Tisztelt szovjetek, szeretnénk
elnézést kérni népünk otrombaságáért. Nem vagyunk mind olyanok. És hogy ebből
egyáltalán látszik még valami, az jelentős részben az Önök segítségének
köszönhető. Nem vádaskodással, hanem köszönettel tartozunk. A magyar szellem közmondásosan
alulfejlett, de saját észből ennyi sem telt volna nekünk huszonöt év alatt. A
magunk kultúrájából ennyi jött össze, meg egy megszállási emlékmű a maguk
csodálatos kompozíciója mellett.
Nagy szükségünk volt arra, hogy
mások, nálunk okosabb, gyakorlottabb szereplők megmutassák, hogyan kell társadalmat
szervezni, politikát-mozgalmat csinálni. Nem volt ez másképp sosem. Politikai
családunk már ősidők óta szeretettel ájul bele minden külső hatalom hátsó
felébe, hátha ki tudunk nyelni onnan némi civilizációt, ki tudunk harapni egy
kis kultúrát, amire saját erőből sosem tellene. Amikor 1919-ben megjelent itt
egy civil mozgalom, azt sem értették ezek a hülye magyarok, kénytelenek voltunk
ezért később – az önök segítségével - némi erőt alkalmazni. Azóta is ezen
sírnak, hogy az elnyomás volt, meg diktatúra. Csak mi kevesen értettük, hogy
valójában ennek a balkáni illiberális pocsolyának a civilizálásáról van szó. Nincs
ebben szégyen, és beismerni nem hazaárulás. A gőzgépet meg a hídépítést is
másoktól tanultuk, a társadalomszervezés miben különbözne… Minden, egyáltalán
vádként felmerült anomália mellett tény, hogy a Nagy Szovjet Szocialista
Népköztársaság – a Szovjet Hadseregen keresztül – sikeresebben és hatékonyabban
dolgozott, mint a mindenkori magyar állam.
A szovjet civil mozgalom
negyvenöt évig igyekezett ezt a derék vállalkozást sikerre vinni, de mindhiába.
A magyari, amilyen büdös szájú, disznóól-szagú, ostoba, annyira büszke és konok
is. A civil mozgalom kénytelen volt szedni a sátorfáját és hazamenni, munkáját
félbehagyni. Sokan sajnáltuk, hogy távoztak, egyetlen reményünket a magyar
progresszív mozgalom itt hagyott hadosztályába helyeztük, de azok néhány éve
megszűntek létezni.
Önök nemcsak nekünk, hanem
Európának is példát mutattak. Az Egyesült Államok részeg katonatisztként
dobálta a pénzét a nyugati németek zsebébe; ez most annyiban változik, hogy nekünk
Európa dobál. Miközben itt már a kormány támogatói sem tagadnák meg ennek a
segítségnek az elfogadását, de úgy vélik ez a minimum, ha már lebontották a
vámhatárokat és a fejletlen gazdaságunkat kinyitottuk a nálunk minden
szempontból fejlettebb Európa előtt. Európa erről nem hajlandó tudomást venni.
Nem hajlandó elhinni, hogy itt nem kegyként, szerelmetes seggnyalással
ellensúlyozni kívánt adományként tekintenek ezekre a pénzekre. Nem esik le
nekik, hogy ez a bizarr gazdaságfejlesztési kísérlet, amely a végén egy önálló
és független országot teremtene, az ő pénzükből üzemel.
A Szovjet Hadsereg a megfelelő
magyarik kiválogatásával ennél sokkal körültekintőbben járt el. A most
szuttyongatott progresszívek Magyarország legismertebb, legsikeresebb ilyen
szervezetei voltak, amelyek a maguk terepén eredményesen dolgoztak. Olyan
területeken, ahol – különösen most, a rosszabb időkben – hiánypótló a
jelenlétük. Téeszesítésre, munkatáborokra, hiába vártok ettől a kormánytól
bármit is.
Hibátlan éppenséggel ez a
vállalkozás sem volt. Hiába a szovjet pénz, amivel telepumpáltátok az itthoni
szovjet civileket, annyira tellett nekik, hogy a szokásos hippi rajzszakkör
most nem a cukrászdában találkozott, hanem a Kossuth téren vagy az
Állambiztonsági Hivatal egyik sötét szobájában. Miközben ez a bűzlő sertések
maradi társasága, első alkalommal is százezreket vitt utcára. Az igazság, mint
most is, a kevesek birtokában van. Ezért kérünk titeket, kedves szovjetek,
küldjetek még több pénzt.
Küldjetek, mert megéri: amióta az
eszünket tudjuk, már eleink is e felszabadító civil mozgalmakhoz csatlakoztak.
Bármikor, aprópénzért szembefordulunk ezzel a gusztustalan árvalányhajas
magyarkodással; bármelyik külső hatalmat, befolyásolni vágyó szervezetet,
Tényezőt kritika és fenntartás nélkül támogattunk. Mindenkit, amelyik minimum
basztatja a magyart, de jobb esetben meg is gyilkolja. Legyen az moszkvai,
washingtoni, brüsszeli, oslói segg, olyan fényesre nyaljuk, hogy többé papírra
sem lesz szükség.
Előre is köszi Norvégia Szovjetunió!
Ui: Szálljatok meg!
Kérlek!44!!!444!!!!! Plz!4!!4444!!!!
Az eredeti cikket ITT találják:
