Mint döglődő lovat rugdosni - gondolhatnánk - a választási kampány középpontjába került baloldali haláltusáról.
Hogy ez így nem is igazán választás, jól látható a média megmondóembereinek
kényszeredett témaválasztásain, amelyek jobb híján tudományfilozófiai értekezések
arról, hogy ugye mi is az a választás tulajdonképpen, és miért kell választani,
és miért van valami egyáltalán, miért nincs inkább semmi. El-elemezgetnek az új
választási rendszer bevezetésének várható hatásairól, a választókörzetek
átszabásáról, nomeg arról, hogyan is alakulhatott mindez így, ahogy. A
tulajdonképpeni figyelem azonban ténylegesen arra irányul, vajon átment–e az
üzenet végre a baloldalon, és megkezdődik–e a baloldal tényleges
megtisztulása, vagy még újabb négy évig kihúzza a maradék a sarokban. Együtt.
A Fidesz, és hűséges Sancho
Panzája, a CÖF, már koratavasszal teljes megsemmisítő hadjáratba kezdett. A
Nemzeti Cavington, jelen esetben a bohócos óriásplakát-kampány sikerrel
frissítette fel és borította el vérrel a választói agyakat, olyannyira, hogy
hovatovább a legközelebbi Békemenet már sóval készül behinteni a Jókai utcát. A
Kormányváltó ellenzék azonban önjáró. Saját bukását is egymagában intézi el,
nemigen kell segédkezni neki, ügyesen elesik a saját lábában. Az összefogás láthatóan
nem váltotta be a baloldali értelmiség által vizionált választási győzelem
ígéretét, sőt az összefogás hosszú távon egyet jelent a politikai
ellényegtelenedéssel. Bánhatja is Jávor Benedek, hogy a gyurcsányi feromon úgy
megzavarta az elméjét.
Ennek a választásnak a valódi
pozitív hozadéka az volna, ha a Kormányváltók egyáltalán nem kerülnének be a
Parlamentbe, vagy legalábbis Ferenc, Gordon és a két liberálgábor rekedne végre
kívül, az ő jelenlétük ugyanis igazából már ciki a baloldalnak. Szakértelmükkel
négy évig semmit nem fognak hozzátenni az ország helyzetének megjobbításához,
csak a helyet foglalják. A jobboldali média megsemmisítő szándéka azonban
meglehetősen elrenyhült. Kedélyesen paskolgatják ugyan az amúgy is régóta
oszladozó vörös szőrű lovacskát ahelyett, hogy komolyan vennék a szavazók
ismételt megszólítását. Egyrészt azért, hogy a Feri végre csak a főzésnek
szentelhesse minden idejét, másrészt az új pártok, de különösen a Jobbik
látványos erősödése miatt.
A Jobbikkal ez idő szerint senki
nem lépne se választási, se kormányzó szövetségre, és egyelőre ilyen veszély nem is áll fenn. Az
eddig oly merev ajkú Vonagábor azonban tapsifülesi kedvességgel már kéredzkedik
az előszobánkba. A Jobbik lesz az elintéző-párt, a megoldó-párt, csak kérni
kell, és Vonagábor Szittya Vízvezetékszerelő-kommandója élén maga gondoskodik
róla, hogy ne csöpögjön a csap a fürdőszobában. Kismókusok kenyérre is
kenhetik. A Jobbikos édisereggel szemben egyelőre élhet még a kritika, hogy
minek olyan pártot működtetni, amelyikkel senki nem akar együtt dolgozni,
amelyik örök ellenzékiségbe vezeti a saját választóit. A Jobbik egy feneketlen
kút, ahová az összehalászott szavazatok hullnak. Ez az ország sosem lesz
jobbikos ország.
A Jobbik érdemtelenül erős,
hiszen valódi üzenetet nem fogalmazott meg a választási kampányban. Pusztán egy
alternatíva. Egy Nemfidesz. Azonban, ha a Jobbik ügyesen megtartja ezeket az
innen-onnan érkező szavazókat, az őt választók aránya egyszer elérheti azt a
kritikus tömeget, amitől viszont számításba kell venni. És ki vállalná föl ezt
a partnerséget…? Ha a Kormányváltó ellenzék vert hada csöndben is szégyelli
magát a sarokban az elkövetkezendő négy évben, arra mindenképpen számítani
lehet, hogy a Fidesz kapja majd mindaz az oltást, a zsidózást, meg a cigányozást,
amit eddig a baloldal kapott. És erősödésüket látva ez ezután mind gyakrabban
fog előfordulni.
A Fidesz a régi ellenségekre
hangolt párt, a kétpólusúságnak azonban megvan az az ára, hogy ha egy új,
frissebb, kevésbé elhasznált, de életerős ellenzékkel kell szembenéznie, új
stratégiák után kell néznie. Az LMP kisnyuszis, néha felkészült, néha felkészületlen (Szél Bernadett) kritikái, és a
nagyszájú Jobbik demagógiája – amely most sokkal inkább szem előtt lesz, mint
eddig –, változásokat fognak kierőszakolni. Egyszóval több lesz a ciki. A Fidesznek
tudatosan döntenie kell, milyen ellenzékkel tud együtt dolgozni, és hogyan
lehet elterelni a szélsőségességtől a választókat. Mert a következő négy évben
ez a Fidesz felelőssége lesz már, és nem az MSZP-é. A méltó ellenzék éppúgy az
ország érdekét szolgálja, mint megszabadulni a méltatlanoktól.