Ilyenkor mindenki elgondolkodik.
Számot vet, összegez. Sikert arat; vagy éppen afelett kesereg, hogy megint
semmi sem sikerült, amit még az óév elején – némi pezsgő-ízű hajnalon, disznó
részegen megfogadott. „Jobb ember leszek, nem káromkodom, lefogyok, sportolni
fogok, nem iszom többet” – s így tovább, hogy aztán a sok-sok valóra nem vált
vágy sírja felett rebegjen el némi bűntudattal teli imát.
Aztán szép lassan minden ígéret a
homályba vész. Nem leszünk sokkal jobbak, káromkodunk, tovább hizlaljuk a
seggünket, és sportolni is csupán egy hónapig járunk el. Feladjuk, letagadjuk.
Vicces pillanatokban a nem létező ikertestvérünkre fogjuk az összes fogadalmat.
És persze iszunk tovább. Mert úgy szép a magyar, ha kövér és részeg!
A következő szilveszterkor pedig
ismét fogadkozni kezdünk. Borízűen kiáltunk fel: „Majd most! A 2014-es év
tényleg a betartott ígéretek éve lesz.” Ad infinitum…
Nos, a politikus is ezt teszi.
Ünnep ide, szabadság oda – a jó politikus összefoglalja ilyenkor az elmúlt
évet. Aztán ígér valamit. Mintha nem lenne mindegy, hogy júniusban, vagy
december végén mondja el a sikereket, vagy a kritikát. A kormányzópárt
természetesen az előbbit, az ellenzék pedig az utóbbit szokta. Ez minden évben
így történik. Mert a demokráciában – bármi is legyen az igazság – ez így
szokás. Aztán a szavazópolgár majd eldönti, hogy kinek, s mit hisz el.
De ez ilyenkor nem a nagyemberek' ideje. Jobbára a sajtószóvivők „viszik a szavakat”, küldik a pártok üzeneteit.
Az igazi vezetők ilyenkor pihennek, családjukkal töltik az ünnepeket. Bár azért
kiposztolnak néhány képet, vagy eseményt – hogy az ünnepekre se maradjunk
nélkülük. Láthattuk
például, hogy milyen a Karácsony Orbánéknál; milyen fát állított
Vona és kisfia, miközben „igazi magyaros, karácsonyi ételt”, kuszkuszt
készített az általa folyamatosan szapult bulvármédia kamerái előtt. És persze, annak ellenére, hogy Gyurcsány megígérte,
hogy az ünnepek alatt pihenni fog és kussol – mégsem bírta
tartani a pofáját. Kettő jól átsült libacomb elrágcsálása közben
visszaszólt Kövér Lászlónak. Jó keményen böffentett egyet. Ahogy mostanában
szokott. (Akár a sarokba szorított veszett patkány, akinek minden mindegy már.)
Ezúttal „Goebbels tanítványainak” nevezte a Facebook-on „Kövér Lacit”, aztán
visszatért az oly szeretett konyhájához. (Talán mindenki jobban járna, ha
Gyurcsány mostantól el sem mozdulna a gáztűzhely mellől. Sőt! Szeretnénk
jelezni, hogy a böriben jól fizető szakács állások vannak betöltetlenül. A
rabok számára is…)
Mindenestre visszatérve az
évértékelésekhez: a politikusok második vonala fáradhatatlanul tette a két ünnep között is dolgát. Politikai üzenetekkel bombázta a jónépet. De hát ez érthető: jövőre választások
lesznek… Dolgozni kell Karácsonykor és Szilveszterkor is. A Fidesz részéről a
Hoppál-Kocsis-Zsigó hármas volt
ügyeletes. (Nem irigyeljük a családjukat!), akik elmondták, hogy
visszafizettük az IMF hitelt, kikerültünk a túlzott deficit eljárásból, a
rezsicsökkentés beérett, a gazdaság tartós növekedési pályára állt, a
pedagógusok béremelést kaptak, a foglalkoztatás pedig tovább nőtt. Az infláció
a béka feneke alatt, így a reálbérek is növekednek. Ja és mielőtt még
elfelejtenénk: „Gyurcsány Ferencnek semmi helye sincs a közéletben, hiszen
annyi kárt okozott kormányzása alatt”. Ezekkel nagyjából egyetértünk mi is.
(Mily pikáns, hogy az utolsó kijelentését a szocik is osztják!)
Szóval Dunát lehet ilyenkor az évértékelőkkel rekeszteni. És majd mi is fogunk! Majd
ha lecseng az évértékelő-cunami. S nyugodtan vegye ezt minden közszereplő
fenyegetésnek!
Most viszont, szilveszter napján,
annál inkább hallanánk valódi ígéreteket, fogadalmakat a pártok vezetőitől. El
is játszadoztunk a gondolattal. Szeretnénk is egy-két ötletet adni a számukra.
Hátha elgondolkodnak rajta egy kicsikét.
Mit szeretnénk tehát, ha
megígérnének a politikusaink 2014-re?
Orbán Viktor (Fidesz): „Jövőre
elszámoltatjuk a Gyurcsány-kormány összes bűnözőjét, illetve rács mögé kerülnek
a 2006-os rendőrpribékek, valamint ezentúl csak illő szövegkörnyezetben
használjuk a rezsicsökkentés
kifejezést.”
Mesterházy Attila (MSZP):
„Kirúgjuk az összes volt kommunistát és cenzort a pártból – Lendvai Ildikótól
Kovács Lászlóig. Megtisztulunk! Megújulunk!”
Bajnai Gordon (Együtt-PM): „A
választások után visszamegyek tanítani Washingtonba és többet nem csinálok
hülyét magamból ezzel miniszterelnök-jelöltséggel.
Juhász Péter (Milla): „Minden
megszólalásomban lesz minimum egy értelmes mondat.”
Vona Gábor (Jobbik): „Megbocsájtunk
Szegedi Csanádnak és megalapítjuk a Jobbik kisebbségi tagozatát Gyöngyöspatai
központtal.”
Schiffer András (LMP):
„Megpróbálok én magam „más” lenni, ha már a politika maradt a régi.”
Gyurcsány Ferenc (DK): „A kampány
után megkeresem Klárikával a szakdolgozatomat és befizetem az ÁFA-t a csillárom
után, mint a kiscsávó a füves cigivel.”
És a klasszikus ígéretet,
elsején, Szanyi Kapitánytól szeretnénk hallani: „Leállok a töménnyel!”
Mi viszont egy dolgot tudunk
csupán az olvasóinknak megígérni. Azt, hogy nem ígérünk meg semmit sem
szilveszterkor! Úgysem tartanánk be. Minek hülyíteni magunkat és egymást,
illetve miért hoznánk kellemetlen helyzetbe a nem létező ikertesónkat?
Viszont maradunk! És 2014-ben is
„megmondjuk majd a tutit”!
Boldog új esztendőt!