A Kormány elveszi a gyerekek nyalókáját…

- avagy a HVG népesedéspolitikai kompetenciája

A HVG újabb kitűnő leleplezést hajtott végre, mikor hírül adta, hogy a Kormány mindenkitől el akarja venni a nyugdíjat, aki nem tud szülni. Bezonyám! Mindenkitől! A férfiak tehát alapból bebukták. Legalábbis így sikerült megfejteniük azt az (egyáltalán nem) titkos, egy oldalas javaslatot, amelyet a Népesedési Kerekasztal fogalmazott meg még ez év májusában.

A HVG ilyen intelligensen összegzi ezt:

„Az […] Népesedési Kerekasztal ugyanis azt javasolta, csak az kapjon nyugdíjat a jövőben, aki elegendő gyereket szül, illetve hogy a nagycsaládosok nyugellátása több legyen azokénál, akik kevesebb gyereket neveltek.”

Naugye.

Íme annak tipikus példája, hogyan lehet egy, talán mindennél égetőbb, mindnyájunkat érintő kérdést ostobenkó módon széttrollkodni. Lassan nem is lesz már olyan dolog, amit az ellenzék szerint a kormány ne akarna elvenni az emberektől, beleértve a vizet és a levegőt. Miközben tonnaszám születnek a cikkek és a vélemények az MSZP új elnökének kilétérő, Gyuriferi paprikáskrumpli-receptjéről és Szanyikapitány magányáról, egy egyoldalas, vitaindító javaslatot így sikerül interpretálni a nagyérdeműnek.

A magyari népesség meg szépen öregecskedik ezekben a nagy történésekben. Csak aztán majd nem lehet lecserélni. Illetve le lehet cserélni úgy, ahogyan mondjuk a németek is csinálják, török vendégmunkásokkal. Persze a magyarországi anyagi lehetőségek nem teszik lehetővé törökök jövőbeni alkalmazását (keserű iróniával mondhatjuk, hogy bölcs és előrelátó politikai elitünk rendkívül cselesen nem tette bevándorlási célországgá Magyarországot - a szerk.), nekünk annál sokkal lejjebb kell majd adni az igényeinket.

Amikor a Kormány (felelőtlenül, vagy tudatosan) fölszámolta a magán-nyugdíjpénztárakat, lényegében a közösség kezébe helyezte a mindenkori idősek ellátását. Ahogy jelenleg, úgy a jövőben is a kevés számú munkaképesnek kell finanszíroznia az adójából a még, vagy már nem munkaképeseket. A rendszer fenntarthatóságához kellő számú befizető kell, a fiatalok elvándorlásával (és meg nem születésével) a munkavállalók száma viszont egyre csökken. Tulajdonképpen a gazdag, de szintén elöregedő nyugati társadalmak a mi fiataljainkkal töltik fel a megüresedő munkahelyeket, pedig munkaképes fiatalból nálunk is egyre kevesebb van. A Népesedési Kerekasztal javaslata ebben a gondolatkörben mozogva azt javasolja, hogy azok, akik plusz terhet vállalva gyermeket nevelnek (hiszen az nem olcsó mulatság), legalább időskorban ne szívják meg az alacsonyabb nyugdíj miatt.

„Olyan nyugdíjreformot javasolunk, mely figyelembe veszi a gyermeknevelésre fordított egyéni erőfeszítéseket, a felnevelt gyermekek számát és iskolázottságát is. Olyan megoldást tartunk célszerűnek, amely csökkenti, kedvező esetben teljességgel felszámolja azt a ma valójában létező gyermekességi adót, amelyet a fennálló rendszer a gyermeknevelésre, a gyermeket nevelőkre közvetetten kivet.”

A gyermeknevelés (mármint a nem megélhetési) ráadásul az össztársadalom számára is hasznos elfoglaltság, hiszen jövőbeni adófizetőket termel, akik majd azokra is gondot viselnek, akik valamilyen okból nem vállaltak gyermeket. Persze lehet libnyafkodni, hogy ez a koncepció kvázi megbüntetné, hátrányosan megkülönböztetné például a meddő párokat, de ez pusztán indulat, és nem érv. E gondolatmenet mentén jelenleg azok „bűnhődnek”, akik otthonmaradnak a gyerekekkel, hiszen kevesebb nyugdíjat fognak kapni, holott adófizetőket neveltek a társadalomnak.

Kérdés persze, hogy azok, akiknek nincs gyermekük, vajon nem fordítanak e több gondot időskori biztonságukra, illetve, hogy a gyermekek nem kompenzálják e a kieső nyugdíjat. A koncepció inkább egy elv, amely szerint segíteni kell azokat, akik egyfajta (anyagi) áldozatot vállalnak azáltal, hogy gyereket vállalnak, és ezt a társadalomnak valamilyen meg kell hálálnia. Kicsit nyakatekert módja az elismerésnek a nyugdíjjárulék súlyozása. 

Normális esetben azt mondanám, nem sok értelme volna…

Viszont már az sem normális helyzet, amelyben jelenleg vagyunk. Csak körbe kell nézni, meg egy kicsit utánaszámolni, mi lesz, ha a ratkósok nyugdíjba mennek. Meg mi lesz 10, 20 év múlva. Ennek fényében én már annak is örülök, hogy a Népesedési Kerekasztalnak egy ilyen ványadt kis javaslatra telt az erejéből. Ennél már csak többet lehet felmutatni. Mindenesetre arról szó sincs, hogy bárkitől elvennék a nyugdíját, mert nincs gyermeke.

Fura ez a HVG-s logika…

A Népesedési Kerekasztal a nyugdíjjárulék súlyozására tett javaslata egy gondolat. Végre egyetlen halovány kis életjel a családi adózás óta, amely a bulvártengerben felszínen tartja ezt a problémát. Nem kötelező vele egyetérteni, pusztán vitahelyzetet teremtett.

A „Kicsi, vagy kocsi…” kádári gondolatkörében szocializálódott megmondóemberek azonban mindebből semmit sem értenek, ahogyan a társadalom jelenlegi működéséből sem. Annyit értenek, hogy valaki el akar venni tőlük valamit… Talán, ha majd egy türkmén, szakállas nővérke végzi a beöntést az öregek otthonában, rájönnek valamire. Addig azonban eszeveszetten támadják a család, meg a házasság intézményét, és bármilyen népesedéspolitikai elképzelést. Propagálják viszont a végtelenül szabados, eldobhatós kapcsolat délibábját, a „mindig kaphatsz jobbat” sürgető nyargalását. Ha valami, hát ez a gondolkodásmód fosztja meg az embereket a jövő alakításán való vita és megegyezés lehetőségétől… Vita helyett viszont meghonosítja az ostobenkó-nyelvet, ami így foglalná össze ezt a cikket:

A HVG elveszi az emberektől a gondolkozás képességét.