Ami a MAZSIHISZ környékén történik, egy hozzám hasonló jobber trollnak
fokozottan kényes téma. Valahogy úgy tűnik, a MAZSIHISZ az utóbbi napokban
szeretné kimaxolni mindenki tolerancia-potméterét, hisz kb. napi
rendszerességgel robban egy bomba a házuk táján. Nézzük csak sorba az egészet
anélkül, hogy akár a homofóbia, akár az antiszemitizmus, akár a látens fasizmus
vádjával szembe kéne nézni. (nem mintha nem szoktunk volna hozzá ezekhez a rutinvádakhoz.)
Kezdetben vala a MAZSIHISZ, aminek az alapítása is jelzi, hogy itt nem a több
évszázada hazánkban élő, és a Nagybetűs Nemzet részét képező zsidóság
reprezentatív képviselőiről van szó, hanem egy alapvetően gazdasági-politikai
szervezetről. A MAZSIHISZT a kommunista hatalom épp azért hozta létre, hogy a
keresztényekhez hasonló egyházszervezettel nem rendelkező zsidóságnak is legyen
egy ilyen „fura behatárolhatatlan valamije” amivel aztán lehet izmozni Állam
Bácsinak, amikor virítja a lét. A MAZSIHISZEN keresztül megnyittat, bezárat,
megenged, tűr-tilt és hasonlók. Mert ugye kommunizmus, you know. Ez persze a
késő-kádárkorban már főleg pénzleosztást jelentett, hisz a MAZSIHISZ
bonyolította le a Magyar Állam által „zsidó célokra” szánt központi pénzek
körüli ügyleteket.
Meglepő, vagy épp nagyon nem-meglepő módon, ez a helyzet maradt érvényben a
Rendszerváltozás után is, hisz – főleg ama bizonyos zelmútnyócévben nem jelentett
gondot az állami elvtársaknak lepasszolni egy kis zsét a zsidóelvtársaknak
(uppsz, első vádpont: pipa) hogy úgymond a zsidóság nevében eljárva
offshore-kodjanak, és azt tegyenek a zsével amit akarnak. Ennek a
tevékenységnek, miszerint „hogyan lopjunk sok állami pénzt tökéletes
védelemben” az éllovasa volt az egykori pufajkás hard core komcsibácsi: Zoltai
Gusztáv. Ahogy az Origó
cikke is írja, Zoltai a MAZSIHISZ elnökeként egész kis „hűbéresi
rendszert” épített magának, ami abban is megmutatkozott, hogy elég sokan a
gyakorló zsidó vallási közösség képviselői közül egyszerűen besokalltak. Nem
kevéssé ennek köszönhető az EMIH léte, amit a balos zsidók által „Fideszes
bábúnak” kikiáltott Köves Slomó vezet. Szóval a zsidó közösség már rég
megosztott lett (most ne is beszéljünk a magyarországi haszidokról, akik totál
külön utakon járnak.)
Tehát ez a része tényleg belügye a zsidóságnak, amibe nem is illendő
beleszólni, meg bármit is mond az ember, öt percen belül derül ki, hogy
valójában nem is úgy van. A zsidók az Úr kifürkészhetetlen útjain biztos saját
GPS-szel közlekednek, hisz identitásuk rejtelmeit is nehéz kibogozni egy külső
szemlélőnek. Visszatérve azonban a történethez, úgy tűnik Zoltai hűbéresi
rendszerét, és kicsiben eléggé a zelmútnyócév panamáira emlékeztető üzelmeit
maguk a zsidók elégelhették meg leginkább. Jött is Heisler András, aki
meglehetősen simulékony modorban próbálta a MAZSIHISZ szanheddinjét rávenni
arra, hogy a pénzezés és mutyizás helyett legyenek kedvesek inkább a zsidó
közösség ügyeivel foglalkozni, ha már ilyen szépen összejöttek. Zoltai, és
emberei azonban valószínűleg a pénzezésben erősen érdekeltnek lévén, elkezdték
keményen fúrni Heislert és csapatát, akik akármennyire is tegeződnek Kálmán
Olgival, és tűnnek jelenleg a „fideszalázó rosszfiúknak”, valójában sokkal jobb
fejek, mint Zoltaiék. Az első támadás
elég aljas volt, amikor a MAZSIHISZ és a Magyar Iszlám Közösség együtt lementek
Csenyétére ruhát osztani, mely egy, az új időket jelző szimbolikus tettnek volt
szánva, de amit sajtótámogatással sikerült meghekkelni úgy, hogy „csenyétei
botrányként” vonulhasson be az egész a történelembe.
