Vajon hány inkubátort lehetne venni egy
melegfelvonulás árából? - ez volt az első kérdés, ami felmerült bennem a
Budapest Pride sok pont nulla kapcsán. Közben meg Afrikában éheznek a gyerekek. De hát a gyerekek meleg-kontextusban olyasvalamik, amire joga van az
embernek, jószágok. Nem egy személy, akinek joga van anyához és apához. Valódi
anyához és valódi apához, hanem egy tárgy, amire jogot lehet formálni...
Mindig furcsálltam ezt a melegjog-dolgot. A
melegeknek joga van mindenre, amire másoknak, extra melegjogok meg nem léteznek
(hacsaknem akarnak kvótákat az egyetemen, a munkahelyen, a parlamentben meg az
EU-ban). Szép dolog a társadalomban tapasztalt, a melegekkel szembeni hideg
érzések ellen küzdeni, de igazából hiábavaló.
A homoszexualitás mindig iskolai kuncogás
tárgya lesz. Ez van. Józsi bácsi Alsóbélaburnyákon sose fogja bekajálni, hogy
ez tök olyan, mint bármi más. Nem fog a fejébe férni, ahogy mondják. Nem, nem
azért, mert rosszul lett nevelve meg szocializálva. Ha az állam meg az iskola
is nyomatná ezerrel, hogy teljesen normális dologgal állunk szemben (minek kell
nyomatni, ha normális, és miért nem tudták ezt az előző párezer évben?), a
kétszáz év múlva élő Józsi bácsi ugyanúgy csóválná a fejét Burnyákon. Akkor se
férne bele. Akkor is csóválni fogja a fejét, amikor a templomot már rég lebontották,
papot meg száz éve nem látott a falu.
Már megint van ez a prájdvagymi – mélázna el
Józsi bá', odaszólva mosogató feleségének a tévé kapcsolgatása közben. Aztán átkapcsolna
akciófilmet nézni másik csatornára. Szóval ha a Pride célja az elfogadtatás,
akkor nem nyert. Ha a Pride célja a megmutatás, demonstrálás, hogy mink is vagyunk, melegek, esetleg
párosul némi provokatív szándékkal vagy legalábbis daccal, akkor ok. A Pride csakazértis-mentalitású indulat-levezetésnek
tökéletes. Másra nem jó. Vonulgatni meg végül is nyugodtan lehet.
Csak hát, a Pride egy évről évre kiszámítható
módon lejátszódó politikai rítus, hívőknek és érdeklődőknek egyaránt. Szokásos
felvezetés, szokásos körök, szokásos viták és szokásos anyázások. Cameron és
Boris Johnson, a két melegszimpatizáns brit tory mutogatása a hazai
semjénzsoltoknak. Ők az aktuális bezzegkonzervek, most konkrétan Cameron. Ez
van, lehetne ellenpéldákat is hozni. Mondjuk az vicces, amikor a Népszabadság
publicistája, Ónódi-Molnár Dóra kifejti, hogy "ahol nincs melegházasság, ott nincs szabadság sem". Azaz a világon van 14 szabad
ország. Erre mondták egyszer, hogy el lehet menni, nem fog fájni...
Aki meleg az meleg, ez van. Senki nem akar
rákényszeríteni semmit, érezze jól magát nyugodtan. De abban biztos vagyok,
hogy akármennyi Pride-ot rendeznek a frusztrált aktivisták, az, hogy két meleg
kézen fogva megy az utcán, sosem lesz magától értetődően elfogadott, a
csókolózásról nem is beszélve. Elképzelhető, hogy valami brutál módon
manipulatív oktatási programmal rá lehet venni az emberek többségét, hogy tapsoljon,
ha ilyet lát, de a legtöbben magukban akkor sem fogják ezt alapesetnek és
magától értetődőnek tekinteni. A tolerancia meg nem szeretetet jelent, hanem
megtűrést. Ahhoz meg nem kell Nagy Liberális Tanterem, ahhoz elég a jól
neveltség is.
Az ötvenedik Pride után is az emberek
többsége lenézően fog legyinteni magában: megint vonulnak, ugyan már. És elmegy
fagyizni, sörözni, kirándulni, strandolni, vébét nézni. Vonuljon, aki akar, csak ne kelljen
a Pride-ot nézni. És akkor a Pride talán évek múlva ahelyett, hogy politikai
rítusok tárgya lenne, elhagyatott rendezvény lesz, magányos
vonulókkal.
Mert mégis kit érdekel?