szocik bármennyire is erőlködtek, a héten másról sem lehetett
hallani, minthogy a miniszterelnök-jelöltjük mit is hallhatott: „börtönt”, vagy
„kötelet”? Pedig már egy első éves politológia szakos hallgató is el tudja
magyarázni azt a közhelyet, hogy aki a saját mondanivalójával képes tematizálni
a közbeszédet, az lépéselőnybe kerül a politikai versenyfutásban. Ugyan
Mesterházynak sikerült meghatároznia az aktuális diskurzust, de nem azzal a
témával, amit szeretett volna, hanem egy kínos magyarázkodással.
Ekkora
bénázását is ritkán látni: egy párt kongresszusa után, a párt elnöke nem képes
a mondanivalóját átvinni a köztudatba. Pusztán egy tahó bekiabálása miatt?
Dehogy. Leginkább azért, mert Attila képtelen normális ember módjára kezelni a
kínos szituációkat. Inkább megy bele egy hosszas és nevetséges magyarázkodásba,
minthogy lapozzon. Ami pedig szintén lényeges elem, hogy nem először teszi ezt.
Mintha egy új politikai jelenség születésének lennénk szemtanúi, amelyet
nyugodt szívvel nevezhetünk „Török Zsolti folyamatábra effektus”-nak.
Így persze hiába erőlködött a hét
közepén Gúr Nándor is. Hiába próbálkozott még vizuálisan is ráerősíteni és egy
új témát bedobni. Mert hiába idétlenkedett egy mérőszalaggal a
sajtótájékoztatón, ha közben még a közgazdászok számára is érthetetlen
számokról hadovált. Hogy-hogy nem, ahogy leült a számológépe elé, valahogy
kijött neki, hogy 1,2 millió forint terhet jeneltett minden magyar
állampolgárnak az Orbán-kormány gazdaságpolitikája; illetve minden épkézláb
statisztika ellenére bizonygatta, hogy Magyarországon mégis nőtt a
munkanélküliség és csökkent a foglalkoztatás. De a média tükrében
most már bizton kijelenthetjük, hogy ez a mérőszalagos-sajtáj bizony nagyon
gyengén sült el! Mert hogyha csupán a fotóra pillantunk, feltehetünk több
humoros kérdést is arra vonatkozólag, hogy vajon mi a fenét mér ez a
szerencsétlen ember (aki jelenleg alelnöke, intézményileg második embere a
szocialista pártnak), miközben kormányprogramot kellene hirdetnie. Cselekvési
tervet kellene bemutatnia. Mert ennek hiányában és annak fényében, hogy
Mesterházy beleállt ismét egy kínos ügybe, legfeljebb annyi juthat eszünkbe,
miszerint Gúr Nándor annak a bizonyos kötélnek a hosszát méricskéli ezen a
sajtónak szánt képen. (Egyes „rosszmájú internetes húszár” szerint a magyarok
átlagos péniszméretének hosszát bizonygatja, amelyben, mint köztudott,
kontinens bajnokok vagyunk!)
De a szocik „heti bénázása” akkor
kerül csak igazán szánalmas narratívába, amikor meghalljuk „Gyurcsány Szavát”.
Mert Ferenc, mint egy valódi miniszterelnök-jelölt, teszi a dolgát. Járja az
országot és programot hirdet. Hol itt, hol amott, csöpögtetve (ahogy azt kell),
minden nap mond valami újat. És persze konkrétat. (Pl. Megszorítási
lehetőségekről, kétkulcsos adórendszerről, a családi adókedvezmény helyett a
családi pótlék emeléséről, a multinacionális cégek különadóinak mihamarabbi
kivezetésről beszél.) Aztán nyilatkozik, fürdik a népszerűségben. Egyébiránt
végül is nem csinál semmi különöset, csupán azt teszi, ami egy pártvezető dolga
volna.
Ami pedig a
miniszterelnök-jelöltséget illeti: egyre komolytalanabb az az intézményesített
gondolat, miszerint Mesterházy vezetné a baloldali összefogást. Egyre kevesebb
baloldali szimpatizáns hiszi el róla, hogy alkalmas lenne az ország
irányítására. Egyre inkább tűnik úgy, hogy egyedül Gyurcsánynak van víziója,
vagy jövőképe a baloldalon (még ha az megszorításokkal teli, horrorisztikus kép
is); Mesterházynak ellenben még egy épkézláb ötlete sincs. Mert ő inkább
durcásan vitatkozik napokig azon, hogy „kötelet”, vagy „börtönt” hallott;
miközben Gyurcsány, igazi vezérként programot hirdet. És most már mindenki
tisztán láthatja, hogy ki a baloldal igazi főnöke!