Heislerék láthatóan vissza is vettek, de a tisztújításon újult erővel
igyekeztek további kulcspozíciókat szerezni a MAZSIHISZ vezetőségében. Nos, ez
nem jött össze. Zoltai hozta a maga embereit: Kunos Pétert, akit nem kell
bemutatni, és az eleddig ismeretlen Schwartzoff Dávidot, akiről viszont a
szaftos részleteket épp a MAZSIHISZ belső ellenzékéhez közelálló Tudózsidó.com
hozta le, miszerint transzvesztita előadóművésztől a katolikus kántorságig
mindennel próbálkozott már a szöszi Jabba de Hut. Zoltai – miután emberei által bebiztosította a
„rendes ügymenetet” – szépen vissza is vonult, az egész hóbelbanc meg láthatóan
Heisler nyakába szakadt, aki egyszerre ég, mint a rongy a „szoborbalhé” miatt,
a MAZSIHISZ régi korrupt ügyei miatt, meg a travi-dagi ügyvezető miatt.
„Ügyes,
nagyon ügyes…” mondja a rabbi a viccben.
Nade, hogy miért is nem „belügy” ez, amit majd a zsidó közösség tagjai maguk
közt lerendeznek, az onnantól jön elő, amikor a minap mit lát az ember egyszerű
fia? Hogy ez a dörzsölt, és már a zsidók által is sima keresztapának tekintett
Zoltai ki mellett csücsül önelégülten? Bizony, Lázár Jani mellett. Amellett a
Lázár Jani mellett, akinek eddig üstökösként felfelé ívelő karrierjébe az első
lövéseket épp ő maga adta, amikor a választások előtt és közvetlenül azt
követően meghekkelte a kormányzati Holokauszt-év eseményeit, és kirobbantotta a
hisztit a szabadság téri giccs
ellen.
Most tegyük fel a kérdést magunknak, de nagyon őszintén: MI A HALÁLT KERES
LÉZER JANI MELLETT ZOLTAI GUSZTÁV????????? És most ne érdekeljen minket tényleg
az, hogy „majd mit fognak mondani”, hogy a zoltaizás antiszemitizmus meg
hasonlók. Ha egyszer van egy ember, aki valójában a pufajkás-karhatalmi múlttól
indulva a gyurcsányizmus fémjelezte mutyizások kulcsfigurájává magát kinőve
végül 79 évesen már épp eltűnne a Bahamákra, és elkezdődhetne valamiféle
rendszerváltás-szerűség a zsidóság soraiban, akkor fogja magát, és beül a
kormány második legerősebb embere mellé „tanácsot osztani”.
Kíváncsi lennék,
hogy ez mi lesz, ha főleg olyan kérdésekben konfrontálódik a kormány épp,
amiket saját maga robbantott ki. Valószínűleg a „megmondom hogy csináljátok ki
a Heisleréket” típusú okosságokat fogja ez jelenteni, hisz ennél többet a
zsidóságról nem nagyon tud az öreg, ami tanácsokat a kormány, ha megfogad,
tulajdonképpen tovább fogja odázni azokat a változásokat, melyek égetőek
lennének a zsidóság számára,és egyszerűen átveszi annak az Állam Bácsinak a
szerepét, aki immár majd’ 60 éve erőből alkudozik egy maga által létrehozott
szervezettel. Nem beszélve arról, hogy saját magából csinál hülyét, hisz a
„kavarom a kakit, és nem kavarom tovább, ha azt csináljátok, amit én mondok”
taktikát már ismerjük régen, volt hozzá elég idő hozzászokni az elmúlt
40-60-70-100 évben.
Kérdem én: ez most jó? Mert szerintem nem.