- avagy az unortodox ius murmurandi
A hazaárulásból éppen hazatérő 5 baloldali demokratánk
kiszáll a repülőből. Szépek. Bajszosak. Valami még sincs velük rendben.
Csalódottak. Nem azért, mert a gépen felejtették az esernyőt. Már eleve nem is
vittek magukkal. Csalódottak, mint a gyerek, aki azért töri össze a vázát, hogy
valaki végre figyeljen rá. De már előre tudták, hogy idehaza senki sem várja
őket úgy, ahogy kiérdemelték. Az orbáno-nacionalista mákony beszivárgott a
magyar ember tudatába, kiölt belőle minden demokráciát. De hiszen ezért is
voltak ők az europarlamentbe’. Hogy szóljanak. Editke, aki titkon még
reménykedett, csalódottan visszagyömöszöli a bukósisakot a szatyrába és
felsóhajt: - Hol vannak már azok a tojásdobálós szép napok…
Magyarország aluszik, már nem dobálkózik'. A Gaudi-Nagy Tamás
is annyira betépett a fideszesek antidemokratikus halandzsagandzsájától, hogy
egészen ellágyult az arca. A zsebnácinak annyi saját véleményt sikerült
kipréselnie magából a reggeli Frei-kávé serkentő hatása alatt, hogy "a Bokrosék
nyugodtan nevezhetőek hazaárulónak". Arra sem vette a fáradságot, hogy felálljon
a Parlamentben és annyit mondjon: - Bokros Lajos, te egy hazaáruló szarházi vagy! Mondja valaki más, de csak, ha nyugodtan mondja. Helyette kitalálta a
bizottságosdi nevű játékot, amit most az európai politikusok is játszanak. Azt
javasolja, hogy a külügyi, az alkotmányügyi és az európai ügyekért felelős
bizottságoknak meg kellene hallgatni azt az öt magyar európai parlamenti
képviselőt, akik igennel szavaztak a Tavares-jelentés vitájában. Erre a fél
parlament elmegy majd bizottságozni, jót beszélgetnek, kétóránként lezúznak
pogiért és szódavízért a büfébe, aztán lesznek hírek, nyilatkozatok,
ellennyilatkozatok stb. Ezzel ellesznek augusztus végéig. Ilyen renyhe már a
magyar szélsőjobb is. Ha már mondani is másnak kell, hogy: -Göncz Kinga, neked
nem csak az öltözködésed kritikán aluli, de alávaló gané is vagy! Vagy hogy: -
Herczog Edit, téged még párizsit sem engednének szeletelni a közértben, hogy
veszed a bátorságot egyáltalán elhagyni az országot és lejáratni minket.
Egyáltalán hogy nézel ki?!!… Nem csoda, hogy a párt szavazótábora is renyhe. El
vannak tunyolódva. A kuruczinfón még mindig arról szólnak a viták, hogy szabad
e tojást dobálni, vagy nem. A melegek frontátvonulása emiatt tökéletesen
unalmasan zajlott. Hát mi van ezzel az országgal? Egyszerű. Antidemokratikus.
Egy demokráciában a jó fideszesek termelői paradicsommal, és
extranagy sárgájú, kapirgálós tyúktojással készülnének Edike, Kinguci és
Lalibohóc hazaérkezésére. A Marcsinak külön műsora lenne a HírTV-n, ahol ő
dobálna vidéki helyszíneken. A jobbikosok meg sámándobbal serkentenék nagyobb
tojáshozamra a turulcsirkét. A baloldal persze akkor sem dobálna, még ha oka
lenne rá, akkor se. A liberálisok azért, mert az afrikai gyerekek éheznek, a
szocik meg lélegeztetőgépet vennének a tojáspénzből. De máskülönben ott is
fölmerülne a narancsos bukta dobálásának gondolata… Manapság azonban nem él
senki az élelmiszer-hajigálás évszázados európai hagyományával.
Látszik a tanácstalanság az európai zöldliberálszocialistákon
is. A simifejű Gordon épp most csődíti őket jelentést ünnepelni a Velencei-tó
partjára. Hát bazdmeg – mondta szelíden német állatkedvelő barátai körében – ha
ezen nem borulnak ki odahaza, akkor ez a Orbán tényleg kimosta az emberek
agyát. Ki fog így minket megbüntizni? Engem akkor se dobált meg senki, mikor
tönkrevágtam a Hajdubétet. Néhányan helyettem a saját életükre törtek, engem
meg megválasztottak miniszterelnöknek. Illetve nem választottak, de valahogy ez
lett a vége. Nem igazán erre számítottam. Jól mondta azt Kertész Náci bácsi,
ezek a magyarok tényleg genetikusan alávalók...
De azért ne csüggedjünk! Demszky is kapott eleget annak
idején a tojásfehérjéből, ami annyira passzol lelki habitusához. Bár ő hosszú
évekig irritálta a budapesti lakosság idegrendszerét. Parázslik még a láng,
csak a magyarok még nem tudják, hogyan lehet unortodox módon dobálkozni'. És itt
jönnek a képbe a cukrászok. Augusztus 20-án megérkezik az új Magyarország
Tortája, amely először válthatja be az országtorták történelmi rendeltetését. A
torta internacionális, demokratikus és jól hajítható. Medgyessy Péter 2007-ben
még hiába várta a Madártej tortát, Bajnai a Pándi meggyet, vagy Gyuriferi a
Kecskeméti barackos kölestortát… 2013-ban azonban valami diós készül. Kínáljuk
meg vele a Tavares Fesztre érkező európai demokrata barátainkat…
