A döglődő szocik mertek nagyot álmodni. A
múlt héten „alternatív tanévet” indítottak útjára. Sebajtóbi és Hiller Pisti
szeptember másodikán (!) bejelentette, hogy egy hét múlva elindítják a
„gondolkodás iskoláját”, szemben a mostani oktatáspolitika által kialakított
„engedelmesség iskolájával”. Bár nagyjából érthető volt, hogy mit is akarnak
kihozni ebből az egészből (liberális elvek szerint szervezett oktatás tökéletességét felmutatni a mostanival szemben), de hogy ehhez minek kell egy párhuzamos évet
indítani és tanórákat üres termekben videóra venni – az már nehezen fér a
fejünkbe! De mivel ez a GONDOLKODÁS iskolája – hát gondolkodunk.
Az azért látszik, ha Hiller Pistin múlna, bizony kiváló
tanév lenne a mostani. Legalábbis a sok kis lapátfülű kamaszgyerekre nézve,
akik más programot is ki tudnak maguknak találni iskola helyett. Hisz
szeptember elsején például el sem kezdődne, mert még gondolkodnak, hogy mi is a
gondolkodás iskolája. Később is csak a nyolcadikosoknak volna két órájuk, az is
csupán a második héten, csütörtökön. A többiek meg a szocialista embertípus
módjára kitalált szocialista gyerektípust nyomnák kulccsal a nyakukban, elvégre
a sátáni illiberális oktatás egyik fő megállapítása, hogy egy gyereknek lehet a
szülők munkájához is igazítani az okítását.
Bár olybá tűnik, hogy a szocik is sokáig
gondolkodtak erről a rendkívül bénára sikeredett performanszról. Mert Hiller Pisti
maga mondta, hogy lassan már negyedéve mennek a munkálatok; ráadásul, miután
nagy dirrel-dúrral beharangozták szeptember másodikán ezt az egész bénaságot,
még kilenc napot kellett várni arra, hogy tényleg el is induljon az úgynevezett
„alternatív tanév.”
Ez volna a kormányzásképes ellenzék…
Mindenesetre végre valahára szeptember 11-ére
sikerült elkezdeni a szoci „tanévet”. Hiller Pityu egy sajtájon köszönetet is mondott
néhány ember áldozatos munkájáért, akik közül csupán kettőnek a neve indította
be a fantáziámat. (A többiről őszintén szólva fingom sincs, hogy ki lehet – de
nem is izgat annyira, hogy nyomozgatni kezdjek!) Az első név, az állandóság
a megújulás jegyében: Baja Ferenc… Régi idők nagy tanúja. Az örökös káder.
Vállalkozásfejlesztéstől, a környezetvédelmen át az oktatásig szakember…
A második pedig az a Kajtárné Botár Borbála, akiről
azt kell tudni, hogy nyugdíjas pedagógus és lassan hetvenéves. (Ismét a
megújulás nevében!) Illetve illik tudni, hogy ő maga a szocik pedagógia tagozatának
elnöke is. Egyébként nyugalmazott
magyar-népművelés-könyvtár szakos tanár, aki több gimnázium után 1978-83 között
a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat propaganda osztályának vezetője volt még
MSZMP-s korában és természetesen perfekt oroszból. Igazi demokrata. Most meg a
szabadságot és a liberális értékeket hiányolja a közoktatásból?
A honlap (mert a szocik iskolájába be se kell menni,
elég felkúszni a netre – modernitás, pipa!) végül elindult. Két előadás, azaz
két tanóra került fel rá mindjárt az első napon. Egy töriből, egy pedig
infóból. Ami elsőre szembetűnő, hogy mind Ági, mind Bea néni kőkemény frontális
oktatásban nyomja az anyagot. Kiáll a padokkal szemben és ledarálja az anyagot.
De hát szegény pedagógus, mit is tudna csinálni? Hisz a tanteremben nincs is
senki. A frontális óra ugyan kurva unalmas, de legalább nincs felelés, meg dolgozat,
ráadásul aludni is lehet. Párbeszéd sincs, kérdezni sem lehet. Bár itt valamiféle
ellentmondás látszik abban, hogy pont a „gondolkodás iskoláját” hirdette meg
Hiller Pityu.
A történelemóra érdekes, mert csak 35 percig tart.
Noha az összes gyakorló történelemtanár képtelen besűríteni az anyagot a 45
percekbe, a szocik gondolkodó iskolájában ez nem okozott gondot. Természetesen
a felvilágosulás és a polgári forradalmak kerültek
sorra, hogy ezzel is kontrasztot mutassanak a kiskölköket indoktrinálni
kívánó illiberális oktatással szemben.
Az infó óra nem kicsit sikerült viccesre. Szegény
tancinéni mindent „bele akart tenni” az órába, és hát ez sose szokott jól sikerülni,
ráadásul az informatika tanárok köztudomásúlag sokkal kevesebb tudnak az
informatikáról, mint a számítógéppel együtt növögető gyerekek. Az már alapból székről
leesős, hogy a Wordben próbál grafikázni, miközben nyolcéves kortól mindenki alapszinten
kezeli minimum a CS-t, de a tabulátorozgatás és a többi ügyetlenkedés tényleg
az elavult tudású közalkalmazottak küzdelmét az informatikával jeleneteket
idézte fel bennünk. Ha már gondolkodás iskolája: a felhasználói tudást nem
oktatni kell, hanem hagyni megszerezni.
Nem tudom, hogy van-e olyan ember az országban, aki
önszántából végignézi mindezt?
Nehéz elképzelni egy gyereket például, aki
hazaérve az igazi (a szocik szerint az engedelmesség) iskolájából, engedelmet
kér, hogy ő bizony most nem játszani szeretne a gépen, hanem még egy órát
meghallgatna a szociktól is…
