2015. január 19.

Kell-e félni a deflációs démontól?


Nagyjából egy hete azon izgul mindenki a gazdaságban, hogy a JP Morgan szerint a következő évben deflációs folyamatok várhatók Közép-Európában, és így Magyarországon is. Ez ugye azt jelenti, hogy negatív infláció várható, azaz az árak csökkennek. Azért messze vagyunk a "mindkihalunk" hangulatú véleményektől ez ügyben, de gondterhelt fejvakarászást látni azért gazdasági okosok részéről. És most ezen állítólag nagyon parázni kéne. Most akkor gyorsan vegyük át, hogy miért nem kell még megrohamozni a boltokat konzervért meg egyéb tartós élelmiszerért.

Elég jól, és egyszerűen leírja ez a cikk, hogy mi lehet a gond a deflációval. Röviden annyi, hogy ha az alacsonyabb árak miatt a fogyasztás és a beruházás visszaesik, mert kivárnak a további árcsökkenési várakozások miatt a potenciális vásárlók és beruházok, az rossz. Ha pedig a csökkenő árak további fogyasztásra sarkalnak, mert a defláció miatt megmaradt pénzt inkább elköltik a vásárlók, akkor az jó. Vagy legalábbis nem rossz. Már ennyiből is látszik, hogy a defláció önmagában se nem jó, se nem rossz. Ahogy minden közgazdasági jellemző, így ez is csak saját kontextusában, egyéb mutatókat, folyamatokat is figyelembe véve értékelhető.

Hogy miért tűnik úgy, hogy annyira nem kell tartanunk a következő 3-4 negyedév várható deflációs folyamataitól? Több dolog is erre utal. Először is a legfontosabb, hogy a rossz defláció igazából akkor jelent problémát, ha igazán tartós. Japán az iskolapéldája ennek, ahol évtizedes időtávlatban jelentkezett a tartós árcsökkenés, és az első aggodalomra okot adó következményekre is hosszú éveket kellett várni. Ehhez képest nálunk várhatóan néhány negyedévről lehet csak szó, de ha mégis tévednénk, akkor is bőven van idő korrigálni, hisz eddig semmi visszafordíthatatlan, vagy túl magas költségen visszafordítható dolog nem történt.

Másodszor ha az elmúlt időszak fogyasztási adataira nézünk, akkor azt láthatjuk, hogy a fogyasztás folyamatos növekedési pályán van, azaz egyelőre úgy tűnik, hogy az alacsonyabb árak inkább további fogyasztásra serkentik a lakosságot. Az meg ugye a jóféle defláció.

Érdemes azt is figyelembe venni, hogy nem feltétlenül akkora probléma, ha varázsütésre az emberek elkezdenék nem elkölteni a csökkenő árak miatt megmaradt pénzüket. Akkor ugyanis azt általában elteszik későbbre. Hosszú ideje probléma, hogy Magyarországon szinte értékelhetetlen szinten volt a lakossági megtakarítás. Ha most elkezdik bepakolni a pénzüket akár bankbetétekbe (abból tudnak a pénzintézetek hitelezni), vagy elkezdenek állampapírokat vásárolni, annak lehet annyi pozitív hozadéka, hogy talán nem fossuk le a bokánkat a defláció miatti első ijedségünkben.

És a legfontosabb, hogy nem csak a hazai kontextusát kell nézni a deflációs kilátásoknak, hanem a nemzetközit is. Azaz ha egy olyan gazdasági hatással találkozunk, ami nem csak minket érint, hanem tágabb környezetünket is, akkor érdemes azokkal is számolni. Jelen esetben ez ugyanúgy érinti a csehszlovákokat, lengyeleket, baltikokat és a balkánokat is, szóval ha rá is fizetünk a dologra, akkor is lehetünk relatív nyertesek, mert ők még jobban. Nem azért, mert akkor már a szomszéd tehene is, hanem egyszerűen azért, mert ha a térségben mi mutatkozunk a legstabilabbnak és a mi kilátásaink a legjobbak, akkor ide jön majd a pénz és a spekulánsok bakancslistáján is hátrébb kerülünk.

És mióta kiderült, hogy Orbán akkora zseni, hogy a Bloomberg is képes volt létezése során először pozitív hangvételű cikket írni róla, mert kivédekezte a Svájci Nemzeti Bank répa formájú kamehaméjét, amin kb. egy hete kénytelen lovagolni a fél világ, azóta ha nem is dőlhetünk hátra, de legalább egy kicsit fellélegezhetünk.


© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger