Skandalum, elvtársak! Szegény
Török Zsolt kartárs, a Párt egykori Ökle, a bárhol bármilyen témában inkompetensen üvöltözni képes egyszemélyes hadserege nyomorog. 66 ezer/hó. Minimálbér.
Ennyiből él. Egy azóta törölt facebook-bejegyzésben panaszkodott erről, mi meg
azóta törjük a fejünket a Toronyházban, hogy mit kellett bevállalnia ennek a
szerencsétlennek, hogy minden nap jusson az asztalra 10 deka hagyóféle parizer.
WC-t
takarít a halasi állomáson? Libatollat foszt Bajnainak?
Egészen új jelenség ez az MSZP-nél. Egy egykori elnök egykori erős embere, miután kiesik a pikszisből,
nem egy felügyelőbizottságba zuhan, esetleg igazgatótanácsban találja magát. Ráadásul Törökzsolti nem egy Zuschlag. Nem ment neki utólag saját pártjának, nem zsarolt
ki milliókat a titkos pártkasszából a hallgatásért cserébe, nem turnézta végig
aprópénzért a kormánypárti sajtót, hogy "de én csak azt csináltam, amit
szoktunk" .
Nem. Ő szépen hátralépett,
kussolt és lojális maradt. Az ilyen kiszolgált pártkatonák valaha simán kapták
obsitként az MSZP közeli cégekben pozícióit.
Ha nem politikus lenne Török
Zsolt, még sajnálnánk is. Mert azért ha végiggondoljuk, elég szemét az a
világ, ahol egy párt feltétel nélküli lojalitást követel (ezt Törökzsolti még túl is teljesítette, ami a maga nemében lehetetlen, de neki sikerült), aztán ezt hála nélkül hagyja a szűkös NER-időkben. Pedig így szokott működni a képviseleti demokrácia. Könnyű,
amíg nyerésben a csapat. Viszont amikor vége a sikerszériának, akkor kell a pártoknak
igazán odalépniük, és nem elengedni bozótharcosaik kezét. Egy
első vonalbeli politikus felégeti maga mögött az összes hidat, amin később
visszatérhetne a civil életbe vagy soha nem is volt alkalmas arra, hogy a piacon kamatoztassa "lenyűgöző" tudását. Ez a dolgok természete.
De ismétlem, egy
pillanatra sem sajnáljuk Zsoltit, hisz politikus, viszont hálásak vagyunk neki,
ugyanis a kifakadása rámutatott valamire, ami sokkal nagyobb, mint az ő
személyes tragédiája.
Minden jel arra utal ugyanis,
hogy valami gyökeresen megváltozott a szocik háza táján. Úgy tűnik, hogy elfogyóban a hátországuk. Nem csak a szavazók tűntek el az elmúlt 6-8 évben
(valljuk be, megdolgoztak érte keményen), és nem csak a párttagság karcsúsodott
le a DK-s exodus mértékén messze túlmutatóan, de eltűnt az a hátország is,
amelyik a politika és a gazdaság közötti szürke zónában egyszerre biztosította
és használta a párt hatalmát.
Game over, MSZP.
Még lehet kapálózni egy kicsit, de hamarosan oda fognak kerülni,
ahova a rendszerváltozás óta kívánjuk őket. A párttörténeti múzeumba. Török Zsolti meg hó végén nézheti
át a zsebeit némi apróért, hátha összetúr annyit, hogy még egy parizeres zsömle beleférjen.