E szavakkal érdemes mostanság bekopogni a Jókai
úton lévő szoci pártszékház ajtaján. Az ott bámészkodó biztonsági őr azonnal tudni
fogja, hogy a fővárosi iroda felé kell mutatnia.
A budapesti szociknál ugyanis nagyon úgy tűnik,
hogy a büntetett előélet a pártbéli előmenetel egyik alapfeltételévé válik
lassacskán. Hisz alig ocsúdtunk fel néhány hete Hunvald György rémálomszerű kerületi
elnökké választásának döbbenetéből
(illetve még jobban megszédültünk mikor az ingatlanpanamában sáros egykori
polgármester ismét a város élére kívánkozott), máris sebesvonatként érkezett a „Kunhalmi-ügy”. Szerencsére Hunvaldot
jogerősen is eltiltották a közügyek gyakorlásától, miközben ő maga azt kamuzta,
hogy lemondott. De nem így Kunhalmi Ágnes! Aki jött,
látott, győzött. Vagy szoci-módra pontosítva: Jött, hamisított, hazudott és győzött!
Csütörtök délután budapesti elnökké választották a szocik ifjú üstökösét, Kunhalmi Ágnest.
(vagy inkább „hullócsillagát” – majd meglátjuk mit hoz a jövő!) Maga a
megdicsőült hősnő állt ki a sajtó elé, a székház bejáratánál (a szokásos 50-es
nőkre jellemző ruhájában) és kürtölte világgá az örvendetes hírt. Ő maga 53,
míg a másik jelölt, Tüttő Kata, aki a fővárosi közgyűlés képviselője csak 48
szavazatot kapott. Kunhalmi így „nagyon büszke
arra, hogy szoros versenyben választották elnöknek.” Szerinte „a párt él, van jövője”. Szerintünk meg egyre lejjebb süllyed.
Most már nemcsak morálisan, hanem a törvénysértők hada által.
Kunhalmi Ágnest ugyanis jogerősen elítélték
2005-ben közokirat-hamisításért.
Amit önmaga vallott be (nyílván félve attól, hogy ha előbb a sajtó írja meg,
akkor az égőbb lesz rá nézve). Tehát Ági inkább őszintén elmondott
mindent a HVG-nek.
Az
interjúban így fogalmazott: „2005 novemberében engem például jogerősen
pénzbüntetésre ítéltek közokirat-hamisításért, egy diákigazolványos
visszaélésért. (…) A lejárt gimnáziumi diákigazolványomra ragasztottam egy
érvényesítő matricát, amit az egyik barátom szerzett nekem, hogy diákbérletet
tudjak venni, ami sokkal olcsóbb volt. Hülyeség volt, meg is bántam. (…) 83
ezer forint volt a nettó jövedelmem, és nehezen éltem meg belőle. Húszéves
voltam, hibáztam, de nem tagadom. Nem vagyok rá büszke, de nem vagyok becstelen
ember sem.”
Ezzel
viszont több bajunk is van. Először is Ágica azt állítja, hogy fiatal volt,
kellett a pénz – nehezen élt meg. Azt azonban elfelejti hozzátenni, hogy míg ő
2005-ben 83ezer forintot keresett, a minimálbér csupán 57ezer volt. (Azért
így már kissé más a leányzó fekvése!) Ráadásul – visszakeresve az akkori
közalkalmazotti bértáblázat ide vonatkozó adatait – egy kezdő tanítónő fizetése
nettó 76ezer forint körül volt pótlékokkal együtt. A dolog pikantériája,
hogy Ágica éppen oktatáspolitikusként robbant be a közéletbe. Nem ciki ez egy
kissé?
Másodszor.
Mint köztudomású, a köztisztviselői álláshoz erkölcsi bizonyítvány szükségeltetik.
Nagy talány így, hogy ha Ágicát jogerősen elítélték közokirat-hamisításért,
akkor hogy a fenébe kapott állást a Miniszterelnöki Hivatalban? Ja, hogy Gyurcsány
volt a miniszterelnök? Ez talán mindent megmagyaráz. Akkor ezt a részt nem
is firtatjuk tovább…
Harmadszor,
azt sem értjük, hogy képzelte azt Kunhalmi Ágnes, hogy ha hamis gimnáziumi diákigazolvánnyal
„békávézik” húszévesen, akkor az majd nem fog szemet szúrni egyetlen BKV
ellenőrnek sem, hogy egy kicsit idősebbnek tűnik az igazolványnál. Főként, ha
akkoriban is az ötvenévesekre hajazó ruhákban császkált.
Mindamellett
Kunhalmi nem először keveredett botrányba. Hisz a választások előtt
hónapokig abban a hitben tartotta a leendő választóit, hogy két diplomája van. Majd
mikor kiderült,
hogy hiányzik a nyelvvizsgája, akkor gyorsan módosította az interneten lévő
életrajzi adatait (diplomaszerzés előttire). Ennek az ügynek is van némi
pikantériája: a nyelvvizsga azóta sem jött össze…
Végül
felmerül bennünk a kétely, hogy elnökségi tagként, budapesti elnökként, illetve
oktatáspolitikusként van-e annyi ideje a képviselőasszonynak, hogy nyelveket
tanuljon. Vagy majd hamisít egy bizonyítványt is?
És csak egyetlen
kérésünk van az újonnan megválasztott elnök asszonyhoz! Programjában csak azt ne hirdesse, hogy a BKV
pénzügyi konszolidációhoz szükséges a jegy-, illetve a bérletvásárlási fegyelem
erősítése. Inkább kövesse elődje, Horváth Csaba példáját: hirdessen ingyen
BKV-t a budapestieknek! Ebben talán hitelesebben fog előttünk állni.
