A focisták kitűnő baloldali
ideológusok. Illetve azok leginkább, akik már játékvezetők is egyben, és
mellette értelmiségiek. Böcskei Balázs ezek közé tartozik. Ő és lelkes kis
csapata a Dinamó Műhely (Mi más? Habár lehetett volna Partizán vagy Lokomotív is..), nemrégiben
adta közre vitairatát a baloldali megújulásról. A Toronyházunk trolljait egy
ilyen bejelentés kb. annyira hozza lázba, mint az üzemi konyha étlapján a
pénteki prézlistészta lekvárral. De ezen is csak végignnyammogtuk magunkat,
hátha végre ezek a fiatalok lesznek azok a hőn áhított, progresszív, 21.
századi csapat, akiből jó vitapartner, izgalmas ellenfél, bizonyos kérdésekben
megegyezni kész atyámfia lesz…
Böcskeinek láthatóan betelt a
pohár a politikai baloldallal, amely célkitűzéseit „soha meg nem valósult
közpolitikai stratégiák megírásával kívánja letudni” (SIC!), ezért hát írt egy
ilyen kiáltványt. Attól féltjük Böcskeit, hogy reformelképzeléseit soha meg nem
valósult közpolitikai kiáltványok megírásával kívánja letudni. Mert hát egy
önmagát definiáló csoport, amelyik állapotfelméréssel és helyzetértékeléssel
kívánja a helyét megtalálni hazánk ideológiai terében, elsősorban is érthetően
kell megtanulni fogalmazni. „Képesnek kell lennünk” – így Böcskei –
„világnézetileg azonosítható nyelven elmondani a rendszerváltás és a magát
szocialistának nevező rendszer történetét.”
Ez az! Csak hát a röpirat sokkal inkább árulkodik a baloldal szellemi
ideológusainak ködbeveszéséről; zákányos, formátlan böhömökről, vagy egyenesen
böszmékről, mint valódi programról.
Böcskei meglehetősen erőlködős,
kényszeredett ideológiai maszlaga nem ködösít. Maga a szellemi köd. A
tartalmatlanság párája, valami zavarosba való menekülés, csakhogy ne
kelljen szembenézni a valósággal, mert
azt nem szabad, vagy nem lehet, vagy mert nem akarja, mert fájni fogna. A
szocialista agitpropnyelvezetet azért találták föl, hogy legyenek hathatós,
erőteljes mondatok, amelyekkel az emberi tudat érteni vágyó kútját tele lehet
hajigálni. Csak ez a 21. században nem megy. Az kevés, hogy bla-bla-bla-bla a
köztársaság válsága, bla-bla-bla-bla a demokrácia válsága.
Legcélszerűbb volna legelsőnek
tehermentesülni. Például konkrétan elhatárolódni a politikai baloldaltól. Ezzel
kellene kezdeni. Hogy azokból többet nem kérünk, miattuk megy ilyen szarul a
fogalmazás, miattuk kell folyton a magyarázkodás. Továbbá célszerű volna a
baloldali értelmiségiektől is elhatárolódni, akiknek orcáját szegfűpirosra
paskolta némely politikai farpofa, persze pénzért, állásért, tanszékért.
Például ilyen a jó öreg, kormoscsövű TGM, akivel bárki lövethet egy sorozatot
jobbra, ha bedob egy húszast.
Viszont, ha megújulás, akkor mit keres a TGM neve
a Dinamó szerkesztői között? Hát mondjuk azt, hogy a Böcskeivel ők jóban
vannak. A NOL szerint barátok. Együtt teáznak ők, és a futballról beszélgetnek,
meg a Lukács Györgyről. A Böcskei sok ösztöndíjat kapott, mert hajlandó volt a
Lukács Györgyről a TGM-mel beszélgetni. Még könyvet is fog írni a Böcskei,
pedig egy időre éppen elég könyvet írtak a Lukács Györgyről. Pénzért, állásért,
tanszékért.
Látható, hogy a Böcskei nem bírta
fölvállalni ezt a szakítást a TGM-mel (mert akkor maradna a játékvezetés),
ezért valódi megújulás, őszinte szembenézés helyett inkább benarkóztak egy kis
füstbement lukácsizmust, és kitalálták, hogy mi a baloldal legnagyobb hibája.
Az a baloldal legnagyobb hibája, hogy a jobboldal elleni (mindig a végső) harc
tölti ki minden idejét, nomeg, figyeljünk, a MO-DER-NI-ZÁ-CI-Ó! A kedvencem.
Böcskei ezt így magyarázza ki: „ [...] a polotikai baloldal ideológiai
horizontja a modernizációra szűkült[...]”. Erre csak azt tudom mondani, amit a
kisvakond tud: Tatü-tatü.
Mintha nem ugyanabban az országban élnénk. Vagy nem
ugyanabban a dimenzióban. A sikertelen modernizációt meg úgy mondja a Böcskei,
hogy egymásra rakodó adaptációs kudarcok története. Gyönyörű! Na, ezt teszi a
lukácsizmus, a TGM, a Heller Ágnes, meg a Lendvai Pál a magyar fiatalok
agyával! Tessék óvakodni. Böcskei szerint továbbá az adaptációs kudarcok azért
rakódhatnak egymásra (azért sikertelen a baloldal), mert a magyar baloldalt
túlhaladta az európai baloldal, amely már erősebb államot akar, EU-kritikus, a
társadalmi egyenlőségért és az igazságos piacért harcol. A magyari baloldal meg
nem. Böcskei szerint nagyjából ennyi a rendszerváltás története...
Csak magamat ismételve, mintha
nem ugyanabban a világban élnénk. Nem akarom most felsorolni, szerintem mik a
baloldal legnagyobb hibái, mert nem én akarok megújulni. De ebből így nem lesz
reform. Az nem megújulás, hogy felírjuk egy üres lapra, hogy Új Baloldal, felirkálunk mindenféle szavakat összevissza,
hogy igazságos piac, meg társadalmi egyenlőség, meg tizenegyes, gól, aztán az egészre
rápacsmagolunk két színes foltot, ami majd a nemzetit meg a vallást képviseli,
aztán kész. Böcskei szerint képesnek kell lenni a keresztény párbeszédre, meg a
nemzetről való gondolkodásra. Én csak a WC-n ülve gondolkodom így...
Nem tavareseim. Képesnek kell
lenni a valósággal szembenézni végre, de ami a legfontosabb, hogy meg kéne
fogalmazni végre az erkölcsi alapvetést. Mik azok a baloldali értékek, amikért
harcol az új baloldali. Egy olyan sincs, ami ne lenne már szétkefélve, mint
például a korábban lengyeles ízű szolidaritás, amiről most már csak a Dopmen
bamba pofája jut eszünkbe, meg néhány szoborkéselő vérnyugger. Pedig valahol
itt kéne kezdeni, az erkölcsi alapnál. Az erkölcsi megújulásnál. A hiteles
értékeknél. Én mint jobber, párbeszédre belövöm, hogy egyezzünk ki a
tízpapancsolatban, mint közös alapértékekben. Lehet röhögni, de 37'-ben
Marosvásárhelyen a Tamási Áronnak sikerült a munkásokkal kiegyezni. Kezdjük
itt. Viszont Böcskei ezzel az ő lukácsizmusával eleve hiteltelen. Lukácsista
futballbíró azért még mindig lehet belőle... 
2013. december 6.
