Nem kellett sokat
várni, hogy megérkezzen a perifériára is a nyugati/európai
értelemben vett balos hülyeség. Tulajdonképpen semeddig se kellett várni:
még a vére sem hűlt ki az áldozatoknak, amikor a liberálisok legfontosabb
feladatuknak érezték, hogy óvjanak mindenkit az iszlamofóbiától, rasszizmustól,
meg a tolerancia és befogadás elvetésétől. A szerző, Papp Réka Kinga
mentségére szóljon, hogy a szélsőbaloldali narratíva
(divatos kifejezés, a demokratikus
diskurzusban való részvétel iránt érdeklődő olvasók azonnal sajátítsák el!)
kialakításában, ápolgatásában-pátyolgatásában nem kezdő. Csemegézzünk
kedvünkre, mindjárt itt van egy óda Ulrike Meinhofhoz. Ami azért is pikáns,
mert a párizsi merénylők, ha kicsit korábban, kicsit odébb születnek,
bizonyosan lelkes hívei, támogatói, esetleg tagjai lehettek volna a RAF-nak;
amint kicseréljük a buta komonista hívószavakat Allah-ra, már kész is az
iszlamista koktél.
A cikk kitűnően követi
a balos logika egypontnullát. Minden, az európai/nyugati civilizációval
szembeforduló düh és adott esetben erőszak, még ha nem is támogatandó,
megérthető, hiszen a nyugati civilizáció mást se tesz, csak elnyom meg kizsákmányol. Kibombázza a békés iszlamistákat otthonaikból (előtte
persze felfegyverzi őket), majd azok idemenekülnek, és itt is bántja őket,
amitől ezek az emberek nagyon frusztráltak lesznek. Ez a frusztráltság némelyeknél
okoz némi mészárlást vasúton, metrón utazók, esetleg zsidó kisgyerekek körében,
de hát jó ha tudjuk, hogy volt gyarmatosítás, így hát magunkra vessünk.
Szükségünk van e frusztráltság kellő megértésére, hiszen semmi sem olyan
egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik (kivéve a keresztes háborúkat és az
inkvizíciót, pikk-pakk, azok kurvára egyértelmű esetek – ott is mentek a
nyugatiak – keresztények – és agyba-főbe mészároltak mindenkit, mert épp
olyanjuk volt; az iszlamisták allahuakbározása kamuideológia, nem vallás, a
kereszténység viszont elnyomó). Akadémiai posztmarxizmus trimondializmussal
ötvözve, a nagyi régi és jól bevált receptje szerint. A nyugati
civilizáció-gyalázásból már csak egy kis ízes gázázás-izraelezés hiányzik,
azzal volna teljes.
Más kérdés persze, hogy
amit a trimondialista akadémiai kultúrmarxisták számon kérnek a nyugatiakon a
volt gyarmati népekkel szemben, azok gyűjteménye ugyancsak roppantmód
etnocentrikus, mert a nyugati politikai etika gondolatvilágából származik. A
kolonializmust és az európai/nyugati ember hódításait minden rossz eredőjeként
ábrázoló balos aktivista gondolkodás ezzel az alapvető ellentmondással
küszködik születése óta: ezeket az eszméket a gonosz gyarmatosító, elnyomó,
kizsákmányoló nyugatiak-európaiak vitték el a világ kevésbé szerencsés
szegleteibe a tiszta ivóvízzel együtt. Vagyis a gyarmati népek szemszögéből – a
gyarmatosítás hiányában – semmiféle alapja nem lenne az univerzális emberi jogi
kívánalmaknak, melyek önmagukban is a nyugati-európai, elnyomó világ termékei. Az
emberiség történetéből meg óvodásat kell játszani a balosok előtt, úgy tűnik,
amikor az államok/civilizációk alapítására terelődik a szó. Könnyű számon kérni
a több évszázados csiszolódás eredményei között – jön gáz, víz, villany, wifi –
hogy miért nem diszkurzív-demokratikusan alapítottak államokat, civilizációkat.
Meg lehet nézni a bezzegországok történelmét (vagy akár a sajátunkét is),
miként jöttek létre – az angol, a francia, az amerikai nemzetek, országok, civilizációk ugyanúgy erőszak, küzdelmek, szenvedés stb. révén jöttek létre,
mint bármely másik. Akinek nem tetszik, lehet menni valamelyik pacifista
törzshöz bogyókat szedegetni (csak össze ne tévesszék véletlenül egy másik
törzzsel, amelyik meg minden este embert áldoz).
Réka szerint az európaiak önzőek, barbárok, kegyetlenek. Ez az alfa, ebből magyarázható a másnépek szenvedése. Mi meg baljós árnyakkal fenyegetőző szélsőségesek vagyunk, amikor azzal jövünk, hogy ha az önző, barbár, kegyetlen Európa utat enged az elnyomott, jóllehet néha radikális, ám mégiscsak érthető okokból dühös népeknek, akkor Réka baszhatja a szelektívbe a bikinijét – és mi vagyunk annyira önzőek és barbárok, hogy ilyesmire sosem kényszerítenénk!