Bajnai egy segg. Na, ezt jól esett leírni, de hát kérem, ha létezik ember a magyar politikatörténetben, aki többször csinált magából hülyét, mint ő, azt kommentbe ide legyenek kedvesek beírni. Talán Károlyi Mihály stimmelne, hisz ő volt az a csávó, aki képes volt úgy kultuszt emelni maga köré, hogy tulajdonképpen minden tette tökéletes kudarc volt.
Bajnai Gordon tulajdonképpen egy projekció, egy baloldali vágykivetítés. Pont olyan, mint Károlyi volt. Tökmindegy ugyanis, hogy mi a valóság (miszerint Gordon egy segg) a baloldal rendületlenül képes belehallucinálni saját álmait egy tökéletes államférfiúról. Bajnai annak ellenére lett az állítólag szociálisan ultraérzékeny baloldal lovagja, hogy az amcsi liberális franchise felbootolására szerződött. A jelenlegi „francia cég”, az a jóféle politikus-lerakat, ahova bukása után átirányították, is csak annyiban francia, hogy a kafetériában fincsi a kávé, mert amúgy ugyanazok az amerikai „think tankok” állnak mögötte, amelyek pénzelik a 444-et, meg a civileket, etc. Szóval a New York –
Nos, ha egy icipicit beljebb
merészkedünk a Obama-kitűzős liberális hollywoodi „én tök toleráns vagyok”
felszínen, rögtön felsejlik, hogy a demokratákkal komoly gondok vannak. Noha
két éve – épp a fideszéhez hasonló gazdasági ígéretek mentén (amerikai
gazdasági nacionalizmus) – újfent megnyerték az elnökválasztást, és Obama
vezetheti az Új Világot a melegházasság, abortusz, támogatott eutanázia, könnyűdrogok
és a Világ Legnagyobb Piramisjátéka, a társadalombiztosítás és nyugdíjrendszer
csodás mennyországába. Ennek ellenére Amerika demokratikus felének áldásos
tevékenysége már a jófej ballerok szemét is erősen csípi, hisz a hatalmas
tolerancia ellenpontja pont az, ami itthon: totális érzéketlenség a valóság
irányába. Obama ténykedése ugyanis nem pusztán a repik szemét csípi immár,
hanem az értelmesebb amerikai (és nyugati) baloldal is herótot kap tőlük. Azoktól,
akik most valag lével tömik a magyar baloldal megújhodását, hátha ide is lehet
exportálni valamit ebből a sok csodából…
Obama ugyanis konkrétan nem más,
mint az amerikaiak Bajnaija. Ha esetleg kísértést éreznénk arra, hogy bedőljünk
a Szigetvári és Tsa. politikai marketing és arculatteremtő cég ámításának,
a „megújuló baloldal neve: Együtt-PM” projektnek, itt az idő masszívan
kiábrándulni. Ugyanis Bajnai és csapata minden felszíni szegénységen szomorkodás
ellenére nem más, mint annak a neoliberális társulatnak a rebootja, amitől
sugárban hánytunk a zelmúttnyócévben. Az Obama adminisztráció az előző négy
évet konkrétan arra használta, hogy most, a második ciklusban megmutathassa a
foga fehérjét, és gyakorlatilag felépítse Hillary Clintont, mint „Amerika
Merkelljét”, s – bocsánat a hasonlatért – de a „néger” arra kellett, hogy
feltörje a szűzföldet Amerika pszichéjében, és megágyazzon a legkeményebben
keleti parti liberális establishment eljövetelének, amihez hasonlót még Amerika
nem látott. Nos, ők pénzelik konkrétan Bajnait is, és ők pénzelik a magyar
baloldal „megújhodását”, és ők állnak amögött is, hogy fő szócsövük, a New York
Times ipari méretekben tolja az Orbán-bashinget.
Mit tesz Obama, amitől a republikánus
amerikaiak és Európa jó érzésű baloldali gondolkodói, és mi, a viktoriánus
elhajlók is egyszerre nyúlunk a zacsiért? Nos, Obama egy letűnt kor, letűnt
gondolatai mentén igyekszik megoldani a XXI. század teljesen új problémáit. Ez
lehetne egy mondatban, bár ennél több kell ahhoz, hogy megértsük a lényeget, és
ebben megint az angol The Guardian jön segítségünkre. Obama ugyanis
egyértelműen egy Bajnai. Kb. annyi kezdeményezőkészség, fantázia,
gondolat szorult belé, mint Bajnaiba. Obama egy „kivetülés”, egy vetített kép,
amiben a baloldal rohadtul szeretne hinni. Csak hát a valóság általában nem
szereti követni a baloldali idealisták elképzeléseit, így bár Barack Hussein
kétségtelenül fekete, de nem egy tökös „field nigga” – hogy a nagy fekete
polgárjogi harcos Malcolm X szava járását kövessük – hanem a Django
Unchained-ből Samuel L. Jackson karaktere által megismert igazi „home nigga”.
