Nos, aki ezt
hallja, nyilvánvalóan arra készül, hogy valamely tárgyban egy véleménnyel
szemben, vagy amellett kell meghatároznia személyes álláspontját. A Beszéljük
meg! azt jelenti, vitatkozzunk értelmes, nyugodt keretek között, beszélgessünk
el a témában hátradőlve. És a végén jussunk közös nevezőre, vagy legalábbis
fogadjuk el, hogy lehetnek a miénktől eltérő vélemények.
Ez a formula
kitűnően alkalmazható az oktatásban, különösen akkor, amikor a tanulók már
kellően érettek arra, hogy véleményüket megfogalmazzák, és amellett érveljenek.
Fontos készségeket és képességeket sajátítanak el ilyenkor, amelyeket később a
nagybetűs életben vitás helyzetben alkalmazhatnak munkahelyen, családban vagy
másutt.
Az oktatási módszer lényege rendszerint annyi, hogy egy
kiválasztott szövegrészt – újságcikket, hírt, szövegrészletet – olvasnak el a
diákok közösen, majd értelmezik és véleményezik azt. Esetleg két csoportba
oszlanak, és úgy vitatkoznak. Természetesen célszerű, hogy a szövegrész
tartalmazzon olyan elemeket, amelyek fölkeltik a tanulók figyelmét, amelyek
felháborítják, vagy gondolkodóba ejtik. Vagy olyan szövegeket, amelyekben nehéz
erkölcsi kérdések kerülnek előtérbe (eutanázia, halálbüntetés, abortusz.). Az
így kialakult viták rendszerint segítik árnyalni a szélsőséges álláspontok
igazságát, segítenek megérteni, hogy gyakran közel sem olyan egyértelmű a jó és
a rossz közötti különbség, mint elsőre látszik.
Az elhíresült tankönyvben az alábbi idézet található a Beszéljük
meg! cím alatt. Ez a szöveg jól láthatóan, bekeretezett különálló egység,
egy részlet, átemelés. Szándékoltan túlzó, akár hamis, s mint ilyen, tökéletesen alkalmas
arra, hogy egy diákot fölhergeljen annyira, hogy a cikk álláspontjába
belekössön, egyes dolgokkal egyetértsen, másokkal nem. Kitűnő alap egy vita
kibontakoztatásához.
Ezt egy gyakorló tanár nyilvánvalóan rögtön tudja és érzi.
Egy a tankönyvet lapozgató szülő is. Ezt egyedül TótaWé, a HVG és a baloldali
potentátok nem érzik. Nyilvánvalóan azért, mert nem jártak iskolába. Vagy ahová
jártak, ott nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy ilyen szövegeken
keresztül gyakoroltassák a vitát, és a véleménykifejtést. Ez nyilvánvalóan meg
is látszik rajtuk, hiszen teljesen másról, valamiféle szellemi hatalomátvételről
és erőszakról beszélnek.
Könyörgöm, ez egy jól elkülönített, vitaindítónak szánt
szövegrészlet. Tessék ezt megérteni. Vagy tessék visszamenni az iskolába, hogy
sikerüljön erre a szintre eljutni!
