Nincs mese! Az egykor szebb napokat látott utódpárt
a szemünk láttára zsugorodott törpepárttá. Egyszerűen meg kell szoknunk ezt a
tényt. És itt most nemcsak a választási eredményre gondolunk. Mind társadalmi
beágyazottságában, mind szellemi holdudvarának befolyásában, mind tagságának
számában, mind politikájában, mind profizmusában, et cetera – oly’
cicinyi-picinyi szervezetté váltak, hogy lassan már alig látszanak innen
Tutiblog felhőkarcolójából.
Túl vagyunk ugyanis a várva várt tisztújító kongresszuson.
A megelőző hetekben csordogáló „teljes és felmenő
tisztújításon” már elmerengtünk
e helyütt. Összefoglaltuk a neveket és
megállapítottuk, hogy az egész megújulás egy nagy kalap… humbug. Voltaképp egy
körbetánc, ahol a „volt-komcsik” és az „ex-gyurcsányisták” kezüket egymás
hátára téve „vonatoznak” Bunyós Pityu lakodalmas nótájára. Ódivatú öltönyben és
kosztümben kiöltözve, mint „Szaros Pista Jézus neve napján”. Vagy inkább egy „B
kategóriás” falunapon Kasza Tibivel a kínszínpadon.
De viccen kívül: nem volt itt semmiféle megújulás.
Csupán annyi történt, hogy a Kiss Péter által összegründolt BIT tagok és a Gyurcsány
köpönyegéből kibújt ifjú generáció előre került a „falunapi vonatozásban”. Most
meg körtáncot jár, azaz pozíciókat csereberél egymás közt – miközben a
nyugdíjba menni nem akaró Kovács Laci bácsi és Lendvai Ildi néni rosszallóan
csóválja a fejét és hangosan mondogatja: „Ezek a mai fiatalok! Ezeket nem érdekli
semmi más csak a szex, meg a szipu!” – hogy az utóbbival egy örökbecsű Monty Python
mondatot is idézzünk, ha már az „élet napos oldalát” a szocik esetében nem
nagyon látjuk.
A hétvégi kongresszus igazi fapados rendezvényre
sikeredett. A szocik annyira kicsik lettek, hogy már a német szociáldemokrata
párt elnöke sem személyesen, csupán egy levélben köszöntötte az egybegyűlteket.
(Ráadásul a megújulásra készülő párttagokat az unijós baloldalon még mindig divatos
„Kedves elvtársnők és elvtársak!” kezdetű köszöntéssel üdvözölte, amely
hallatán még a mindig mosolygós Hiller Pisti is kínosan fészkelődött. Pedig
Horvát Csabinak kellett felolvasnia.)
De a jelenlévő újságírók is panaszkodtak
a rendezvény fapados voltára. Még a nem annyira kényes indexes arcok is
telekáromkodták az internetet, hogy nem volt ingyen pia és zaba, sőt még a
wifivel is spóroltak a szocik. Pedig azelőtt mindig „terülj, terülj
asztalkámmal” nyalták fényesre udvariasra és megértőre a liberális sajtómunkások
fenekét.
Szembetűnő volt továbbá az is, hogy míg a helyszín
a szokásos SYMA csarnok volt, addig az általában résztvevő küldöttek száma
hatszázról háromszázra csökkent. Bár a párt vezetése igyekezett megnyugtatni
mindenkit, hogy nem a párttagság csökkent a felére (á nem! sőt, a dékába sem
ment át senki!), hanem egy alapszabály módosítás miatt vannak most kevesebben.
Aztán jött a tisztviselők megválasztása. Körbetánc
Sebaj Tóbiással. Meglepetés nélkül Botka választmányi elnök maradt, Gőgös Gúnár
Gedeon Zoltán pedig elnökhelyettes lett. Márton Rolandot
Székesfehérvárról, aki csupán a szavazatok 56,25%-át kapta meg; Ujhelyi Pistit
Brüsszelből; és végül a még mindig jó képű Lukács Zoltánt (aki szintén csupán
59%-ot kapott csak) alelnököknek választották.
Habár már azt sem nagyon értettük, hogy az elnök
mellé miért kell egy helyettes és három alelnök, de abban máig teljesen
tanácstalanok vagyunk, hogy minek még ezek mellé elnökséget is választani.
Habár Kovács Laci bácsinak nem jött be az alelnöki pozíció és Lendvai Ildi néni
is kimaradt a buliból, azt mégis elérték, hogy az elnökség megválasztásakor azt
történt, amit ők akartak. Ugyanis egy héttel ezelőtt, „Deák Kör” néven
elkezdtek szervezkedni és azt üzenték,
hogy ők bizony azt szeretnék, ha az elnökség kétharmada nem parlamenti
képviselő lenne. (Ez persze Mesterházy és az általa összerakott frakció ellen
szólt.) Nos, habár ők maguk nem kerültek be a vezetésbe és a kérésüket is
visszautasította a párt választmánya, a vénkomcsik álma mégis valóra vált.
Ugyanis sem Bárány Balázs (63,75%), sem Beke Károly (56,67%), de még az örök
kedvencünk, a „nőügyekben” oly jártas Gurmai Zita sem (57,08%); ahogy Laskovics
Diána (52,92%), Tüttő Kata (74,11%), Magyar András (50,2%), Móricz Eszter
(51,16%), Komjáthi Imre (66,51%) és Nemény András (52,19%) sem parlamenti
képviselő.
A százalékokat egyébként azért tüntettük fel, mert
jól látszik, hogy a kongresszus nemcsak fapados volt, hanem szokatlanul
megosztott is volt némely személyi kérdésben.
Mint ahogy a megosztást és nem az összefogást
hirdette meg az újdonsült elnök úr is. Sebaj Tóbiás – nyílván nem a Pride
fesztiválra célozva – azt mondta, hogy nem „szivárványkoalíciót” akar építeni,
hanem egy „erős baloldalt”. De egyébként is legalább annyit szapulta
Gyurcsányékat és az többi baloldali szervezetet, mint a főellenséget, a
Fideszt.
Voltaképp hadüzenetnek is felfogható beszédet hallhattunk a
megválasztása után.
Mi meg izgatottan várjuk, hogy egy zsugorodó, belső
vitáktól terhes párt mire lesz képes, ha többfrontos küzdelmet indít jobb- és
baloldalon egyaránt. Van egy tippünk: elsüllyed a magyar történelem
szemétdombján.
Hajrá Tóbi!
U.i.: Hová tűnt Szanyi Kapitány?