Miközben állítólag a
fülkeforradalom felfalja gyermekeit (és hasonlóan idióta címadások), a baloldal
valahogy nem érzett rá a ritmusra, hogy akkor végre itt a nagy lehetőség
visszaállítani a demokráciát, a fékeket és ellensúlyokat meg visszaigazítani abba
tökéletes állapotába, ahogy még az egyetemen valamelyik régi kommunista
megtanította nekik a bevezetés liberalizmusba órán. Valamiért ez az egész választósdi nem
fekszik az ellenzéknek. Ahelyett, hogy ígéretük szerint itthon tolnák az utcai
politizálást, ragasztanák a plakátot, gyűjtenék a szavazókat és szavazatokat, door to door győzködnék az embereket, legismertebb
alakjai nagyvonalúan kivesznek egy kis szabit az önkormányzati ellenfülkeforradalom
kellős közepén. A hivatalos ellenzék mindenkori utolsó reménysége, a
Bajnaigordon lelépett franciába melózni, a nem hivatalos, de valódi ellenzék (copyright: TGM) pedig kétségbeesetten
kunbélázgat Brüsszelben.
Bajnaira nem érdemes túl sok
karaktert vesztegetni. Ő az országos politika Falusferije. Képes a
legnyugodtabb, legunalmasabb időkben is úgy lejáratni önmagát, hogy mire valódi
választásra kerül a sor, már rég nincs semmi esélye. Mint mikor a bejelentette,
hogy jövőre már ő lesz a miniszterelnök, aki máshogyan gondolja az hülye
látensorbánista. Még miniszterelnök-jelölt se lett…
A pártonkívüli, igaziellenzéki igazicivilek sem szaroznak olyan formális-intézményes ostobaságokkal,
mint pl. hogy választások útján illenék hatalomra jutni. Előbb lövetnék a Téli
Palotát részeg matrózokkal, mint hogy beleálljanak egy demokratikus versengésbe.
Értik ugye, élcsapat nem kapdos legyek szavazók után. Inkább kiszaladnak egy
meghallgatásra Brüsszelbe, ahol délelőtt a 7. cikkelyre hivatkozva kérik a
büntit hazájukra, délután meg emigráns kormányt alakítanak a sarki kávézóban
mind a hárman.
Lehetne unottan továbbot inteni,
mint Robbennél a tizenhatoson belül, elvégre mennyi sansza van egy Mong
Attilának vagy egy Kapronczay Stefániának nemzetközi segítséggel puccsot
szerveznie. Nyilván nulla, pláne hogy az EP liberálisait találták meg maguknak
nemzetközi szövetségesnek, a liberális frakciónak meg mégis hány hadosztálya
van…
Viszont nem lehet elmenni
amellett, hogy azért egy héten belül ez a sokadik jelzés arra, hogy feladták a
hazai versenyt és tényleg nemzetközi segítséggel próbálják meg (ismét) megpuccsolni
a kormányt. Az első jelzés magától Gyuriferitől jött (ki mástól?), aki kerekperec
kijelentette, hogy nem várható ellenzéki áttörés az őszi önkormányzati
választáson. Aztán jöttek sorba a többi. A már csak nyomokban létező Együtt-PM
hivatalos sajtója, a 444 hosszú cikkben taglalta a NER bukásának menetrendjét.
Röviden programadó tanulmány lényege annyi, hogy ha elzárják a külső
pénzcsapokat (nemzetközi tőkebefektetések, EU-támogatások), akkor megbukik a „rezsim”,
hisz legitimációját a lakosság közé vetett mogyinak köszönheti. Nem balliberális
olvasatban ez egyébként a közjót jelenti, de ez csak lényegtelen hangsúlybeli
különbség…
Ezután jöttek az igazellenzéki civilek a kunbélázással.
Az egészen egyértelmű, hogy ezekkel az újramelegített vádakkal nem fognak megint
teljes ülésnapokat eltölteni az európai képviselők, mivel már nekik is a
könyökükön jön ki a „magyarügy”. Csak annyit tudnak elérni, hogy újra felhúzzák
a magyariköpködésben már egészen nagy rutint szerzett unióatyákat, hátha ki
tudnak préselni egy kis akadékoskodást a Bizottságtól vagy a bürökráciától a lehívások
lassítása, időleges befagyasztása érdekében. Így sikerülne megbillenteni
néha-néha a magyar költségvetést.
Emellett persze a legfontosabb
megint a negatív országmarketing. Írjanak csak minél többet erről a
szarmagyarországról, a putyinizmusról, államosításokról, diktatúráról,
civilkergetésről, hátha legalább a felére visszaesik a tőkeberuházások szintje.
És akkor jöhet a 444 forgatókönyve.
Bár valószínűbb, hogy egyszer orron
találja ütni valaki őket... egy békemenettel...