Régóta találgatások tárgya, hogy
vajon milyen ajándékot hoz Angela Merkel német kancellár februári látogatásakor
Budapestre. Baloldalon imádnak selyemzsinórt vizionálni, mintha Merkel
tulajdonképpen a Német-Római Birodalom császárnéjaként jönne leteremteni ide a „renegát
herceget”, az „európai normáktól” való eltérés, az oroszokkal szembeni közös
európai frontból való kilógás vagy a német cégek cseszegetése miatt. Persze eltekintve
attól, hogy IV. Bélát mentesítette a pápa Frigyinek tett vazallusi hűségesküje
alól, mivel az említett germán úriember sem tartotta a szavát a mongol (nem
tatárok) imperialisták elleni közösségi fellépés során, tehát Magyariföld nem
része a Birodalomnak…
Ehhez képest – mint azt Orbánék
hangsúlyozni szokták – a szankciókat betartjuk, most pedig éppen Merkel az, aki
kibeszél a közös politikából. Az orosz-európai szabadkereskedelmi övezettel
átitatott mézesmadzag, amit elhúztak Putyinék orra előtt az ukrán válság közös
rendezésének esetére kb. úgy néz ki, hogy fogta a középső ujját és feldugta
Obama orrába. Ha ez megvalósul, akkor – ahogy azt természetes is volna – a világ
központja ismét visszatér Európába, illetve Eurázsiába, de ez picit 1984-es
kifejezés, így hát mellőzzük.
A szankciók éppenséggel a
németeknek sem tesznek jót, tehát várható volt ez a finom kis utalás arra, hogy
van lehetőség a helyzet normalizálására. És nemcsak a közmondásos gazpromos
mezek miatt. Az Egyesült Államok viszont jól jár vele, az utóbbi időben erősen
növekedett is az USA-export az „észak-eurázsiai birodalomba”.
Mert hát a zacskós tej is csak addig létezik, ameddig van aki megveszi.
Emellett Merkel mégsem legyinthet
csak úgy az Európai Néppárt egyik legerősebb nemzeti pártjára és jelentős
frakcióbeli csoportjára. Valószínűleg az európai értékek emlegetése maximum egy
odavetett, „Viktor, csináld óvatosabban!”, illetve "Próbálj meg kevesebb marhaságot beszélni, inkább figyeljenek arra, amit csinálsz!" -szerű megjegyzésben fog kimerülni, és
az ideológiavezérelt balos ideálok helyett egy szentszövetségi alapú,
hagyományos, pragmatikus diplomáciai tárgyalásra kerül sor. Orbán is, Merkel is
sokat látott, vén róka, nem fognak összeveszni holmi európai értékeken, inkább
érdekeket néznek majd.
Mert eközben éppen fogyatkoznak Merkel
szövetségesei az unióban, a vele egy oldalon álló Cameron euroszkeptikus
húrokat penget, a szomszédban az erőtlen, balos Hollande van hatalmon, aki nem
kedveli kifejezetten a német kapitalizmus-felfogást, a görögök most választották
maguknak vöröscsillagot meg a bellacsáót, szóval figyelmeztető jelek vannak
bőséggel, hogy ostor helyett most a cukorka ideje jött el a periféria országai
felé.
Meg kell becsülni a megmaradt
szövetségeseket.
Selyemzsinórt tehát tutibiztos,
hogy nem fog Merkel hozni egy zajos, de végső soron megbízható szövetségesnek,
akinek úgyis magas a legitimitása, a következő években ott fog még ücsörögni 14
embere az Európai Néppárt frakciójában. De egyáltalán hogyan is képzelték ezt a
selyemzsinórt? Idejön Merkel, találkozik a Demokratikus Kerekasztal
lovagjaival, az asztalra csapnak, majd az Orbán–Merkel-találkozón közli
Orbánnal, hogy te, tényleg mondjál már le március 15-ig, és add át a kormányfői
tisztet Bajnainak, Bokrosnak Lovas Zoltánnak?