Nagyjából egy hete azon izgul
mindenki a gazdaságban, hogy a JP
Morgan szerint a következő évben deflációs folyamatok várhatók
Közép-Európában, és így Magyarországon is. Ez ugye azt jelenti, hogy negatív
infláció várható, azaz az árak csökkennek. Azért messze vagyunk a
"mindkihalunk" hangulatú véleményektől ez ügyben, de gondterhelt
fejvakarászást látni azért gazdasági okosok részéről. És most ezen állítólag
nagyon parázni kéne. Most akkor gyorsan vegyük át, hogy miért nem kell még
megrohamozni a boltokat konzervért meg egyéb tartós élelmiszerért.
Elég jól, és egyszerűen leírja
ez a cikk, hogy mi lehet a gond a deflációval. Röviden annyi, hogy ha az alacsonyabb
árak miatt a fogyasztás és a beruházás visszaesik, mert kivárnak a további
árcsökkenési várakozások miatt a potenciális vásárlók és beruházok, az rossz.
Ha pedig a csökkenő árak további fogyasztásra sarkalnak, mert a defláció miatt
megmaradt pénzt inkább elköltik a vásárlók, akkor az jó. Vagy legalábbis nem
rossz. Már ennyiből is látszik, hogy a defláció önmagában se nem jó, se nem
rossz. Ahogy minden közgazdasági jellemző, így ez is csak saját kontextusában,
egyéb mutatókat, folyamatokat is figyelembe véve értékelhető.
Hogy miért tűnik úgy, hogy
annyira nem kell tartanunk a következő 3-4 negyedév várható deflációs
folyamataitól? Több dolog is erre utal. Először is a legfontosabb, hogy a rossz
defláció igazából akkor jelent problémát, ha igazán tartós. Japán az
iskolapéldája ennek, ahol évtizedes időtávlatban jelentkezett a tartós
árcsökkenés, és az első aggodalomra okot adó következményekre is hosszú éveket
kellett várni. Ehhez képest nálunk várhatóan néhány negyedévről lehet csak szó,
de ha mégis tévednénk, akkor is bőven van idő korrigálni, hisz eddig semmi
visszafordíthatatlan, vagy túl magas költségen visszafordítható dolog nem
történt.
Másodszor ha az elmúlt időszak
fogyasztási adataira nézünk, akkor azt láthatjuk, hogy a fogyasztás folyamatos növekedési
pályán van, azaz egyelőre úgy tűnik, hogy az alacsonyabb árak inkább további
fogyasztásra serkentik a lakosságot. Az meg ugye a jóféle defláció.
Érdemes azt is figyelembe venni,
hogy nem feltétlenül akkora probléma, ha varázsütésre az emberek elkezdenék nem
elkölteni a csökkenő árak miatt megmaradt pénzüket. Akkor ugyanis azt általában
elteszik későbbre. Hosszú ideje probléma, hogy Magyarországon szinte
értékelhetetlen szinten volt a lakossági megtakarítás. Ha most elkezdik
bepakolni a pénzüket akár bankbetétekbe (abból tudnak a pénzintézetek
hitelezni), vagy elkezdenek állampapírokat vásárolni, annak lehet annyi pozitív
hozadéka, hogy talán nem fossuk le a bokánkat a defláció miatti első ijedségünkben.
És a legfontosabb, hogy nem csak
a hazai kontextusát kell nézni a deflációs kilátásoknak, hanem a nemzetközit
is. Azaz ha egy olyan gazdasági hatással találkozunk, ami nem csak minket
érint, hanem tágabb környezetünket is, akkor érdemes azokkal is számolni. Jelen
esetben ez ugyanúgy érinti a csehszlovákokat, lengyeleket, baltikokat és a
balkánokat is, szóval ha rá is fizetünk a dologra, akkor is lehetünk relatív
nyertesek, mert ők még jobban. Nem azért, mert akkor már a szomszéd tehene
is, hanem egyszerűen azért, mert ha a térségben mi mutatkozunk a
legstabilabbnak és a mi kilátásaink a legjobbak, akkor ide jön majd a pénz és a
spekulánsok bakancslistáján is hátrébb kerülünk.
És mióta kiderült, hogy Orbán
akkora zseni, hogy a Bloomberg is képes volt létezése során először pozitív hangvételű cikket írni róla, mert kivédekezte a
Svájci Nemzeti Bank répa formájú kamehaméjét, amin kb. egy hete kénytelen lovagolni a fél világ, azóta ha nem is dőlhetünk hátra, de legalább egy
kicsit fellélegezhetünk.