Mesterházy végre kimondta, amit mindenki sejtett már. Infórádió,
Aréna, szerda este. „Jelen formájában nem megy tovább az összefogás.” Nagy
sóhaj. Majd piciny koppanás. valószínűleg az a bizonyos „nagy kő” esett le
Attila szívéről. S gurult tovább, egész Gyurcsány tyúkszeméig, ki halkan
feljajdult…
De vajon nem késett -e egy csöppnyit el, eme coming out? Másfél héttel a bukás után kijönni ezzel a
vallomással? Igaz, jobb később, mint soha. No, de mégis!
Persze, Attila igyekszik „előremenekülni”. Bízik abban, hogy az uniós
választásokon, ha a Fidesz-KDNP-vel nem is, de talán a Jobbikkal versenyben marad
majd a második helyért. Ha pedig a DK pofára esik Gyurcsányostul, az Együtt-PM
pedig leég Bajnaival az élen (amire most jó esély látszik), akkor jól számolhat
Attila.
De mit számol vajon még? Másodiknak lenni, kétharmaddal szemben?
Kétszer veszíteni miniszterelnök-jelöltként? Harmadszor is esélyt kapni? Kitől?
Az MSZP-től? A baloldali emberektől?
De bárhogy matekozik is, semmi sem fogja megmenteni a végső és az
egyetlen levonható konklúziótól. Ceterum
censeo: Mesterházynak mennie kell!
Szegény Attila, hiába vágatta le csinos kis pinaszakállát, hiába lőtte
be a séróját és fölöslegesen növesztett férfias pocakot – nem tudott valódi
alternatíva lenni. Tehetséges – de nem eléggé. Ügyes – de nem eléggé. Okos –
de… Sok mindenre alkalmas lehet Attila, de miniszterelnöknek nem.
Belátni viszont ezt nem akarja. Küzd, mert fiatal, és mert önreflexiója nulla. Küzd, mert bízik még abban, hogy újraépíthető valami életképes alakulat
a szocialista párt romjaiból. Pedig egyre többen szólnak neki: „Attila, elment
a hajó!” De ő süketnek tetti magát.
De mit is tehetne most Mesterházy? Az összefogást csesztetheti ugyan,
de tény, hogy az együttműködést ő írta alá. Ezt a felelősséget nem háríthatja
át senkire. Ha azt mondja, hogy jó ötlet volt, akkor nem tud mit kezdeni a
bukással, illetve szembe kell néznie a felelősséggel; ha pedig utólag elhibázottnak
tartja az egész kényszerházasságot, akkor meg felmerül a kérdés: minek ment
bele? Talán zsarolták? Talán Gyurcsány zsarolta? Akkor van valami folt a
múltjában. Ha meg nem, akkor viszont nem tudja megválaszolni azt a kérdést,
hogy minek is írta alá ezt az egész együttműködést? Minek fogott kezet a
népnyúzó, amerikai hátszéllel érkező, az IMF érdekeit képviselő Bajnaival;
minek vette maga mellé az LMP-t szembeköpő, áruló PM-sekkel? (Akik az elmúlt
huszonöt év leggusztustalanabb politikusai.) Minek vette be Gyurcsányt is a
buliba? És egyáltalán: miért ment bele, hogy az egykori SZDSZ is ugródeszkának
használja a szocikat. Mert Fodor Gábor nélkülük soha nem került volna be.
(Fodor meg esélyes a „a legkisebb népi felhatalmazással valaha parlamentbe
került képviselői” díjra!)
Miért fogtál össze Attila? Miért? Pedig még egy első éves politológus
hallgató is megjósolta, hogy a matematikai képlet ebben az esetben nem pusztán
összeadás lesz. És nem is lett. Gyurcsány, Fodor, Kuncze, vagy éppen a kalandor
Kerék-Bárczy Szabolcs, többet vitt, mint amennyit hozott. De talán Bajnai sem a
pozitív irányba billentette a mérleget.
Még egy dolgot tehet Attila. Ha új, pontosabban meglepően új programot
hirdet. Kiforgatja a szocialista világot a sarkaiból. Amit egyébként meg is
próbált. De a gyakorlat azt mutatta, hogy mindez teljesen esélytelen
próbálkozás volt. A választmányi „kibeszélő show” után ugyanis pánikszerűen
próbálkozott két politikai irányvonal megfogalmazásával. „Rendpárti
szocializmus” és a „cigány-ügy”, amire nagyobb figyelmet kell majd fordítaniuk
a jövőben – vélte a sajtótájékoztatón. Hogy aztán a kulisszák mögött ráboruló
díszlet romjai alól gyorsan ki is nyögje: nem úgy gondolta. Mert, mikor
észrevette szegény, hogy mekkora hülyeséget mondott, rohant is a népszabihoz,
hogy egy teljesen ellentétes tartalmú interjút adjon. Rendpárti szocialista
párt nincs és nem is lesz – mondta már emitt. Hűtve a felizzó kedélyeket, lemondva a kitörési pontról.
(Pedig milyen szép is lett volna ez alapján elképzelni 2018-ban a
választási küzdelmet! Elképzelni, hogy a szelídülő Jobbik, akkorra már végképp
szalonképessé válva – megdorgálja a szocialista pártot a cigányozásért és a rendpárti
dumáért. Esetleg Vona felhívja telefonon, a már brazil nyugger Daniel
Cohn-Bendit liberális megmondó embert és kéri, hogy térjen már vissza egy kis
időre, demokráciát félteni a rasszista, cigánygyűlölő, rendpárti szocik ellen. De
ez az álom sajnos szertefoszlott…)
Szóval vége van. Nincs tovább összefogás, nincs tovább kormányváltó
baloldali összeborulás. A kényszerházasság viszont nem kecsegtet szolid
válással. Csúnya viták elé néz a baloldal. És könnyen megjósolható, hogy nemcsak
az összefogásnak lesz „kaput”, hanem Mesterházy Attilának is.