2015. január 8.

A nyugati civilizáció sokadig kijózanító pofonjának másnapján


Nyugat-Európát nem először borítják vérbe elmebeteg terroristák. Carlos, a szovjet blokk és az iszlamista fundamentalisták lieblingje működése során egyes számítások szerint 1000 feletti áldozatot szedett, de az olasz Vörös Brigádok és az német Baader-Meinhof csoport se szarral gurított. A 70-es, 80-as években, noha a Sakálnál számszerűleg kevesebb gyilkosság írható a számlájukra, de politikailag-gazdaságilag fontos célpontokkal végeztek.

Ahogyan ezekkel a szervezetekkel se próbáltak meg párbeszédet kezdeményezni, úgy a Charlie Hebdo fél szerkesztőségét kivégző yemeni Al-Kaidával se fognak. A francia szolgálatok szépen le fogják vadászni őket, ahogy Carlost is elkapták végül Kartúmban egy remekül kivitelezett, a nemzetközi jogot tökéletesen figyelmen kívül hagyó akcióban. Intő példa az ő sorsa a még szökésben lévő algériai fiataloknak, a franciák – minden hibájuk ellenére – egy konok, sajátjaiért minden körülmények között bosszút álló nép.

De vissza a 70-es évek terrorizmusához. Ahogy most a extrémista iszlamistapistáknak, úgy a múltszázadi, európai gyökerű kommunista terrorszervezeteknek sem volt értelmes, megvalósítható követelése. Gyökértelen, zavarodott, sikertelen emberek őrjöngése futott végig  - persze szovjet háttérrel és támogatással – Európán. Olyan emberek, akik a múlt század utolsó harmadában voltak képesek sikertelenek és csalódottak lenni Nyugat-Európában, ahol éppen virágzott a kapitalizmus, ahol még a 68-as nagyonkritikus, nagyonbaloldali nagyonértelmiségiek is kimentek inkább az erdőbe lakni egy barlangba, hátha onnan őszintébben lehet kritizálni a rendszert.

Most, amikor a lecsengőben lévő, de még hatásait bőven érezhető gazdasági világválság, és a következő, nyomokban már érezhető gazdasági világválság között vagyunk, annyi gondja sincs néhány ördögien gonosz manipulátornak a tömeggyilkos-rekrutációval, mint mikor a 70-es években a fiatalság abban találta meg a kibírhatatlan elnyomást, hogy nem mehetett be egyszál brében az egyetemi előadására. Ruhát erőltetett rá a rezsim…

A gyökértelen, önkéntes és nem önkéntes szegregátumokban élő, a befogadó ország kultúrájával és nyelvével maximum az előzetesbe kerülés előtti kihallgatáson találkozó fiatalok között pedig végképpen nincs nehéz dolguk…

Ehhez hozzájön még az egyik nem szándékolt következménye az Iszlám Állam szorgos szarrá bombázásának. A másodgenerációs bevándorló, nyugati jóléthez, illetve legalábbis polgárháborús területekkel összevethető jólétéhez szokott terroristapisták visszaáramlása a (mostoha)anyaországba. Mert az Iszlám Állam csak addig volt szórakoztató az otthon unatkozó, munkanélküli, fiatal felnőttként gyökereit kereső és iszlámra hitre (vissza)tért, de a Koránt soha el nem olvasó utcagyerekeknek, ameddig védtelen embereket kellett lefejezni, vagy rosszul felfegyverzett, nulla harci morállal bíró helyi milíciákkal kellett lövöldözni.

Most, hogy amerikai fegyverekkel vissza is lőnek rájuk a kiirtandó népcsoportok, meg néha el-elzúg fölöttük egy bombázó, hirtelen elment a kedvük az egésztől. És három ilyen patkány döntött úgy, hogy akkor „otthon” hősisen legyőz néhány karikaturistát…

És, hogy mi a megoldás? Nem a párbeszéd, nem az egymás megértésének szándékának keresése. De nem is a nyugati multikulti tagadása, mivel itt nem kultúrák, hanem civilizációk nem képesek egymás mellett élni. A Nyugat most abban a sokkban van, mint mikor a távoli keleten megjelent az első mosdatlan, ápolatlan, seggét sose törlő portugál hajós, és mindenfélét nekiállt követelni az ápolt, kulturált, civilizált kínaitól.

Túl kell lépni a sokkon, majd szépen, zsákba varrni egyesével az összeset!

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger