Norvég Alap a Holland Antillákon

Az utóbbi időben erőteljesen elszabadult New Yorkban a magyarországozás meg az Orbán bashing. Mai hír, Husszein olyan illiberális államokkal emlegetett minket együtt a civil-vegzáció terén, mint Kína, Egyiptom meg Oroszország. Csodálatos megtiszteltetés ez, hisz jelzi, hogy a nagy Barack is reggelente a 444-gyel ébred, meg Amerikai Magyar Népszavát olvas, és valószínű maga Kálmán Olga ringatja álomba, hisz kívülről szavalja az amerikai establishment a magyar baloldal össze témáját.

Az odáig oké, hogy Brüsszel esetenként rátámad a Nemzet torkára, hiszen ők meg akarnak szorítani, mi meg nem akarunk megszorulni, hanem unorthodox módon próbálunk élni a Kárpátok bércei közt, de hogy a szabadság földjén is napi szinten legyünk Kínával meg Oroszországgal egy szinten emlegetve, az kicsit rossz érzés. Aztán kutakodik az ember egy kicsit, és nincs nehéz dolga, hogy rájöjjön, hogy bár a magyar ellenzéknek a maga agyi szintjén bőven elég a Hangulat Presszó asztalának csapkodásához, hogy „már az amerikaiak is utálnak minket mert a retkes Orbán…” kezdetű szólamokhoz, a Toronyház azonban nem elégszik meg azzal a remek magyarázattal, amit az ATV háza táján adnak nekünk.

Tehát jön a tények után kutakodás, de egyáltalán nincs nehéz dolgunk, hisz 5 másodperc másnapos guglizás, és hopp: ott virít az ismert név Soros György. A mai Obamás hír HVG-s leadjében áll, a sokak számára semmit mondó szöveg: „A civil szervezetek globális amerikai támogatásának fokozását ígérte Barack Obama amerikai elnök a Clinton Globális Kezdeményezés elnevezésű szervezet New York-i éves tanácskozásán, amelyen mások mellett Magyarországot is a civil társadalmat korlátozó országok között említette.” A CGI (ami nem a 3D animációra utal) egy többszáz millió dollár tökével rendelkező giga-think tank, ami ugye már nevében is hordozza annak a volt elnökbácsinak a nevét. Akinek elhízott és az orális irodában megcsalt neje, az előző Obama kormány külügyére akar lenni Amerika Merkellje 2016-ban. Clinton papa pedig a héten másodszorra orbánozta el magát a CGI éves,szezonális fundraising vacsiján, amelynek a gálaestjére ment el Hussein, hogy feltegye az i-re a pontot, és egy jót hángerizzen, amit aztán sikítva hoz le az összes magyar lap, köztük Soros 444-e.

Erre reagálta a külügy a minap, hogy Clinton „régen járt hazánkban, és biztos félre tájékoztatták a tanácsadói” ami annál is semmitmondóbb kis közlemény, mint amit egy Szijjártótól vár az ember. Valószínű nem akar összeveszni se az asszonnyal, se Gyuri bával, aki csodák csodájára eme alapítvány egyik bőkezű támogatója. És amely alapítvány épp Barackot választotta arra, hogy bejelentse: A CGI Civil Innovációs Központok hálózatát kívánja létrehozni azokban az országokban, ahol köhécsel a liberális demokrácia, és amit még nem bombáztak szarrá, vagy azért, mert túl nagy, vagy azért, mert nincs benne elég olaj. Tehát Oroszországban, a Kaukázusban és természetesen Budapesten.

Ezekben a Clinton központokban képzik ki majd a Szép Új Világ snájdig vezető értelmiségijeit meg tudatos polgárait. Budapestet meg Magyarországot Soros György bá amúgy is szívügyének kezeli, hisz innét indulva lett Amerika Simicskájává. A Forbes és a Fortune is megemlíti: a budapesti CEU konferenciákon szokott Gyuri bá legnagyobbakat ráflesselni Marxra és arra, hogy milyen frankó is lenne ez az új világ. Tehát míg odaát-otthon többnyire tényleg Simicska-üzemmódban oligarcháskodik, és úgy kell oknyomozni az általa elköltött dollárok után, addig Budapesten már játsza a nagygondolkodó államférfit, ezért is izgi még a legnagyobb Amcsi lapoknak is, hogy mit csinál Pesten Gyuribá, ha épp erre eszi a fene.

