Putyin külön kiemelte Orbán Viktor
győzelmét – Piszkos Fred dicsérete. Mivel az egyre idiotoibb amerikai liberalizmus
hatására sok magyar jobber gondolja úgy, hogy neki a KGB-s Putyin mellé kell
állnia, nem árt, ha néhány dologra emlékeztetjük a Tutkó olvasóit. Hátha őket
nem eteti meg félévente kaviárral az orosz elnök, így nem érzik kötelezőnek az ánuszbabújást.
Ukrajna káoszáért vastagon felelősek a
nyugatiak, főként az amerikaiak. Mert az úgy nem megy, hogy amerikai
hivatalosságok osztogatnak sütit a Majdanon a tüntetőknek, majd utána jön a
szériőzkonszörn, meg a békesség legyen nektek. A bölcsesség teljes hiányát
tanúsították a válság során Victoria Nulandtől a szenilis marhává váló John
McCainig. Így távol álljon tőlünk, hogy őket dicsérjük, vagy az általuk
támogatott ukrán nacionalisták érdemeit kezdjük sorolni – mindez emberként és
magyarként is durva lenne.
A másik probléma azonban a
kaviárjobboldalé, és azoké, akik elhiszik, hogy Putyin az „új konzervatív erő”
Eurázsiában, és hogy a hanyatló nyugat helyett bizodalmunkat helyezzük a volt
komcsi titkosszolgába. Attól, mert az amerikai héják beleragadtak a hidegháború
fogalmaiba és képeibe, még nem lesz igazolt Vlagyimir Vlagyimirovics akciója.
Ne kerteljünk: az oroszok bizony gecik. És
ezt Magyarországról nézve talán bizonyítani sem kell. Ha nem lenne elég a 45
évnyi megszállás – azt lehet persze „szovjetnek” minősíteni –, jegyezzük meg
jól, hogy előtte sem voltak nagy barátaink az oroszok. A dicsőséges, cári
időkben sem. Lehet valaki Dosztojevszkij-, vagy Bergyajev-rajongó, ettől még az
oroszok alapvetően épp úgy jártak el, amikor érezték a hatalmukat, mint ahogy
most. Hazudoznak, agresszorkodnak, felforgatnak, terrorizálnak. És ha arra
gondolunk, hogy manapság az amerikaiak szoktak felforgatni ún. civil
szervezetekkel – amelyek ellen Putyin törvényt hozott –, jusson eszünkbe, hogy
a módszert bizony az oroszok találták ki. A nyugati országok felforgatása
szélsőbalos-majd jobbos szervezetekkel, azok felduzzasztása és pénzelése bizony
orosz praktika. A jelenlegi ukrajnai beavatkozás a Donyecknél pedig, amit
nevezhetnénk „élő pajzs hadműveletnek” is, álá South Park, nettó terrorizmus. (Az
agyhalott amerikai adminisztráció és a lelkes szenátorok bűne pedig az, hogy
fellázították az ukránokat, ébren tartották a lelkesedésüket, azt éreztették
velük, hogy ott állnak mögöttük, majd hagyták őket ebek harmincadjára, hadd csócsálja
szét az egészet Putyin. Ebben a meccsben továbbra sincs „jó oldal” – az ukrán
kormány, amelynek hatalma leginkább Kijev határáig ér csak el, úgy néz ki, mint
egy rossz politikai kabaré: néhány korrupt zsebes és feketeöves nackó
szövetsége.)
Köszönjük a méltatást, Putyin elvtárs,
de nem kérünk belőle. A rendes magyar ember ugyanis minimum szkeptikus az
elmúlt néhány száz év tapasztalata alapján az orosz törekvésekkel szemben, ha
nem egyenesen rühelli azokat. És leginkább azért, mert amit most Ukrajna keleti
részében látunk, az a sunyi erőszakosság netovábbja – nagyjából az, amikor
megindulnak kifelé a tankok az országból, majd az éj leple alatt
visszafordulnak. Mert amíg nálunk azért kifejlődött valamiféle kultúra arra
nézve, hogy még a kocsmában is vitatkozunk, mielőtt kitörne a verekedés, az
oroszok érve mindig az erőszak volt. Az antikommunista érvekre a ruszki válasz
a vörös hadsereg. Teljesen megértjük a lengyelek mélyről jövő gyűlöletét a
tárgyat illetően.
Csak emlékeztetni szeretnénk jobboldali
véreinket, hogy ne ájuljanak bele az ex-KGB-s medvebaszóba, mert nincs miért.
Akkor sem, ha utáljuk a lembergi nacionalizmust, mert utáljuk. És akkor sem, ha
tele a tökünk az Open Society-vel, és a leányvállalatok hisztijével. És akkor
sem, ha elismerjük, hogy Putyinnak tényleg joga van olyan törvényeket hozni
akár a homokos propaganda, akár a „civil szervezetek” kapcsán, amilyeneket csak
akar – ez valóban az ő dolga, ő dolguk. Azt a kérdést érdemes feltenni, mi
zavarna minket jobban: az Amerikából szponzorált jogvédők hisztije, vagy a
felségjelzés nélküli símaszkos ruszki terror-kommandó, amely a civil lakosságot
használja pajzsnak. A kérdés költői, Putyin anyja meg prostituált.
Ha több száz évig semmi, de tényleg semmi jót nem kaptunk a ruszkiktól, valószínűsíthetően
a jövőben sem fogunk.
Ez a konzervatív tapasztalat.