Azé’ mekkora királyság má’ a norvég adófizetők
pénzéből sörözni meg cigizni, vagy éppen egy gandzsát tekerni, mi?
Röhöghetne
gúnyosan a felületes hírfaló, a Liberális Fiatalok Egyesületének (hogy mik
vannak…) minapi botrányának hallatán. No, azért nem ilyen egyszerű helyzet! Bár
attól tartunk nemcsak bonyolultabb ez az egész sztori, hanem sokkal mélyebb
erkölcsi válságra utal a liberó oldalon. És a legszomorúbb az, hogy miután
Medgyessy ex-miniszterelnök eldadogtaszólta magát, miszerint „az SZDSZ
tele van korrupciós ügyekkel”, majd az egész a párt annak rendeltetése szerint
el is süllyedt a magyar történelem szemétdombján, a szabadelvű fiatalok joggal
várhatták azt, hogy „eljő majd egy újkor, egy tisztább szellemű és erkölcsű
liberális generáció kora”. De csúnyán csalatkozniuk kellett.
Ugyanis az önmagát függetlennek tartó, de az egyes
netes pletyik szerint Fodor Gábor „one man show” szervezetéhez szorosan
kapcsolódó Liberális Fiatalok Egyesülete (LIFE) 9000 eurót kapott egy projektre
a Norvég Alaptól. Tudják, ez az pénzalap, amire az összes civil szervezet
pályázhatna, de mégis csak a ballerék lógathatják bele a pénzfogó pecabotot!
Bár azt mondták később (és ezt az elszámolásukba is
jelezték), hogy nem költötték el az egészet, csak kb. 2,5 milliót, és a célok
sem valósultak meg „teljes mértékben”.
A célok egyébként is a közröhej tárgyába tartoznak.
Hisz egyrészről a kormány ellen, a sajtószabadságért szerettek volna 11ezer
aláírást összegyűjteni, a következő szöveggel: „a média területén tapasztalható
túlzott kormányzati befolyás kiküszöböléséért”. Jó kis „civil” program, mi? Skandináv
dollárból… Másrészről pedig 6 (ismétlem: hat!) új tagot szerettek volna
felvenni. Bár az elszámolásban elismerték, hogy a célok nem teljesültek száz
százalékig, hisz csak 2424 aláírás jött össze, illetve hat (ismétlem: 6!) új
tag helyett csak négyet (ismétlem: 4-t!) sikerült toborozni, az Ökotárs
Alapítvány ennek ellenére (!!!) elfogadta a beszámolót.
Képzeljük csak el, hogy mekkora botrány lenne, ha a
teszem azt a CÖF tagtoborzásra kapott volna közpénzt... No mindegy! Fogadjuk
el, hogy a hazai civil kurázsit erősíti a LIFE tagtoborzása, és a
médiapluralizmusért való küzdelme.
Erre megjelenik az elszámolás, amiből meg kibányássza
a Magyar Nemzet, hogy ezeknek a jómadaraknak sikerült önrészként elszámolni egy
cigipapírt 70 forintért, két doboz Philip Morrist (de Silvert ám!) 1740-ért, illetve
egy Kozel sört 299-ért. No meg van egy-két hamburger és csoki-moki költség is. No baszdmeg! Ezt meg hogy?
A LIFE elnöke, Szalai Máté először a következő
szöveggel állt
elő a Lánchíd Rádióban:
„Dohányt
vettünk, mert szerettünk volna egy kis installációt csinálni, hogy
médiaszabadság, végül azért nem csináltuk meg és azért nem került a képre föl,
mert mint kiderült, ami egy szobában működik, az a szabadban nem, tehát nagyon
gyorsan elfújta a szél, és akkor gondoltuk, hogy hagyjuk az egészet. A sör
pedig véletlenül került be az elszámolásba, természetesen nem akartunk alkoholt
elszámolni, 300 forintos tétel, önrészben ráadásul, egy 9000 eurós projektben
ilyenek előfordulhatnak, ezt nagyon szívesen visszautaljuk.”
