Szóval van ez a sorozat, a Duck Dynasty. Ez egy amolyan amcsi Győzike
show azzal a különbséggel, hogy négy főhőse a louisianai mocsárvilágban élő ún.
„swamp people”-ök közé tartozik, ami annyiban különbözik a sokat emlegetett
redneck-ektől, hogy nem az Appalache hegységben beltenyésznek, hanem a Mexikói-öböl
és a Mississippi menti mocsarakban.
Ez a tény kb. megágyaz annak, hogy a krokodilokat kézigránáttal
hatástalanító, szőrös motoros vidéki amcsik életébe nem azért tekint be 5 évad
óta átlag 15 millió amerikai, hogy cizellált filozófiai vélekedéseket
hallgasson, hanem hogy a Robertsonok meglehetősen egyszerű világát nézve
merengjen saját szerencsés mivoltán.
Robertsonék meg hozzák a tuskó amcsi figurát rendesen és valljuk be nincs nehéz
dolguk. Ilyen kocsmában bunyózós, kockás-inges, faék egyszerűségű népek ők, és
mint ilyenek kb. az „amerikai jobbik” törzsszavazói közé tartozhatnának. Mivel
ott ilyen nincs, ezért az úgynevezett „christian right” nevű, a többség
szemében a KKK-s nagypapi emlékével ambivalens viszonyt ápoló, a négereket,
melegeket, liberálisokat nem túlzottan kedvelő alfaját képezik a republikánusok
masszív keménymagjának. Ritkán tévednek Saint Louistól északabbra, tehát egy
úgymond „partmenti” tévénézőnek kifejezetten egzotikusnak számítanak. Egy olyan
Amerika polgárai ők, akiket többek közt a „fly over country” névvel is szoktak
emlegetni, hisz a menő amcsik jóformán a repülőablakból látják ezeket a
vidékeket a New York – Los Angeles-Chicago járatokon közlekedve. Meg szúnyogból is sok van.
Tehát tudnunk kell, hogy az A&E csatorna, ami amúgy a sorozatgyilkosokkal
készített interjúiról is híres, nem árul zsákbamacskát, amikor a
szórakoztatásnak ezt a meglehetősen alpári formáját választja arra, hogy
zárójelbe tegye az olyan keleti-parti sztársorozatok nézettségi mutatóit, mint
a Breaking Bad vagy a Mad Men vagy éppen pont a környéken játszódó True Blood.
Az amerikai nép pedig zabálja Robertsonékat, akik egy szoros kötelékeket ápoló,
evangéliumi keresztény, patriarchális családban élik mindennapjaikat az Isten
háta mögött valahol a Texas és Arkansas határolta részén az államnak egy West
Monroe nevű párezres kisvároshoz tartozó tanyavilágban. Innen zúznak be csónakon
kacsákat gyilkolni a mocsárba. Vannak menő járgányaik, és ZZ Top szakálluk,
moci, pickuptruck, minden ami kell.
Nos történt az, hogy a papa, aki úgy néz ki mint Szürke Gandalf motoros kiadásban, az egyik interjúban kitért pár „kényes kérdésre”. A New York Times toplistájára
felmászott white trash (egy újabb amcsi szó a prolira) megmondta a frankót.
„Mindössze annyit kell tenned, hogy megnézed milyenek az olyan társadalmak,
ahol nincs Jézus. Adok négy példát: nácik, nincs Jézus. Nézd meg a
statisztikákat. Shitók? Ők kezdték ezt a Pearl Harbor dolgot. Van Jézus náluk?
Nincs. Kommunisták? Nincs. Iszlamisták? Zéró. Ez csak négy csoport az elmúlt
nyolcvan év ideológiái közül, ahol nem bukkant fel Jézus. Csak nézd meg a nyilvántartásokat,
mennyi a gyilkosság ezek között, ebben a négy csoportban.”
Hoppá. De nem állt le a vén szivar, folytatta:
„Kezdjük a homoszexuális
viselkedésnél, már csak a szónál elég kezdeni. Az állatokkal való fajtalankodás,
vagy az, hogy egy pasas egyszer együtt alszik egy nővel, aztán egy másikkal,
majd egy férfival, ne tévesszen meg senkit. Sem a házasságtörők, sem a
bálványimádók, a férfi prostituáltak, a homoszexualitás elkövetői, a kapzsik, a
részegek, a rágalmazók és a csalók - nem fogják örökölni Isten országát. Ne
hagyd hát becsapni magad. Az nem igaz, hogy mi ítélkeznénk. Mi soha, de soha
nem ítélünk el valakit, hogy ki megy a mennybe és ki a pokolba. Ez a Mindenható
feladata. Nagyon szeretjük őket is, imádkozunk értük, és visszük nekik a jó
hírt Jézusról. A homoszexuálisoknak, részegeknek, terroristáknak. Hagyjuk, hogy
Isten rendezze le őket később. Érted amit mondok? "
Hát nem értette a GQ riportere. Valójában ugyanis Phil épp NEM volt homofób,
hisz – mint mondja – imádkozik a melegekért. Gyakorlatilag ugyanazt mondta, habár nem éppen azzal a cizelláltsággal, mint az év emberének választott Ferenc pápa. De aztán a jó öreg Phil nem állt
le ezután, pedig a New York Times toplistáján lévő celebként jobban tette
volna.
