Ha az ember van olyan szerencsétlen,
hogy kizárólag a HVG-444-Index vonalról szerez infókat, akkor számára Anglia maga az
álomország. Hajléktalanként ment ki, most cége van; Camden Townában
lazuló belvárosi, úgynevezett kreatív fiatalok kibontakozásának
történetei a multikulti Mekkájában, Londonban; és az itt egyről kettőre soha nem jutó dolgos melós sikersztorijai a munkás embert becsülő nyugaton. Propaganda? Az!
Ezeknek a propaganda sztoriknak a nyomulása bőven van olyan erős,
hogy a 18-25 közti korosztály elméjét naponta edzik hülyére velük! Anglia a
XXI. század Californiája, az Ígéret Földje, ahol „bármi összejöhet”, csak le
kell hajolni érte. Ezzel szemben jön a szokott ősballer bezzegelés, hogy "itt semmi
se jó, itt minden szar, itt mindenki seggfej, stb.". Könnyen el is érik, hogy lehetőleg
minél többen gondoljanak arra, hogy lépnek innen. És lépnek. Next step: trollkodás arról, hogy
Orbán elűzi a fiatalokat, hatalmas konzultáció az ifjúsággal, hogy vanillia
vagy csokifagyi folyjék-e a csapból 2014 után, és fél, vagy inkább egymilliós
havi fizetést szeretnének-e a versenyszférában napi 4 órás melóért. Meg
ilyenek. Ja, és hogy legyen-e legális a drog. Ez elengedhetetlen négy évenkénti
trollfutam, mert persze mindig legyen, aztán meg mégse inkább, majd később.
Idén egyébként nagyon rájár a rúd a
ballerokra közbeszédalakítás-ügyileg. A hamisvideós lebőgések sora; az egyre
kínosabb, komikusabb jelenetekkel tarkított NAV-leleplezés; győzelmi
bejelentések, majd parlamenti küszöb alá zuhanás és Gyurcsány ámokfutása nem
éppen a legkedvezőbb témák egy választási kampány kezdetén.
Ilyenkor kell belépni a képbe
egy-egy külföldi „bezzeg-üggyel”, amikor jól megmondják nekünk a Fejlették, hogy mi
nem vagyunk fejlettek, ők meg azok, és míg náluk a mindennapi élet egy hosszú,
expandolt Benetton reklám, mi ilyen villogós-villanykörtés, zubbonyos
posztkommunista náci-totalitárius, piszkos világ vagyunk, ahol a haladás
leragad a sárban. Nincs igazuk és ez egyre nyilvánvalóbb.
Immár TGM mester is rombolja
rendesen a fétist, a Nagy Baloldalt Éltető Fétist, miszerint „amott minden
jobb”. Már a baloldal szerint sem
feltétlenül az ígéret földje a Nyugat. TGM is kitolta a cikket a héten, hogy azért ne képzeljük azt, hogy ott kint
(értsd: nyugaton) nincsenek faszfejek, de…. - és itt jön a balos csúsztatás - az Állam szintjén nem jelennek meg a
rasszista elvek. A balos okosság szerint az „egyén” (értsd: legalsó
társadalmi szerveződési szint) szintjén, még ha meg is fogalmazódik valamiféle
rasszizmus, a fejlett demokrácia (értsd: legfelső társadalmi szerveződési
szint) majd jól meggátolja, hogy ez eljusson oda, ahova nem kell neki.
A baloldali elv szerint bár
vannak seggfejek „odaát” is, seggfej az értelemszerűen fejlettebb Rendszer
jóvoltából tuti nem juthat el a „miniszterelnöki” posztig. Nos, ez is egy
rohadt nagy hazugság. Mert ha csak onnan nézzük, hogy itt, Magyarországon
valaha eljutott-e az állam arra a szintre, hogy diszkriminálja a saját
polgárait, akkor – leszámítva a második világháború éveit – erre nem találunk
példát. Legutóbbi posztunkban már megkapták a svédek is a magukét, hogy igazából
inkább kussolniuk illene, hisz a svéd, haladó, szocdem kormány bármiféle külső
politikai nyomás nélkül, önszántából tudott rasszista, kirekesztő, és elnyomó
lenni. Mindaz, amit most, mint a Nesquick nyuszinál, Nyugat simán ráken
Keletre. A kérdés ezek után már csak az, hogy ki is vitte a zászlót elől, ki
volt a legeslegprogresszívebb abban a játékban, hogy „übermenschek irtanak
untermenscheket”? Mert ebben még a szegény németek is hátul kullogtak, és az egész
második világháborús őrületük pusztán a késve érkező eminens túlbuzgóságának
tűnik az angolokhoz képest.
Mert az angoloknál
selejtebb-szemetebb nép kevés van a Európában. Olyan szemetek, hogy már nem
is számítanak kontinentálisnak. Egy szigetre lettek száműzve, ami nem lehet
véletlen, hisz minden olyan elviselhetetlen tulajdonságot magukba sűrítenek,
ami vállalhatatlanná teszi jelenlétüket a kontinensen. Ha létezett olyan nép,
amelyik a faji alapú elnyomást, a rasszizmust állami politikává emelte, az
Anglia. Már a középkorban kezdték a dolgot: az írek elég sokat mesélhetnének
arról, hogy mennyire toleráns, kedves, cuki, édes, aranyos, mintaszerű nép is
az angol. Aztán ugye a walesi bárdok című általános iskolában osztott Arany
János ballada se véletlenül emelte a komplex allegória szintjére Wales és a
Habsburgok elnyomta Magyarország viszonyaira a középkori Angliát.
