Történt egyszer, hogy volt egy
buli, meg van egy facebook. Nos, ment mendegélt négy állat, nevezzük így őket. 18 és
19 évesek, és eljutottak egy buliba, ahol önkívületi állapotban találtak egy 15
éves kislányt, akit ketten közülük gyorsan meg is erőszakoltak (tudniillik
önkívületben leledző leányokat megdugni nemi erőszak egy civilizációban). A hecc
kedvéért a másik kettő pedig megörökítette az akciót, és fel is tolta a
Fácséra. Szörnyű történet, de valljuk be: az utóbbi években egyáltalán nem
kivételes eset.
Mivel Orbán Viktor soros
beszédeire a baloldaliaknak kb. zéró mondanivalójuk van, és a think tankokban
lázos módon próbálják lefordítani baloldalira a tusványosi beszédet, hogy
legalább érdeminek tűnő módon reagáljanak, ezért kreáltak egy ügyet a kislány
tragédiájából, s bevezették az új billogot, amit természetesen ők nem, ám
minden jobboldali csinál: slut shaming.
Angolul nem tudók számára annyit
tesz a dolog, hogy a társadalom aljasabbik fele, az a bizonyos kaffogó tömeg,
amelyiket akkor szokás szeretni, ha szavaz, akkor szokás gyűlölni, ha épp
értelmiségi észosztás esete forog fenn, szóval a Nép egyik kollektív tette, a „hárítás” közösségi verziója. A macsó
asztalcsapkodás szintje ez amúgy: „Na
persze megerőszakolták, ozt’ ki mondja aztat? Biztosan kis ribanc vót az, ozt
kacérkodott, azok a szegény gyerekek meg most mehetnek a börtönbe ártatlanul a
kis kurva miatt, aki meg majd jól tovább kurválkodik majd.” Nos, ez a slut
shaming, az áldozat hibáztatása, amit amúgy a Facebookon minősítetten el is követett bizonyos Droppa
Gergely, hazánk legnagyobb példányszámú
napilapjának, tehát a Nép szócsövének, a Blikknek az újságírója. A
Rozmaring Kocsma szintje a Rozmaring Kocsma újságának írójától annak
törzsolvasóihoz. Szánalmas? Az. De hol hír ez, illetve hogyan lett ebből a lábszagú magyar ugar felismerések soros fejezete?
Úgy,
ahogy az „újbaloldali” menőmédia rácuppant a témára a Cinktől a 444-en át az
Indexig, és nyomatják az egész ügyet, szolidarítva a kislánnyal, ködös
szociológiai elemezve a lehelet finomságú ügy metarétegeit. A végeredmény
azonban kb. az itt is, ami Kálmán C. György irodalmi finomságú látleletében a
Heti Válasz címlapja kapcsán megfogalmazódott: van ez az ostoba, gusztustalan
kétharmados tömeg, amelyik slut shamingel, meg homofóbkodik, és már csak egy lépés
választja el, hogy lepukkant platós teherautókon a pusztában furikázva
kockásingben lövöldözzön üres sörös dobozokra és meleg párokra. Kirajzolódik a
csalódott baloldali értelmiségi népgyűlölete. Import társadalomkép épülget a
ronggyá nézett amcsi B filmekből: ők a haladó demokraták, a progresszív
liberálisok, a nyújorki értelmiségitől a jófej kertvárosi liberális nyitott
családosokig, velük szemben pedig a beltenyésztett fogatlan redneck horda
zombijai állnak, akik egymást és lányokat erőszakolnak, majd ezek után szépen
le is alázzák az áldozatokat, tenyésznek a mocsokban kapitalista ( =
republikánus, tehát jobboldali) uraik lába nyomát csókolgatva. Sejlik felfele a
Hatalmas Stockholm Szindróma, ahol van ugye a Viktátor, akit imád az őt túszul
ejtő ostoba kétharmad, a tudatlan pórnép. Persze most még csak a szókészlet
felbootolása folyik: legújabb darab a slut shaming.