Teszi, amit a mester mond, és bizonya mester esetünkben a Clinton-klán. Ő
mondja meg, hogy mit tehet, mit nem, miben kell hinni, és miben tilos. Ahogy a
mi Gordonunk is szemmel láthatóan addig nem rendelkezik politikai ambíciókkal,
amíg nem kell neki, és onnantól válik miniszterelnökké, hogy ezt kell tegye,
hogy aztán hirtelen megint visszatérjen régi önmagához, és visszatérjen a céges
világba gazdáihoz. Mielőtt a csatakos rasszizmus vádja érné szerkesztőségünket,
ezt a nézetet nem valami horogkeresztes amcsi honlapról kontrollvézzük
(copyright: Piréz), olyan progresszív amerikai baloldali lapokból idézünk, melyeknek
a szélső sávjában a kedvezményes Che Guevarra pólók virítanak 5 dollárért.
Tehát a „nagyon nem rasszista” lapok írogatnak ilyeneket. Kétségtelenül nem a
mainstream, de már a mainstreamből is szorgalmasan gyomrozzák az
Obama-adminisztrációt, mikor mindenféle ködös ellenségképre hivatkozva
nyirbálják az amerikaiak szabadságjogait.
Ez azonban az általános társadalombiztosítás
hátrányainak ecsetelése közben csak a legvájtabb fülűek számára tűnhetett fel. Elsikkad a fegyverbuzi republikánus cowboyok szokásos liberálisozós szólamai között.
Csakhogy az idei év már igazi éles bevetés volt a „világ csendőrei” számára, és
mivel Amerika erre a kellemetlen szerepre van kényszerülve a hidegháború vége
óta, így Obama, aki kinevezésével együtt kézhez kapta a Békenobelt a
Világballib végtelen tisztelete jeléül, hogy négerként sikerült ilyen magas
pozícióba jutnia, nem mutatkozhat annak a töketlen pöcsnek ebben a helyzetben,
ami valójában. Márpedig amikor a street artistok, és a The Guardian publicistái
is azt mondják, hogy Obama világpolitikai teljesítménye a nullához közelít,
rögtön felmerül a kérdés: vajon ki mozgatja a háttérből Barack Husseint? Mi
történik Amerikában? Kik ezek az emberek és mit akarnak? Merthogy Obama iraki
szereplése – kezdve a pánikszerű kivonulással, folytatva a teljes anarchiával –
már az előző ciklusban is facepalm kategóriás teljesítmény volt. Ugyanakkor a
mostani, ISIS elleni fellépés körüli tökölés, az ukrajnai eseményekkel
súlyosbítva mutatják azt, hogy milyen, ha a világ vezető hatalmát egy Bajnai
Gordon kategóriás zsúrpubi irányítja. Merthogy – miként a The Guardian publicistája, Trevor Timm is írja – Obama semmi több, mint az úgynevezett
szimbolikus politizálás csúcsterméke. Egy média kreálta szerep, a menő, lendületes
fekete elnöké, amilyet a 24-ben láttunk, de amikor az kellene, hogy konkrétan
fellépjen a Világpolitika éles helyzeteiben, folyamatosan leleplezi önmagát.
Biozöldséget visz kiskosárban az Ukrajnát széttépni készülő Putyinnak, majd
csodálkozik, ha az „veszi a lapot” és konkrétan széttépi Ukrajnát. Busht-alázó
béke és demokrácia-bullshittel tarkított pánik kivonulást rendez Irakból, és
csodálkozik, ha iszlám fundamentalisták tömegmészárlásba kezdenek, majd képes
olyanokat nyilatkozni, miszerint „nincs kész stratégia” az ISIS teremtette válság
megoldására, illetve, hogy „nem lát direkt fenyegetést az ISIS részéről Amerika
biztonságára.”Eközben a szíriai és iraki háború napi több tízezer fős áldozatokkal
jár, és Ukrajnában sem lesz a közeli jövőben béke és szeretet.