De ne menjünk olyan messzire már
a történelem ismeretlen területeire: a mai politikai baloldal hol is született?
Nem találják ki: Angliában. Bizony Marx bácsi a kensington gardens-i
luxuspecóból tolta a Kommunista Kiáltványt, mert hát minden jóravaló komcsinak
kijár a luxuspecó, nem csak Fletónak vagy Bajnai Gordinak. Már amikor ez a „szabadítsuk fel a munkásokat, álljunk a
szegények mellé” trollság megfogant, azok, akik ennek az élén álltak
többnyire azt az életet élték, amely ellen olyannyira ágáltak.
A keleti országokat,
hinterlandot, a backyardot lenéző Nyugat a saját selejtségét mindig
próbálta ránk verni. Ne higgyük, hogy egyedül vagyunk ebben. Kedves „nyugati”
árulóink arra is képesek, hogy a lengyeleket belehúzzák a Holokauszt iránti
felelősségbe. Már Spielberg filmjében, a Schindler Listájában passzív, sőt
kajánul vigyorgó háttérszereplőként vannak jelen a lengyelek Auschwitz
tragédiájában. Lazán kerül háttérbe a tény, hogy a lengyelek ugyanúgy
kiirtandó, szenvedő alanyai voltak a náci diktatúrának, mint a zsidók. De nem:
a lengyelek antiszemiták voltak, és kész. Azok ma is. Mert ezek a keletiek
ilyenek…
Vegyük észre magunkat: mi mindig
is „hinterland” voltunk, és örökké azok is leszünk. Mi, itt Közép-Kelet-Európában
soha nem leszünk jófiúk, egyenlő felek, tárgyalópartnerek. Mi kizárólag kicsit
büdös, kicsit szakadt, kicsit rongyos, és nagyon hülye „csóró rokonok” leszünk,
amíg a világ világ. Az a vágy, hogy eljön a nap, amikor majd Nyugat végre
befogad minket, egy hazugság. Soha nem fog. Persze ígérni lehet, és ez amolyan
Jolly Joker a magyar baloldal kezében. Már a magyarországi baloldal
feltelepítése úgy történt, hogy a degenerált vörös gróf azt ígérte, hogy az ő
remek Antant kapcsolatai elegendők lesznek ahhoz, hogy megoldja ezt az első
világháborút. Hamar kiderült, hogy hazudott. Azon túl, hogy a franciák az
anyanyelvükön tudták elküldeni a picsába, nem sok történt: jött Trianon. A
baloldal mindig azzal hitegette barátait, támogatóit, hogy ők sokkal
nyugatosabbak, sokkal progresszívebbek, és ők sokkal jobb haverjai a
„kintieknek”. De ez alapvetően nem igaz. Az, hogy több pénz landol náluk,
pusztán annak köszönhető, hogy ennyivel megvásárolhatóbbak, lefizethetőbbek,
közérthetőbben: korruptabbak.
Amikor az egyéb iránt a
bevándorlókat immáron kipaterolni vágyó angol képviselő hanyagul odaveti
hazánkra, hogy rasszista, jobban húzza ki a gyufát, mint szegény svéd
köztévések, akik „csupán” felemás nyilatkozatokkal gyurmázták saját
közvéleményüket a magyar nemzeti ünnepen. A svédek inkorrektsége semmi ahhoz
képest, mint amikor egy meleg kezd el buzizni. Márpedig az angol képviselőnek
muszáj a lelke mélyén valami hasonlót éreznie, hisz ő tartozik egy olyan
néphez, ami a történelem egy bizonyos pillanatában a Világ (értsd: a Föld nevű,
eddigi tudásunk szerint az Élettel egyedül rendelkező bolygó) egy harmadát
leigázták. Mert ki találta ki a koncentrációs tábor fogalmát? Bizony, az
angolok, amikor épp a szabad és demokratikus Dél-Afrikát gondolták a búroktól
úgymond „elvenni”. Apartheid? Nagyon jó trükk az angol rasszista állampolitikának
holland nevet adni, hogy aztán a hollandokkal kapcsolják össze, ne pedig Cecil
Rhodes nevével, aki kitalálta, és aki úgy irtotta a négereket saját hazájukban,
mint paraszt bácsi a tarackbúzát a veteményesben.
Az angolok rasszista, állampolitikaként
elkövetett bűnei szinte felsorolhatatlanok. Népirtás, elnyomás, kirekesztés:
ezek a szavak az angol imperializmus (hopp, idősebbek megint
nosztalgiázhatnak!) nélkül nem is léteznének. Ha nem lennének angolok, nem
létezne modern baloldal. Akár ezt is kijelenthetjük: hisz minden, ami ellen ma
joggal, jog nélkül az egész világ baloldala számára erkölcsi alapot jelent
tevékenységéhez, valójában reakció az angol imperializmusra.
Azért legyünk korrektek: hagyjuk
meg a baloldalnak azt, hogy általánosítson. Mi, itt, a mi kis berkeinkben
tudjuk, hogy nincs olyan, hogy „rasszista nép”. Az angolok sem azok, csak
hosszú ideig, évszázadokig hivatalos politikaként tolták és néha még mindig
előjön az angolszász felsőbbrendűség-tudat egy-egy idiótább politikusokból vagy
tahóbb újságírójukból. És az, hogy nálunk néhányan örömmel ismételgetik azokat
a rasszista vádakat, amelyeket Boris Johnson, London (egyébiránt konzervatív)
polgármestere simán lerendez annyival, hogy épp a hazájában serénykedő kelet-európai bevándorlókat állítja a lusta és képzetlen britek elé példaként, az
tényleg mindent elmond a mi kis nyafogó, balliberálisainkról…