Ezek semmi újat nem találnak ki.
Most, hogy Kövér László a kommunizmus struktúráiról értekezett, újból
előkerültek a belépőigazolványok, és bizonyára ismét láthatjuk azt a listát,
amin felsorolják, ki volt a Fideszből a KISZ tagja az egyetemen vagy a
középiskolában ki felelt ötösre Ságvári Endre életéből. Ezeket már ismerjük
2002-ből és 2006-ból. A trükk utolérhetetlen és a komcsik végtelen
bölcsességére vall: ha valaki rámutat arra, hogy nini, ez a párt az a párt, és hogy a komonisták fenntartottak egy
struktúrát, korábbi KB-és PB-tagok repültek 87-90-ben bank-és vállalatigazgatói
székekbe, stb., akkor válaszul készítenek egy listát, hogy kinek volt kis vörös
csillagjátéka az oviban.
Hogy Kövér annak a Fidesznek volt
alapítótagja, amely első ellenzéki pártként alakult meg 1988-ban, mellékes.
(Persze, emlékszünk egy másik ellenzéki pártra is, amelyre nem kevesen
szavaztak épp antikommunistasága miatt – csakhogy 1992-ben szélesre tárták
hamvas ellenzéki popsijukat a vörös bráner előtt, hogy esernyők árnyékában
teljesüljön be az érdekházasság antifasiszta nász.)
A komcsik módszerének lényege a
viszonylagossá tétel. A tanácselnök kávéfőzőjének lenni végső soron ugyanaz, mint Biszku Bélának lenni – „mindenkire fröccsent sár, mindenki szem volt a láncban!” Így kerül
egy kalapba a bivalybasznádi tanács egyszerű tagja és D-209-es (oké, mondjuk
Pozsgaytól mi is lilát hányunk). Képzeljük el, ha a nürnbergi tárgyaláson az
egyik vezető azt mondja, ítéljék már el a krumplifejű Heidit is a konyháról,
mert 1943-ban ugyanabban az épületben tanult palacsintasütést, ahol az emeleten
a Waffen-SS éppen ülésezett.
Kövér László esete különösen is
érdekes. Nagy fogás volt, pancserek! Vagy fél évig volt a Politikatudományi
Intézet munkatársa. Nyilván
hasonlítható ez a KB-és PB-vezetők hatalmi pozíciójához. Legyenek azok
nagyöregek, akik európai demokrataként mutatnak erkölcsi irányt ma (Kovács
Laca, Lendvai Ildi), vagy feltörekvő ifjúgecik (Gyurcsány, Bajnai). Az már csak
hab a tortán, hogy miközben Kövér Lászlót feszítik keresztre kommunistaságért a
kommunisták, a PártPolitikatörténeti Intézet vezetőjét áhítattal
hallgatják, amikor a független tudományért aggódik.
A „kommunista struktúrák” nem a
marxizmus-leninizmus tételeinek felböfögéséről szólnak, hanem egy hatalmi
konglomerátumról, amit sikeresen átmentettek az eftásak '90 utánra. Amikor ezek
megtörésére történik kísérlet, azt nevezi a ballibsi sajtó „orbándiktatúrának”
meg „fasizálódásnak”. Az igazi szégyenünk az, hogy ezek a vor-zakókba
belekényelmesedett fantáziátlan, unalmas bürokraták elhitették velünk, hogy
rózsaillatú európai szakértők.
Kövér Lászlónak igaza van: majd
ha ezek eltűntek, akkor lehet a nem posztkomm fiatal libsiket győzködni arról,
hogy a fiúknak bizony kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk és ez így van
rendben. Addig meg valahogy el kell viselnünk, hogy itt nyomják a suttogó
propagandát, és kommunistaként kommunistáznak.