Valahol mindig érteni véltük a jobbikosok
lelkületét. Nemes indíttatásból fakad az a követelés, hogy a komcsi-libsi
bagázs kerüljön rács mögé. Esetleg Gyuriferi egy standup műsorba, azok úgyis
elég szarok többnyire. Vagy standup műsorba a rács mögött a reggeli szemléhez.
Ők viszont nem értették kételyeinket, és csúnya, megalapozatlan konteónak
minősítették ama feltételezésünket, hogy a Jobbik ruszki és/vagy iráni
köldökszöszt szippantanak, gyanúsak a kapcsolataik, a kapcsolataik kapcsolatai meg pláne. Rühelljük mi eléggé Sorost, de
annyira nem, hogy Putyint vagy Ahmedinezsádot tekintsük megmentőnknek.
Erre a válasz mindig csak annyi volt, hogy hát ez CIA-s meg moszados
propaganda.
Az első és legkomolyabb bizonyosság
KGBéla ügye. Persze az avatott szemnek már az első róla szóló adatok kellő
alapot adtak arra, hogy szovjet-moszkovita kémnek tekintsük, de efölött nyilván
elsiklott az egyszeri jobbikos tekintete. Dezső András az Indexen – bármilyen
fájdalmas is ezt elismerni – kiváló sztorit rittyentett ebből. Nem csak az
információ mennyisége és minősége tekintélyes, de komplett krimi-novella lett
belőle. Aznap nem is futott nagy nézettséggel a Columbo.
Az első magyar James Bond-sztori
D-209-et illeti, a másodikat pedig egy jobbikos szolgáltatja nekünk. Ezt a
történetet ugyanis nem lehet cáfolni, annyira átlátszó. Csak a bigámián nem értjük, miért van a világ
közvéleménye felháborodva. A romantikus szocialista elképzelések szerint –
melyeket szerintünk klinikai értelemben vett idióták találtak ki – a
kommunizmusban nő-és vagyonközösség van. Lehet ez akár fordítva is, ha a nemi
egyenlőség kívánalmával egészítjük ki.
Pedig KGBéla előtt és nélküle is voltak
már intő jelek arra, hogy a Jobbik orosz sercintések gyűjt, majd állítja össze
belőle saját nyálát. Emlékszünk, amikor Gaudi-Nagy a Krím Oroszországhoz
csatolását követelte? Mindenki tudja rólunk, hogy nem fogunk felugrani az
OSI-vonatra, amelyik lelkesen parádézik az ukrán nácik mellett, de ugyanígy nem
gondoljuk, hogy magyar érdek lenne a Krím Oroszországhoz csatolása (más kérdés,
hogy az ellenkezője sem feltétlenül az).
Aztán itt van ez a konferencia, amit
szintén a Jobbik szervez amcsi fajvédőkkel és orosz nemzeti bolsi nagymenőkkel
– meg Duginnal, akinek a magnum opusa
egy szakavatott barátom szerint a nagy nyálverés ellenére is lapos fos.
Az
egész ruszkinyalás a szemünk előtt zajlott. És ez nem biznisz, nem rideg üzleti
érdek, hanem ideológiai azonosság. A Jobbik az élő példa arra, hogy lehet
annyira irracionális módon utálni az amerikaiakat és Izraelt, hogy az ember
oroszok és iszlamisták bréje felé kezdjen el tapogatózni. Emlékszünk, amikor
Gyöngyösi Marci az izraeli-magyar kettős állampolgárok „kiadását” kérte? Miért
nem a román-magyarokét? Pedig a román vagy szlovák titkosszolgálatnak – hiszi a
jobbikos vagy sem – komolyabb melója lehet határon
innen, mint az izraeli vagy amerikai kollégáknak. Amint kicseréljük az
izraelit románra, mindjárt nyilvánvalóvá válik a fonák helyzet, meg a Jobbik
általános hülyesége.
A Jobbik KGBéla ügye után aligha
követelheti magának hitelt érdemlően a „nemzeti” jelzőt, akár elengedik a
kezét, akár nem. Béla tevékenysége ugyanis, még akkor is, ha az inkább
„EU-árulás”, semmint hazaárulás, egy idegen ország érdekeinek szolgálatát
jelenti – ami minden, csak nem „nemzeti”. (Még mielőtt: igen, ha valaki ugyanígy amerikai titkosszolga, arra is ugyanez a
verdikt vonatkozik.)
Minden konteós megérzésünk, gyanúnk a Jobbikkal szemben
beigazolódott. Ezek után elég nehéz volna megbízni bennük. Ők is a szovjet
romantikát képviselik, mint a balnyikok, csak másképpen.
Lesz,
lesz lesz, csakazértis lesz,
Sajóbábony
orosz város lesz, lesz, lesz!