Még valamikor a
90-es években Végh Zsolt – akinek különben az uristen@menny.hu-t is köszönhetjük –
készített egy kisfilmet az Égbőlpottyant Mesék mintájára. Szegény Peti Nagymamája ellátogat a szigetre,
mert Petike otthon felejtette az uzsonnáját: a kolbászt, a kalácsot, meg a
finom ivólevet. A nagyi útközben találkozik a Sziget tipikus arcaival,
Inkálszeku Ricsivel, eLeS Dénessel, meg Tarháló Tódorral, eltapossák a VHK-sok,
meg a szippantós kocsi is átmegy rajta. Szóval ez nem igazán a nagymama napja. A
valóság úgy tűnik megírta a folytatást is, amelyben a kicsi Petike felnő, és
elhatározza, hogy indul a miskolci helyközi választásokon polgármesternek. És
bár nagymama büszke lett volna Petikére, de Petike nem volt az a családjára,
mert mint az kiderült, a nagymama zsidó volt. Bár kikeresztelkedett. Szegény
Peti Dédapukája nem volt ilyen szerencsés, mert ő nagymamával ellentétben Auswitzban
halt meg, de Petikének legalább miatta nem kell szégyenkeznie. Jobbikos
politikusként úgy tűnik nehéz az élet…
Petike egy olyan
párt színeiben indult, ahol a politikusok folytonosan egymást stírölik, hátha
kiderül a másikról, hogy volt egy zsidó nagymamája. A néger, meg a kínai felmenőkkel
rendelkező párttagokat már korábban kiszűrte a párt éles szemű vezetése, de az
orrcentizés know-howja még nem teljesen letisztult, habár Gyöngyösimarcinak
már voltak ötletei. Mert Petike egy olyan párt színeiben indul, akire csak az szavazhat,
akinek nem volt zsidó nagymája. Illetve, ha volt, akkor a szavazatszámláló
bizottságnak, lesütött szemmel, töredelmesen bevallja.
Petike
ismertette a néger és kínai felmenőkkel rendelkező párttagoktól megtisztított –
de nyomokban még zsidó nagymamákat tartalmazó - pártjának választási
programját. Eszerint Petike csak kétféle embert ismer: az építőt meg a
rombolót. Egyszerű ez. Az előbbit segíteni fogja, az utóbbit meg üldözi. Petike
azért ennyire megalapozott ideológiailag, mert a kikeresztelkedett nagymama
minden reggel elkísérte az óvodába, és aki ott szétrúgta a homokvárat, azt
megkergették… Mivel Petike érzékeny kisfiú volt, Nagymama útközben nem mesélt
arról a messzi lengyelországi városról, meg arról sem, hogy Dédpapónak ki rúgta
szét a homokvárát, hogy aztán Nagymamát hazatérve a nagy semmi várja idehaza.
Petike mindenesetre már annyit elért, hogy se előnye, se hátránya ne származzon
a nagymamája miatt.
Petike egy nap
aztán levelet kapott a Köves Slomótól, aki egy zsidó. Egy zsidó rabbi a
zsiniből. Ez a Slomó megpróbálta elmagyarázni a Petikének, hogy nem biztos,
hogy jó társaságba keveredett, ha a pártjában a képességei helyett mindenkit a
nagymamája érdekel. Köves Slomó finomkodó levelét azonban egyszerűbben is meg
lehetett volna fogalmazni a Petikének, mondjuk így: Baszki, kit érdekel a
nagymamád?
Jobb, ha tőlünk
tudod Petike: manapság az embereket sokkal jobban érdekli, kik voltak azok az
emberek, akik mondjuk másik embereket bántottak. Ki verte szét például a Szerb
Antal fejét puskatussal? Vagy ki verte le a másik veséjét, ki sütögette
vasalóval a másik talpát, ki akasztgatott ideológiai alapon. A legtöbbünk
ugyanis már megértette, hogy vannak bestiális ideológiák, és vannak, akik
annyira retardáltak, hogy ezeket kiszolgálják. Úgyhogy ha legközelebb Te, vagy
a pártod megnyilvánul, azt szeretnénk tudni, voltak e nácik, ÁVO-sok vagy
munkásőrök a felmenők közt. És hogy ezt helyre tettétek a magatokban. A zsidó
nagymama emlegetése ugyanis egy semmi. Nem hivatkozási alap, nem viszonyítási
pont.
Köszönd meg neki az életedet!
Legfőképpen
azonban arra ügyelj, hogy szét ne rúgják a párttársak egyszer mégis ezt a
homokvárat, amit eddig építettél. Hidd el, nem a nagyi tehet majd róla!
