2015. január 20.

Egy a zászló? - Az eltóbiásososdás veszélyei


Az egész ország javára válna, ha a Fidesz a mégsem lépne az eltóbiásosodás útjára. Az útra, melynek a végén már csak "A jobboldal Tóbiás Józsefe" címért folyik majd a versengés. Hogy a Fidesz esetleges széthullása miért az ország ügye és miért nem csupán a párt karrieristáinak belügye, arra nagyon is egyszerű a válasz: minden józan ember tudja, normális váltópárt híján mi szakadna ránk a kormány bukása után. Pontosabban józannak sem kell lenni, elég csak ránézni a mindenféle cékategóriás nemzetközi játszmák jóvoltából nyomakodó ballib és széljobb mozgalmakra. Tényleg jönne az özönvíz, palagázbérencek rúgnák a szibériai olaj lekötelezettjeinek bokáját a parlamentben. Ebben a közéleti nihilben marad nekünk a Párt, ami ugyan egyre sárgább és savanyúbb, de mégiscsak narancs. 

Szigorúan nem megélhetési, de tunkolási szemszögből kifejezetten jól van dolga a mostani újságírónak. Szinte minden napra akad valami elemezni való a legfrissebb törésvonalak körül. Simicska-Orbán, Lázár-Habony, Lázár-Rogán, Habony-Rogán, etcö, lebontva egészen helyettesi, minisztériumi, megyei, falusi, váltóőri szintekre. Ott tartunk, hogy a párt prominenseit lassan csak kényszerzubbonyban, vagy osztályviktori szigorral lehet egymás mellé ültetni. 

Tegnap épp Rogán Antal szólt oda, finoman, politológia tankönyvekbe illően.




Egyszóval Rogán Antal nem tudja, hogy Habonynak a saját szerepléseivel kapcsolatban melyik döntése a jó.... Talán az érintett sem. De lépjünk tovább! 

Minden bizonnyal a párton belüli másik oldal mesterkedése áll amögött, hogy Simicska Lajos médiabirodalmának vezetői világos üzenetet kaptak a múlt héten a miniszterelnöktől. Az állami szféra hirdetései mostantól javarészt a közmédiát fogják gazdagítani, Lajosék ne számítsanak egy buznyákra sem.

Az elhatározás egyfelől igazságos, hiszen 2010-től tavaly nyárig, amíg Lajosék voltak a nyeregben, e hirdetési pénzeket kizárólag ők maguk, illetve a kisebb-nagyobb szolgálatokért túlélésre érdemesnek tartott ellenzéki médiumok (lásd: Népszava, Atv) költhették el. Másfelől roppant igazságtalan, hiszen a hadüzenetet érthetően magára vette a jobboldalinak, antikommunistának mondott újságírók vagy nyolcvan százaléka. Mindazok, akik az 1997-végi indulás óta a Lajos-birodalomnál dolgoznak: a Magyar Nemzetnél (exNapi Maónál), a Hír Tv-nél, a Lánchíd rádiónál és a szintén célba vett Heti Válasznál. Nekik hiába magyarázzák, hogy csak a nagyfiúk közti elszámolásról (leszámolásról) van szó, ahogyan lehet majd magyarázni az őket olvasó, hallgató, néző szavazótábornak is, hogy miért keletkezett zavar a centrális erőtérben, és hogyan lett Dániel elvtársból áruló?

Közben persze lehet ellentévét és ellenlapokat csinálni (és kell is), csakhogy kemény dió az. Évekbe telik, míg kialakul a néző- és olvasótábor. A mérkőzésnek hamarosan kézzel fogható részeredménye lesz: Simicska ugyan nem indult el Veszprémben, de arra mérget vehetünk, hogy a kétharmad meghekkelésére fog játszani. Azaz ez lesz az első választás, amelyet a lajosmédia hűvös távolságtartással fog szemlélni. Kiderül majd, nélkülük is összejön-e a győzelem. Máris beszédesre sikerült a Nemzet mai vezércikke:  "Veszprémben választás lesz, eldől, ki lesz a képviselőjük. Más (az ország, a kormány) nem dől se el, se le, és nem is dől be" - írja Körmendy Zsuzsa.

Lehet persze még ennél is jobban egymásnak feszülni, de minek. Ezt a meccset máris igencsak túltolták, bele sem gondolva, milyen szar érzés lehet a pálya széléről tóbiáskodni. Viszont még egyáltalán nem késő bedobni egy Valeriánát és elénekelni együtt a We are the Worldot... 


© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger