Két és fél órán át ismét Magyarország volt a téma az Európa Parlamentben. Most éppen megint emberi-, meg egyéb alapvető jogok témában. Mint általában. És ahogy pár beszámolóba beleolvastam, teljes mértékben meg tudom érteni az euroszkeptikusok földcsuszamlás szerű előretörését, amit az elmúlt pár évben az egész kontinensen tapasztalhatunk.
Teljes fegyverzetben vonultak fel
ellenzékiék, megtámogatva a hivatásos eurobürokraták ellenzéki
librettóból danolászó csapatával. Meghal a civil szféra, félnek
az újságírók és egy halom hasonló baromság, valamint a
kedvencem a DK-s Niedermüller Pétertől: „az »illiberális
állam« etnikai alapon, kulturális szempontból homogén
társadalmat akar létrehozni”. 150 perc arról a
problémahalmazról, ami nincs is.
Mert ugye a civil szféra 99,7%-a köszöni szépen, nehezen, de boldogul, a maradék 0,3% meg így járt. Talán nem kellett volna norvégolni. A rendkívüli nyomás alatt rettegő újságírók pedig napi 17 terabájt mennyiségben gyártanak kontentet a gonoszorbán elnyomó, korrupt rezsimjéről és aforradalom kormányváltás szükségességéről, különben
kidzsongun. Niedermüller meg egyszerűen hülye, ha a jelenleg
hatályos magyar jogszabályokból etnikailag és kulturálisan
homogén társadalmat létrehozni kívánó asszimilációs és
kisebbségellenes politikát olvas ki.
Olyasmiért érdemesebb lenne a román, a szlovák, vagy a francia politikát közelebbről* tanulmányozni.
Mert ugye a civil szféra 99,7%-a köszöni szépen, nehezen, de boldogul, a maradék 0,3% meg így járt. Talán nem kellett volna norvégolni. A rendkívüli nyomás alatt rettegő újságírók pedig napi 17 terabájt mennyiségben gyártanak kontentet a gonoszorbán elnyomó, korrupt rezsimjéről és a
Olyasmiért érdemesebb lenne a román, a szlovák, vagy a francia politikát közelebbről* tanulmányozni.
Nálam a csúcs vitathatatlanul
Ujhelyi és Szanyi kapitány nyilatkozata a témában: „A mai
meghallgatás újabb fejezete volt az Orbán-rezsim nemzetközi
elszigetelődésének, de arra is rávilágított, hogy a demokrácia
európai ellenségeinek egyes konzervatív erők is igyekeznek
fedezéket biztosítani. A vita konkrét eredményre ugyan nem volt
hivatott, de azt megmutatta, hogy Orbánék agóniájának még nincs
vége” Esküszöm, ha holnap nyerek a lottón (nem mintha szükség
lenne rá, rendesen ki vagyunk tömve itt a Toronyházban), ezt a
szöveget így, ahogy van, felfújatom pár graffitissel a Várbazár
falára.
Ijesztő, hogy mennyi időt képesek
emberek az EP-ben olyan dolgokkal foglalkozni, amik vagy már lezárt
témák, vagy szinte biztos megnyugtatóan le lesznek zárva. A
kormányt ugyanis eddig egy ügy kivételével (erről lejjebb)
semmiben sem meszelte el az EU. A koreográfia eddig az volt, hogy ha
valami nem tetszett az EU-nak, akkor szóltak, a kormány meg leült
velük tárgyalni, és addig gyúrták egymást, amíg mindenki
megnyugodott, leszámítva a hazai ellenzéket. De ők csak akkor
nyugodnának meg, ha az EU hadsereggel buktatná Orbánt és valami
ellenzéki kunbélát pakolna népbiztosnak az ország élére. De ez
ugye nem fog bekövetkezni. És azért vagyok biztos abban, hogy
bármilyen intézményes vita az EU és Magyarország között
megnyugtatóan fog lezárulni, mert lassan 5 év tapasztalatunk van
arról, hogy ezt szokta csinálni a kormány.
Az egyetlen dolog pedig, amiben az EU
meszelés alatt tartotta az országot, az a túlzott deficit eljárás
volt, de az meg ugye az elmútnyócév sara, és pont Viktátorék
hozták ki belőle Magyarországot.
A nap vesztese evidens módon
Magyarország, mert megint bele lehet rúgni pár baller publival
akár nemzetközi szinten is, valamint vesztes Kovács Zoltán
kormányszóvivő, akinek feleslegesen végig kellett szenvednie ezt
az egészet. A fő vesztes én vagyok, akinek ezzel kellett
foglalkoznia. Nyertes nincs, csak egy különdíjat tudunk kiosztani
az Európai Néppártnak, akik a Fricz Tamás-védelmet** alkalmazva
hátráltak ki a vitanapból, megmutatva, hogy tényleg akkora
baromság volt az egész, hogy értelmes ember, akinek nem kötelező
ott lennie, bármilyen indokot képes felhozni, legyen az bármennyire
is béna és átlátszó, csak hogy ne kelljen ezt az egészet
végigszenvednie.
* A francia állam éppen a szekularizált köztársasági gondolatban szeretné feloldani a különbözőségeket és ehhez a teljes világ tapsol
** Mivel Fricz Tamás nem ért rá, de a liberálisok nem engedtek változtatni a programom, ezért cserébe kivonultak.