Ennyit jelent kérem, ha a
világpolitika terén valaki egyszerűen egy segg. Legyen fekete, amerikai, és
elnök, legyen nő, keleti-parti, értelmiségi és demokrata, liberális vagy legyen
épp a mi zsebgordonunk. Mert bizony 2014-ben egy segg képes százezrek halálát
okozni közvetve. És ezen a ponton gondoljunk bele abba, mit jelentene, ha a „baloldal
megújhodása” a Bajnai-féle irányba indulna el. Ha a „demokrácia és emberi
jogok” címmel tolt civil bullshitre épített látszat-kampányok valós eredményt
élnének el, és azokra építve jönne létre az Új Rendszerváltás. Piréz egyik
kedves szavajárása, hogy a jó ellenzék a jó kormányzás záloga, hisz egy
kormányt is az kényszeríti versenyre, és ezáltal jobb teljesítményre, ha az
ellenzéke a sarkában liheg. Ez igaz is. Obama azzal lépett a
színre, hogy kb. azt tolta, amit most a demokrata cimbik által támogatott
magyar baloldal: erőteljes netes nyomulás, ígérgetés, aminek a valóságban az
Obama-care körüli gazdasági gondok, az újabb iraki válság , illetve az ukrán
polgárháború lett a következménye. Míg az amerikai államadósság a hegyeket
ostromolja, a globális gazdasági szerepe visszahúzódik, eközben Barack
golfozik, koncerteken ugrál együtt a sztárokkal, színészekkel fotózkodik, és
biozöldséget termel a Fehér Ház kertjében.
Amikor tehát Gordon töketlenkedéseit nézzük a magunk kis politikai szféráján belül, érdemes ránézni a világpolitika térképére: a mindent megváltoztató, és erősen közelgő EU-USA szabad-kereskedelmi egyezményre, az ezzel szorosan összefüggő ukrán polgárháborúra, a kelet-nyugat, liberális – illiberális ellentétek valódi gyökereire, mert máris kiderül, hogy az egész hiszti nem arról szól, hogy a melegek házasodjanak-e, vagy a szabadságjogok nyírbálása a civilek elleni rendőrattak formájában került kinyilvánításra. Ez mind csak a felszín, miközben a mélyen jövőnket, sőt gyermekünk jövőjét illető folyamatok zajlanak. És bizony ebben a meccsben már korántsem olyan egyértelmű, hogy az Orbán féle illiberális putyinizmus áll szemben a nyugatos demokráciával, ahogy ezt a magyarországi lakájmédia sugallja. És persze nem is a nemzeti függetlenség kuruc ideája feszül szembe a labanc szervilizmussal.
A képlet egyszerűbb ennél: 2014-ben azé a meccs, aki kezdeményez, aki képes felismerni a következő lépést, és képes cselekedni. Aki meg csak a biozöldségig, az ice bucket challenge-ig, a melegházasságig és a könnyűdrogokig jut, az annyit is ér. Mint Barack és Gordon.
Amikor tehát Gordon töketlenkedéseit nézzük a magunk kis politikai szféráján belül, érdemes ránézni a világpolitika térképére: a mindent megváltoztató, és erősen közelgő EU-USA szabad-kereskedelmi egyezményre, az ezzel szorosan összefüggő ukrán polgárháborúra, a kelet-nyugat, liberális – illiberális ellentétek valódi gyökereire, mert máris kiderül, hogy az egész hiszti nem arról szól, hogy a melegek házasodjanak-e, vagy a szabadságjogok nyírbálása a civilek elleni rendőrattak formájában került kinyilvánításra. Ez mind csak a felszín, miközben a mélyen jövőnket, sőt gyermekünk jövőjét illető folyamatok zajlanak. És bizony ebben a meccsben már korántsem olyan egyértelmű, hogy az Orbán féle illiberális putyinizmus áll szemben a nyugatos demokráciával, ahogy ezt a magyarországi lakájmédia sugallja. És persze nem is a nemzeti függetlenség kuruc ideája feszül szembe a labanc szervilizmussal.
A képlet egyszerűbb ennél: 2014-ben azé a meccs, aki kezdeményez, aki képes felismerni a következő lépést, és képes cselekedni. Aki meg csak a biozöldségig, az ice bucket challenge-ig, a melegházasságig és a könnyűdrogokig jut, az annyit is ér. Mint Barack és Gordon.