„Nekem, mint férfinak, úgy tűnik, hogy a vagina kívánatosabb, mint egy férfi
végbélnyílás. De ezt csak én gondolom. Én csak arra gondolok: Több is van még ott!
Nála több van, ő többet kínál! Úgy értem, nemár srácok! Érted, mit mondok? De
hé, az a másik az bűn: Ez nem logikus, barátom. Ez egyszerűen nem logikus.”
Nem mintha amit ő mondana, az lenne, de hagyjuk. Gondolom arra gondolt, hogy
egy nő nem pusztán egy vagina, hanem többet is tud adni a puszta, végbél nyílás
adta testi örömöknél. De ez csupán egy, szintén az amerikai déli folklór részét
képező Boogieman álláspontja. A lényeg, Phil papa nem csipázza a seggbekukit,
biztos vizuális típus. De ha ez nem lett volna elég, Robertson fater kitért a
„rasszista előítéletek” témakörre is.
„Soha, a szemem láttára soha nem ért rossz bánásmód egyetlen fekete embert sem.
Egyszer sem. Ahol laktunk, mindenki gazdálkodott. A feketék is ott dolgoztak a
gazdálkodóknál. Én ott kapáltam, a pamutot velük. Én közel vagyok a feketékhez,
mert mi „fehér szemét” (white trash) vagyunk. Együtt mentünk a mezőn, ők meg
énekeltek és boldogok voltak. Soha nem hallottam az egyiket sem, egy fekete
embert sem, hogy azt mondaná: " Ezek az istenverte fehér emberek" -
egy ilyen szót sem hallottam! Előjogok, szociális segély… ugyanmár. Azt kérdem
én, boldogok voltak-e? Ők bizony azok voltak, boldogok voltak. Mindenki a
gospelt énekelte (vidám vallásos ének -
aki nem tudná) senki sem énekelt blues-t (az ellenkezője: szomorú témájú
amerikai fekete népdalok).”
Ennyi. Phil Robertson a képernyőről örökre letiltva. Másnap szedhette a
cókmókot, fene az egészbe, menjél kacsát lődözni szakáll-makáll, nem kell
nézettség, ha képes vagy „ilyen” véleményeket hangoztatni. Az amerikai
liberális média rásütötte a megszokott bélyeget: elfogadhatatlan homofób és
rasszista és ilyen nézeteknek nincs helye egy prominsens országos csatornán. Mondani se kell, az ember ezúttal Amerikában
is a szokottnál hangosabban teszi fel a kérdést: milyen véleményeket? Rasszista?
Aki együtt énekel a négerekkel? Homofób, aki imádkozik értük, bűnösökért? Phil
Robertson ugyanis a maga bárdolatlan modorában (egy kézigránáttal kacsákra
vadászó emberről beszélünk kérem!!) azokat a nézeteket mondta csak el, amik
ezekben a körökben bevettek. Ezek a tények már a sorozat indulásakor köztudottak
voltak, és nagy valószínűség szerint ott a „fly over country-k” környékén, a
két Part közé szorult amerikai vidék lelki világában bevett nézetek. Emiatt is
lehet, hogy sokan vannak Amerikában, akik szimpatikusabbnak találják az asztali
áldást mondó patriarchát, mint a meth-labort üzemeltető libsi kémiatanárt. Ez
az, ami miatt ők ilyen vicces nézettség-mágnesek tudnak lenni!
A politikai botrány persze dagad rendesen, hisz republikánus szenátorok (Sarah
Palin például) és egyéb ismert nagyemberek álltak ki a család mellett. A
csatorna visszakozik, hezitál, a család nyilatkozott, miszerint
nem érti mi a
gáz azzal, ha jó keresztényekként nekik van véleményük, egy, általuk
kereszténynek vélt országban,
ahol elvileg az alkotmány garantálja a vallás és
szólás szabadságát. Phil Robertson is rögtön reagált a letiltásra:
"Én magam a 60-as évek terméke vagyok. Az életem a szex, a drogok és rock
and roll körül forgott egész addig, amíg el nem értem a mélypontot, és
elfogadtam Jézust, mint az én személyes Megváltómat. A küldetésem ma az, hogy
elmenjek és elmondjam az embereknek, hogy miért követem Krisztust és azt, amit
a Biblia tanít. Ennek a tanításnak a része az is, hogy Isten azt szeretné, hogy
a nők és a férfiak legyenek együtt. Én azonban soha nem kezelek valakit
tiszteletlenül csak azért, mert más, mint én. Mindannyian a Mindenható, által
és az ő képére vagyunk teremtve, és én imádom az egész emberiséget. Mindannyian
jobban járunk, ha szeretjük Istent, és szeretjük egymást."