A mi szempontunkból nézve egyértelmű, hogy a CEU-n túl, most ezt az Együtt-PM projektet tolja az öreg, Bajnai Gordonka, A Másik Viktor és az ő Haza és Haladás Alapítványa rendes dellát akasztottak  Sorostól, ahogy a 444 szerkijében sem lenne fűtés télen, kondi nyáron meg 100%-os gyümilé a hűtőjükben, ha nem nyaltak volna bele korábban a Soros-féle mézesdbödönbe. Más zsebében turkálni csúnya dolog, de ha már ők megteszik velünk, hogy melyik stadiont kellett elsikkasztani a Toronyházhoz, akkor ennyi tőlünk is kitelik. De most Amerikát kevéssé izgatja, hogy Gyuri bá hány fánkot tol Bede Marcika szőrös pofájába, vagy hogy Juhász Petike hány millát sikkaszt az ő pénzéből civil áttétekkel. Túl kicsi halak ők ahhoz képest, hogy a CGI és a Soros Alapítvány (így már ketten többmilliárd dollár felett rendelkeznek) összefogva igyekeznek az úgynevezett Millenium Projektet lenyúlni, amihez – lévén kormányzati és globális politikai szereplők, törvények is kellenek hozzá – az Obama adminisztráció léte elengedhetetlen. És hát szemmel láthatóan készséges partner is hozzá a törvényhozás során. A Millenium Projekt elérhető amúgy bárki számára, hisz a munka java része nyilvánosan, ráadásul az ENSZ égisze alatt fut. Ha kicsit ennek is utána megyünk, látható, hogy az ENSZ többnyire giga-alapítványoknak ad át közvetve rengeteg közpénzt, hogy az ehhez csatlakozó egyes projekteket megvalósítsa.

Ezek nem feltétlenül rossz dolgok: az afrikai „millenium falu” például tökjó dolog, rengeteg látványos kis design és egyéb projektet, napelemek meg mindenféle szerepel benne. De a propaganda-felszín alatt azt láthatjuk, hogy nem véletlenül csatlakozik a Soros-Clinton szövetséghez a Bill és Melinda Gates alapítvány, a harmadik hasonló giga-alapítvány, hisz így hárman már konkrétan az ENSZ Millenium-pénzeit tudják elközgépezni. Értsd: gyakorlatilag leosztják egymás közt a globális projekteket, és megpályázzák az ENSZ-től, nyernek, és olyan pénzek felett rendelkeznek, amik kb. megközelítik egy normálisabb fejlett nyugati ország éves költségvetését. Mindezt azokból a pénzekből, amiket az említett országok hordanak össze az ENSZ-be tagdíj, hozzájárulás és egyebek formájában. Soros különösen aktív volt idén: egyértelműen támogatta Obama adópolitikáját, ami hagyományosan a „gazdagok adózzanak” szövegkönyvet követi (ismerős?). Ugyanakkor meg lennénk lepve, ha ezzel párhuzamosan ne arról szóltak volna idén év elején a hírek, hogy miként sikerült Sorosnak az alapítvány-birodalmához tartozó Quantum Alapítványon keresztül „filantróp-segélyezésnek” álcázva adómilliárdokat elcsalnia a Holland Antillákra. Surprise, surprise.

