Nagy szerencséje van Eörsi
Mátyásnak, hogy elromabűnözésezte magát a tévében, különben teljesen
elfelejtettem volna a nevét.
Nagy szerencséje volt ezzel továbbá a média siserehadjának
is, mert rá lehetett gerjedni végre valamire. Most amúgy is jól megy ez a
romatéma, lehet nácizni meg libsizni, meg naugyemegmondtamozni. Kiderült, hogy
Eörsi rasszista, hogy a DK meg a baloldali jobbik.
Jó ez mindenkinek, akinek a
bögyében volt a másik, most szabadon engedheti végre az indulatokat. Akik
majdnem a múlt ködébe vesztek, most kiderül, hogy mégiscsak fontosak. Az
újságíróknak meg megvan a karakterszám a betevőre. Nevezhetnénk mindezt
jólfizetett, de ártalmatlan köldöknézegetésnek, illetve egymás köldökében
turkálásnak, ha e tisztes társaság mellékesen éppen nem a társadalom valós
belső feszültségei által gerjesztett vad hullámokat lovagolná meg. Mivel
azonban ez a díszes társaság a habokba nem merítkezik, tisztes távolságot
tartva a befröcskölődés veszélyétől, kijelenthetjük, hogy politikusaink és a
róluk, mellőlük, alóluk, beszélők közös egyetértésben szörföznek egyre
távolabb a valóságtól.
Az egyszeri magyari persze
tisztában van a maga bajával. Tudja jól, hogy nem a cigánysággal magával van
legfőképpen problémája, hanem egyszerűen csak fél. A haragját és kétségbeesését
a jövő bizonytalansága okozza. Az egyszeri magyari attól fél, hogy az országa
elöregedik, hogy a fiatalok elmennek, és nem jönnek vissza. Hogy egyre kevesebben
fognak dolgozni, és összedől a szociális rendszer. Az egyszeri magyari látja,
hogy a gyermekvállalási hajlandóság jelenleg is sokkal magasabb a cigány
lakosság körében emiatt a jövő Magyarországában magasabb lesz a cigányság
aránya, de azt nem látja, hogyan tudják a mélyszegénységből érkezők betölteni a
munkaerő-piaci helyeket.
Az egyszeri magyari attól fél, hogy nem valósul meg a
cigányság integrálása, és az ország lelakott lesz, szegény, öreg és igénytelen…
Van nekem egy kedvenc mesém a
három kismalacról meg a farkasról. Ezt a mesét sokféleképpen lehet értelmezni,
egyik lehetséges megoldása a félelemről szól. A mesében a gonosz farkas sorra
elpusztítja a kismalacok házait, mire a legidősebb, legfélősebb kismalac
szembeszáll a farkassal. A legidősebb kismalacnak az a mázlija, hogy ő elég
okos és tapasztalt ahhoz, hogy komolyan féljen, hogy felismerje félelme
forrását, a farkast, hogy kiismerje a félelme valódi természetét és menedéket
építsen vele szemben. Én ezt az egyszeri kismalacot szeretném a hazai okosok kitüntető figyelmébe ajánlani.
A mese magyari változatában ugyanis nem a
cigányság jelenti a farkast, hanem az, hogy képtelenek vagyunk a jövőnkkel
szembenézni. Azokat a kismalacokat, akik ezt nem értik meg, azaz hibásan mérik
föl a félelmük forrását (jelen esetben a társadalom mai állapotát és
összetételét) azokat elfújja a farkas. Elfújja azt a Jobbikot, aki talán a
legjobban remeg a kismalacok között, mégis képtelen ésszel a probléma felé
fordulni, ezért is választja az önbíráskodást a törvényes rend és a jog
helyett. De a liberális kismalacokat is elfújja a szél, ők ugyanis a rosszat is
jónak látják, ha azzal saját sokoldalúságukat és érzékenységüket
hangoztathatják. És elfújja a farkas a félrenézőket, és el a késlekedőket, el a
gyűlölködőket és a komolytalanokat.
Ki lesz az a kismalac, aki valóban
fölismeri félelmünk valódi okát, és nem hagyja, hogy elfújjon minket a
zabolátlan, kiismerhetetlen magyari jövőnk farkasa. Honnan kerülhet elő a
harmadik kismalac, mikor a Népesedési Kerekasztal vérszegény javaslatocskáján
kívül semmi nem mutat a változások irányába. A fiataloknak jobban megéri
külföldön élni, különösen a felvázolt bizonytalan jövő miatt. Az itthoniak a
hülye hitelek miatt szenvednek, a közoktatás legfontosabb feladata a tanári
portfóliók kitöltése, Hegedűs Zsuzsa meg csibéket osztogat.
Mondjuk jobb, mint
a segély, de még első lépésnek is meglehetősen csekélyke.
Szánalmas, ahogyan ebben a nagy,
nyári, hónaljszagú unalomban hergelni próbálják önmagukat politikusaink és
közíróink. Ahelyett, hogy egymás szavait csócsálgatnák, inkább nekiláthatnának
egy értelmesen tervezett, mindenki által élhető jövő megfogalmazásának. Nem
rettegni, hanem rámutatni félelmeink valódi okaira, számszerűsíteni,
tényszerűsíteni azokat. Persze ez nehéz feladat.
Nosza malackák, uccu neki.
(És mivel a Három kismalac meséje
többféleképpen értelmezhető, keressük azt a kismalacot is, aki a történet
alternatív változatában, amely a jövőben összeolvad a miénkkel, a cigányság
farkasaival cigányként szembeszáll.)