Most tehát kezd kialakulni a patthelyzet, miszerint rendes dolog-e az, hogy
miközben mondjuk Miley Cyrus a seggét rázza főműsoridőben az amcsi tinik orrába
„szólásszabadság” címszó alatt, addig Phil Robertsonnal takarodó van a
képernyőről, mert azt mondta, hogy undorodik az análszextől.
Nem lenne korrekt elhallgatni azt, hogy
azért a szemrebesgetés mellett lehetett
az ügyben direkt provokáció is, ami azért annyira érdemben nem változtat a
tényálláson. A Robertsonok amúgy a sorozattal elég jól jártak, hisz az elmúlt
négy évben alatt a családi vállalkozás megháromszorozta bevételeit, és annyi
kacsacsalogató sípot adtak el, amennyit még soha. Azt is be kell vallani, hogy
Phil korábban már lebegtette, hogy kilép a sorozatból, mert már unja a
felhajtást, ami körülveszi. Nyilatkozott olyant, hogy szívesebben irtaná a
kacsákat mint Matula bácsi és Mad Max szerelemgyereke, de hát a celebvilág nem
engedi, és folyton szerepelnie kell itt meg ott.
Lehet tehát, hogy Phil
Robertson direkt dobott követ az állóvízbe, és így remélt pontot tenni a csatornával
való huzavona végére. Sejthette a következményeket, annál is inkább, mert a
Duck Society-t készítő executive producerek egyike vállaltan homoszexuális.
Viszont
nem mondott semmi olyant, amit ne gondolt volna szívből, ami ellenkezett volna
a nézeteivel, és amiért – valljuk be őszintén – ezt a reakciót méltán érdemelte
volna meg. Hát elnézést kérek, megismételném, hogy Robertson papa, aki amúgy a
Louisiana Steelers nevű amerikai futball csapat quarterback-je, azaz irányítója volt fiatal korában, nem épp a magas intelligenciájáról és a kifinomult
modoráról híres.
Az ugyanis, hogy valaki személyesen undorodik az melegszextől, teljesen
természetes. A hosszas idézet, amit kapunk a fajtalankodókról pedig egyszerűen
Szent Pál Galathákhoz írott levelének szabad idézése, ami egy amcsi
kereszténytől nem akkora cucc, lévén kb. fejből tolják az Írást. De hozzá is
tette az öreg, hogy ő nem ítéli el őket, lévén az Isten dolga, tehát kevés az
esély arra, hogy a Robertsonék a burbontól részegen a pick-up truck platóján a
shotgunnal behajtsanak West Monroe-ba, és felgyújtsák az ottani melegbárt, már
ha van ott ilyen egyáltalán.
Ugyanígy csak a liberálisok keltette hamis ellentétek számára fájó, ha valaki
közli, hogy miután a saját szemével még sosem látott szomorú négert, így nehéz
elhinnie mindazt, amit a média sugall. Tehát a shotgun továbbra is a
kacsaseggek szétlövésére lesz használva, semmi jó kis KKK-allűr, rasszizmus
vagy ilyesmi, égő kereszt, hasonló. Valójában a legfelháborítóbb a
nyilatkozatban, hogy igazából Amerika kiesebb vidékein élő farmerek, illetve a
sok hasonló, a hollywoodi filmekben kizárólag rasszista alkoholista baromként
ábrázolt ember egyszerű szívéből szólt.
Nem kell hát Magyarországon annyira
besértődni, amikor a Nagykörúton túli világgal hadilábon álló, belvárosi
liberálisok „mucsaiznak” és „balkánoznak”, hisz a maguk provinciális módján
csak azt teszik, amit hasonszőrű new yorki elvtársaik a redneckekkel. Azért
tegyük hozzá: a Duck Society című sorozat, s ezáltal a Robertson család maga is
elég combosan járult hozzá ahhoz, hogy a mocsárban lődöző white trash
sztereotípiája Amerikában és világszerte megerősödjön. Ha „szerepben maradt
volna” minden remek is lenne, virágozhatna tovább a kacsavadász-biznisz, de
sajnos – szándékosan, vagy csupán a bárdolatlanságából adódóan – Phil megtörte
a szerepet, és volt képe annak mutatni a vidéki Amerikát, amilyen az pőre
valójában.
De hisz ettől „reality” a valóságshow vagy nem? Ezek szerint
Amerikában sem.