A stadionbiznisz lószar ahhoz képest, hogy Soros (igaz 2001-ben) egy Bermudán bejegyzett ingatlanos cége, a Mapeley Steps segítségével több mint 600 különböző épületet vásárolt fel Nagy Britanniában, hogy aztán hihetetlen árakon vissza-bérbe adja az angol kormánynak, és természetesen egy kanyi fillér adót ne fizessen az off-shore cégeknek köszönhetően.  Tehát az a magas adó is csak addig tetszik Sorosnak, amíg más, és főleg az amerikai – főleg ott is konzervatív – középosztály fizeti, és nem ő, és a hozzá hasonló feketeöves oligarchák. Az amerikai, ottani ellenzék szemét azonban egyre jobban csípi Soros és Obama barátsága, ami leginkább a második ciklusban vált nyilvánvalóvá, hisz az előző előválasztásnál, azaz Obama megválasztása előtt Hillary Clinton (Soros régi barátja: Soros és a Clintonok személyes„buddy”-sága közismert tény Amerikában) konkrétan Obama ellen futott, és Obama programjának számos pontja csípte is Soros szemét. Többek között az Obama-care is ezek közé tartozott, legalábbis abban a formájában, ahogy később megvalósult. Ne lepődjünk meg, ha a legfrissebb hírek épp arról szólnak, hogy a legnagyobb Obama-care ellenes szervezet, az AAPS (Amerikai Orvosok és Sebészek Szövetsége) elnöke épp most bútorozott össze Soros volt feleségével, Susan Weber Sorossal egy 55 millió dollár értékű kis pecóba, amit Gyuri bá vett nekik. Susan és Gyuribá amúgy mai napig jóban vannak, sőt – mint egy oknyomozó kiderítette – mai napig ajtószomszédok New Yorkban a Katonah Street 136 szám alatti loft-házban, ahol ott éldegélnek édeshármasban az AAPS elnökurával, Richard Amerlinggel, Susan néni új szerelmével.

Az ilyen és ehhez hasonló szépségek odáig vezettek, hogy az egyébiránt előző posztunkban ekézett, és liberális szellemű Huffington Post is két oldalon áldozzon saját hashtaget az „Obama-Soros” cikkeknek. A konteo-érzékenyebb konzervatív honlapok meg már egyenesen a toronyház mémgyárát megszégyenítő özönben képesek tolni az „Obama Soros bábja” című dolgokat. Innen nézve, a Clintonékkal való ősi bartáság felöl közelítve egyáltalán nem meglepő, hogyan kerültünk be az illiberális középázsiai diktatúrák közé, és hogyan született meg a keleti parti kisgyerekek riogatására újabban használt Orbánbasi figurája. Magyarország egyelőre még kell Sorosnak. Bár szemmel láthatóan Amerika megszerzéséhez is közelebb áll, mint valaha, és ha 2016-ban régi barinője, Hillary Clinton lesz az elnök, akkor onnantól igazából mindegy, hogy 2018-ban ki lesz nálunk a Miniszterelnök. És most meg lehet kapaszkodni, mert egészen friss hír, hogy elindult a „Ready For Hillary 2016” kampánybusz, melynek célja, hogy Clinton mami váltsa Obamát, mint a Demokrata Párt jelöltje. És most kérjük kedves olvasóinkat, hogy ki vállalta személyesen, mint legnagyobb adományozó Hillary Clinton 2016-os elnökjelöltségéhez szükséges adománygyűjtő alapítvány elnöki tisztét? Na? Szabad a gazda? Igen, Soros György személyesen.

Tehát amíg ugye orosz oligarchák pópákkal buziznak, eközben amerikai oligarchák meghekkelik az amerikai társadalombiztosítást, valamint lenyúlják az Millenium-„mutyi” keretében az ENSZ-t, és építgetik a következő amerikai elnöknő kampányát, valag léket tolva bele, ezzel szívva el a Demokrata Párt összes többi platformja elől a levegőt, hogy egyáltalán esélyes jelöltet tudjon támasztani Hillary Clintonnal szemben a következő előválasztáson.

Ja és fizetik Gordon tökölését, a Másik Viktor és Juhászpé pártépítő tevékenységét, a 444-et, valamint egyesült erővel fogják megvédeni, támogatni, megmenteni a magyar civil szférát attól, hogy a Kaiju személyesen irdalja be ártatlan kis testüket, mielőtt felfalja őket keresztben. De hol nem aprópénz ez a Millenium-projekthez? És hol van az amerikai elnökség ahhoz, hogy hány rendőr paskolja meg az Ökotársos hippik popsiját?

És ami a legviccesebb: hol van ez ahhoz, hogy Orbán és Simicska már nem adnak egymásnak puszit, amikor összefutnak a stadionkapuknál?

Ahogy az amcsik mondanák: bitch please….