Mintha nem lenne elég baja az
ukránoknak, nemsokára megy hozzájuk a kuszafejű Demszkygabi csinálni a fincsit.
Na, nem az egész Ukrajnának, mert annak egy meghatározó részében nem elégséges
városszervezői megoldás rádudálni a kátyúkra, hogy menjenek odébb, ne
akadályozzák a világvárosi minőség elérését, és a közeljövőben – amennyiben nem büntetik tovább Budapestet a szar
jobboldaliak - bekövetkező meghaladását, hanem aknazárakat kellene
terelgetnie. Vagy rögtön azt 10 darab szovjet határőrt, akik véletlenül mentek át a határon pusztán humanitárius megfontolásból és
kizárólag annyian - ahogy azt minden oroszok cárja, a Putyin mondotta a
minap. Szóval nem az egésznek, csak Kijevnek fog segíteni a mi Gabink, hogy oda
is megérkezzen a fejlettnyugat városvezetésügyileg, amiben ugye annyira
jeleskedett itthon, hogy a mai napig nem sikerült kihevernünk.
Persze az
egészből lehet semmi nem lesz, ugyanis két
hét alatt Kijevben lenne Putyin is, ha
akarná, és lehet, még akarni fogja, ha sokat szívóznak vele a szovjethatalomra
valamiért érzékeny európaiak…
De szegény Gabink minden veszély
ellenére inkább belemegy a bizonytalanba. Budapest egykorvolt vőlegénye volt,
egy ideje tanácstalanul téblábolt ösztöndíjról ösztöndíjra. Kézről kézre adták fejlettnyugati think tankok Berlintől
Washingtonig, hátha ki lehet préselni belőle valami értelmeset, és hisztis,
csak miniszterelnökként politizálni hajlandó Bajnai helyett valami pozíciót
intézni neki a Nagy Ellenzéki Összefogásban, de úgy látszik elfogyott a türelem.
Nyilván ebben közrejátszik legendás szorgalma és elkötelezettsége, amit a
fővárosi közgyűléseken is rendszeresen bemutatott, mikor vidáman szunyókált a
pulpituson a legnagyobb óbégatás közepette, ezért most állás után kényszerül járni
szegény. Szeretne valami jó kis pénzes-tanácsadós melót, mint amilyet a
Bokorlajos is megcsípett. Lali ügyesen modernizátorként füllentette be magát
pár szomorú sorsú kelet-európai országba, ráadásul azóta el is hitte magáról
mindezt. Sőt, még pártot is alapított erre a személyiségzavarra. Szóval, ha
minden igaz, akkor a modernizátor Lali után a városvezetés Paulo Coelhoja lesz
a következő jelentős „szellemi” exportunk, noha azért ennek a szerencsétlennek
a távozása messze nem akkora tragédia, mint a Trianon és/vagy a zsidótörvények
miatti szürkeállomány-exodus. Kevéssé valószínű, hogy Demszky lesz a következő
külföldön Nobelt kapó magyari…
Azért el kell ismerni, valóban ideális,
a személyiségéhez passzentos meló lesz ez neki. Tanácsadóként nem azzal kell elcsesznie
az ébren töltött szűk órákat, hogy megfelelően – tévében is jól mutató – durcás
arccal hárítson, ahogy budapesti városvezetése alatt tette, amikor mindenre
húzogatta a vállát, hogy hát nem kapott
elég pénzt az államtól, meg a
kerületek nem működnek eléggé együtt, különben is mindenről a Hagyómiki tehet,
meg az ő parizeres szendvicse…
Ha valamiben, hát ebben mindig hiteles
és profi volt a Demszky. Sokszor még egy kis elcsöppenő taknyot is odavarázsolt
az orra végére, amikor rákérdezett valamelyik aljas, világváros-ellenes
médiamunkás, hogy miért nem seperték fel az utcát az elmúlt 5 évben legalább
egyszer.
Amennyiben Kijev frissen
megválasztott főpolgármester, Vitalij Klicskó valóban Demszky szöszös
köldökéből szeretné felszippantani a városvezetés csínját-bínját, az legyen az
ő baja, elvégre sosem az a hülye, aki a tanácsot adja, hanem aki megfogadja. Viszont
elgondolkoztató, hogy mi lehet az a tudás, ami a budapesti tapasztalatok alapján
ellenére a kijevi tanácsadásig repíti Gabit. Miyazaki Jun, a Demokratikus
Koalíció III. kerületi vulkáni képviselőjelöltje szerint annyiban különbözött a
Demszky-korszak a Tarlós-féle miniorbanizmustól,
hogy "Demszky alatt legalább készültek hatástanulmányok". Nos, amellett, hogy egy
amúgy kiváló sci-fi fanblogger simán lehet hülye a politikához, a másik
tanulság, hogy Demszky alatt tervekből sose volt hiány. A hatástanulmányok
értelmét meg könnyen be lehet lőni a 4-es metró nyomvonala ismeretében. A
különbség inkább ott van, hogy Demszky alatt hatástanulmányok készültek, Tarlós
alatt viszont a tanulmányokban megálmodott holmik készültek el.
A másik oly jellemző demszkyzmus az elvileg
általa irányított város tökéletes leszarásában merült ki. Ilyen jelentős
pozícióba egy ennyire lusta, teszetosza, semmirekellő figura még nem jutott
demokratikus választás során. Talán ha Rob Fordot, Toronto drogos
polgármesterét kereszteznénk Kwame Kilpatrickkel, Detroit városát nullára rakó
egyszerre idióta és bűnöző főnökével, akkor kijönne egy fél Demszky. Talán.
Hogy a bokszolóként és emberként
is kiváló Klicskó miért nem ütötte orrba azt, aki először megemlítette neki
Demszygabi nevét, arra ötletünk sincs…