Mekkora duma, mi?
Visszautalják a 300 forintot. A pofám leszakad!
Aztán, amikor látták, hogy ciki a helyzet, mert még
a liberális netes sajtó, és a jó öreg Szily Laci is kiakadt
a dolgon, gyorsan közlemény adtak ki, melyben már imigyen védték a sörözés
mundér becsületét:
„A cigarettáról, hamburgerről és egy
doboz sörről bemutatott számlák is mind az önköltség kategóriájába tartoznak,
vagyis ezeket a tételeket nem a norvég adófizetők, hanem mi magunk, a szervezet
tagjai a saját zsebünkből finanszíroztuk, és mint az önerő részét, a róluk
szóló számlákat bemutattuk a pályázatot felügyelő alapítványoknak.”
Csak egy
picit pofátlanok… És még az FB-n rátettek egy lapáttal, mikor ironizáltak az
eseten egyet:
„Ugyanitt felhívnánk rá a figyelmet,
hogy ma este is lehet velünk önköltségen (!!) sörözni, 19:00-tól várunk minden
liberálist, újságírót, bárkit és mindenkit a Trapézban!”
Mindazonáltal
a jó öreg Szily Lacit, a cink.hu szerkesztőségében megnyugtatta
a közlemény. Gyorsan meg is írta, hogy bizony becsületesek ezek a liberális
fiatalok, mert saját zsebből fizették a sört, meg a cigit. A Magyar Nemezte meg
lyukra futott, vagy ahogy ő írja: „kamuzott”.
De vissza
az agarakkal, még mielőtt bocsánatot kérne bárki is a LIFE tagjaitól, mert élt
a gyanúperrel, hogy nem minden klappol ebben a projektben!
Egy
pályázat „önerő része” ugyanis nem azt jelenti, hogy bármit csinálunk, oszt’
számlát kérünk róla. (Kedves Szily Laci, ezt neked is kéretik figyelembe
venni!) Hanem azt, hogy önerőből származó összeget fordítunk ugyanarra a célra,
amire az egész pályázatot megírtuk és beadtuk. A sör, meg cigi pedig valahogy
nem fér bele a „médiapluralizmusért folyó civilküzdelem” kategóriájába! Például
egy random iskola sem szokott elszámolni a balatoni nyári táborra luxemburgi
parkolócédulát…
És
mellesleg a „saját zsebből” sem szokott elfogadható forrás lenni az önrész
fedezetére. „Támogató által adományozott”, „tagdíjból összeszedett”, „hitelből
származó”, stb. – az elterjedtebb
forrás. Az önrészt ráadásul előre kell prezentálni. Ha nem is cash-ben, de az
igazolást, vagy a bizonyító dokumentumokat mindenképpen. Valahogy nehéz elképzelni
azt, hogy a LIFE vezetői megírnak egy pályázatot, aminek önrész feltétele is
van – ők meg beírják a megfelelő költségvetési rovatba:
„ennyi meg annyi
van – itt az igazolás is róla, ha meg nem lesz elég az önrész, akkor majd
megiszunk egy sört, elszívunk egy cigit, vagy megeszünk egy hamburgert, és
kérünk róla számlát, hogy stimmeljen az összeg.”
Normális helyzetben - és nem egy liberális pénzlopoldában - ez nem így működik...
(Igazából azért írtam meg ezt a posztot, mert itt a
Tutiblog Felhőkarcolójának tetejéről irigykedve figyeljük ezt a habzsidőzsit.
Mert nekünk nemhogy egy kanyit sem ad a Norvég Alap, így a pezsifürdő
villanyszámláját sem tudjuk önrészként elszámolni a skandinávokhoz, pedig mi
tényleg hozzáteszünk a médiapluralizmushoz valamit pusztán annyival, hogy
létezünk)