Jön a nyuszi, tojást tojik,
tavasz, megújulás, remény – igazából azt hiszem, az egész Húsvéttal nem igazán
tud mit kezdeni valaki, aki nem tudja, mit ünnepelnek ezen a speciálisan
keresztény ünnepen eredetileg. A Karácsonyból is sikerült ugye szeretet ünnepét
csinálni, az is kicsit magában a levegőben lóg a maga kiheré… vallástalanított
változatában.
De a Húsvét még inkább. Nyuszi?
Tojás? Mi van? Mi ez az egész? Aki jobban belegondol, a speckó keresztény
tartalom nélküli Húsvétnak még annyi értelme sincs, mint a Karácsonynak. Esetleg
utána lehet nézni a néprajzi lexikonokban, hogy a nyuszkó meg a tojás meg a
locsolkodás termékenységi kultuszokban eredeztethetőek. Erről az egyszeri 21.
századi ember arra következtet, hogy a Húsvét is a szexről szól. Amúgyis tavasz
van, egyre lengébb, izé, egyre feszesebb, de rövidebb ruhákban járnak a lányok,
kivillanak a pasik felsőtestei.
És így lesz valamiből, ami többre
hivatott, a locsolás elsikkadásával – mert ma már arra is lusták vagyunk –
ivászati derbi este a kocsmában. A Karácsony már most is sokaknak a sörözésről
szól a haverokkal, a húsvétból is ez válik éppen, tulajdonképp egy szintre
kerülnek a Szilveszterrel.
Persze ha a kiábrándult népeknek
komolyabb kérdéseket teszünk fel, akkor terelik a szót, nyugtalankodni
kezdenek, és visszamenekülnek a sörükbe. És akkor mondják még, hogy
keresztények gyáva nyuszik (na tessék, nesze neked, húsvét), akik
belemenekülnek a fogódzókat adó vallásba. Hát, ember, inkább, mint hogy sörbe
meneküljünk!
Mi persze itt a Toronyházban imádjuk a
sört, és kiváló ivászati derbiket szoktunk rendezni, de épp ezért nincs rá
szükségünk, hogy Húsvétkor is ezt csináljuk. Vagy ha hétfő este le is tévedünk
a kocsmába, vagy épp a borospincébe, akkor is igényeljük, hogy az ünnepek,
jelesül most a Húsvét, másról szóljanak – minek vannak ugyanis az ünnepek, ha
az ivászatról szólnak, amit a hét bármely napján tudunk művelni?
Több kell ide.
Ide az kell, legyen ez a
Krisztus, aki majd' kétezer bevállalta a kereszthalált – igen, azért, hogy a
Toronyházban itt, ma, meg mindenki más, a legénybúcsúra Krakkóba meg Pestre érkező
holland meg angol turista is, nyugodtan tudjon sörözni. A nyugodt sörözéshez
meg kell a tudat, hogy nem kell megváltani a világot, a hivatásos forradalmárok
munkanélküliek, és ezért lehetőségünk van élvezni is az életet. Ennek a
dolognak az átérzéséhez meg kellett a negyven napos böjt – így aztán Húsvét
hétfő este jobban fog esni a sör, mint negyven nappal azelőtt bármikor. Tudom,
pedig egy ideje az inkvizítorok is munka nélkül vannak, és pennájukkal kell
inkvizítorkodni. De most a megbocsátás ünnepe van.
Szóval lehet röhögni meg
pattogni, hogy "képmutató keresztények", de egyrészt: a képmutató keresztények
pontosan tudják, hogy tökéletlen és bűnös emberek, ennek belátásához pedig van
mércéjük – utóbbi időnkénti felmutatása miatt kapják meg a képmutató és álszent
jelzőt. Szóval inkább azok az álszentek, akik mutogatnak a keresztényekre,
miközben ők maguk nem ismernék el, hogy létezik bűn és hasonlók.
Másrészt: aki meg próbálja átélni
és megérteni ennek a kétezer évvel ezelőtt élt fickónak, akin a nyugati kultúra
alapul, a szenvedését, és elfogadja őt nagyfőnöknek (helytartóját meg
kisfőnöknek), annak sok teher lekerül a válláról, s mivel fel tud nézni az
égbe, ismeri helyét az univerzumban, a kozmoszban, ezért le is tud nézni a
sörébe, és nem fog elgémberedni a nyaka. Se a keze. Ha értitek, mire gondolok. Már
csak tudom, pontosan láttam ezt inkvizítori működésem folyamán a középkorban.
Nagy idők voltak, érdekesebbek és nem olyan unalmasak, mint ez az elbaltázott
21. század!
Aki hajlandó megélni mélységeket,
az könnyebben megél magasságokat is, és nem csak a sokat szidott szürke
hétköznapok lesznek az osztályrésze. Merjünk ünnepelni, merjük átérezni az
ünnep eredeti értelmét, s akkor – banális, de – elmondhatjuk: Krisztus óta még
sörözni is könnyebb!