Nos, ha valami igazán szánalmas,
akkor ez az! Ülni a gép mögött, és pörögni kamaszok rémtettein, kivetítve azt a
társadalom egészére. Persze, mivel mégis van ügy, ezért kelletlenül ugyan, de
kifejtünk egy másfajta véleményt, ami nem a Blikk, és nem is a 444 féle. Hanem
a tuti. Szóval az ügy önmagában egyértelműen kánikulai gumicsont, már elnézést
kérek. A Blikk, hozzánk közelállónak nem nevezhető kocsmai színvonalának
alpári… hogy is mondják trendiül? szlátsémingje valójában azt a „véleményt”
tükrözi, amit ilyenkor a trolibuszon hallani a Keletinél. De a 444-féle vélemény is ugyanolyan fals, légből kapott, valóságtól elrugaszkodott és hasonlóan felháborítóan gusztustalan. Más szándékok vezérlik azonban a régi és új baloldali véleményelitet,
méghozzá az, hogy újrafogalmazza az amerikaias nyugatos baloldali pozíciókat.
Lecserélik a régi b(l)ikkfa nyelvezetet új angolosra, tehát kitalálják azt
(lehetőleg légkondicionált irodában, atomgyors wifivel ellátott futkározó gépek
méltóságteljes zúgása mellett), hogy mi is Magyarország. Ahelyett, hogy
kimerészkednének a Duna egykori árterén túlra (ez amúgy az Állatkertnél volt.) és
megnéznék a saját szemükkel (ha mégis kimerészkednek, akkor jönnek a kurucinfo színvonalán mozgó
indexes csodariportok), csak arra képesek, hogy újra kitalálják mitől lesz szebb
úgy a világ, hogy ő nem csinál semmit, ellenben jól számon kér mindent másokon. És feltalálták a nép-shaminget, amikor nem az áldozat (offkórz), nem is az elkövető, hanem a szülők, sőt maga a társadalom a hibás.
De a kérdés: miért kell a Népen
elverni a port? Miért kell a szülőkön? Miért kell a „shaming” egyáltalán? Alig
pár napja, még mielőtt ez az ügy kitört volna, a közmédiában feltűnt a spanyol
és magyar igazságügyi hatóságok között kisebb bonyodalmat gerjesztő „Húgi”
esete. Húgi 15 éves, és most meg van épp lépve egy 26 éves sráccal, aki
Spanyolországban él. Húgi a neten csípte fel a srácot. A mama épp túl van az
alkesz fatertől való megszabaduláson, velük él Nagyi is, meg az „Élettárs” a
„Párom” (Szavak amiktől alaphangon kiver a hideg, a „Kicsimmel” és a
„Szívemmel” együtt.) Húgi, aki koránál érettebb, szép leány, hagyott Anyának
egy üzenetet, miszerint Nagyi őt folyton vegzálja, valamint az Élettárs (anya
Párja) többször is rányitotta az ajtót a fürdőszobában. Ezért ő most lelépett
az ő Szívemkicsimjével együtt Spanyolba.
Apa - ugye alkesz - tehát ővele
nem is beszél a lány. Anya sír a Rádióban, a Tévében, a Facebookon, hogy mit
tegyen ő, hát nem tud mit tenni. Előtte azért megtudjuk: egy időben
Szívemkicsim is ott lakott a Panelban Húgival, Nagyival, Anyával és az
Élettárssal, aki amúgy munkát keres. Hát ugye egy ilyen felállásban már nem
nagyon tudunk tiszta szívvel „shamingelni” senkit. Sírhatunk, hogy a redneck-whitetrash
vonalon se vallás, se közösség, se nemzet, se család nincs, ami ezeknek az
embereknek biztonságot nyújthatna. Az alkalmi kapcsolatokból, amiket rövidtávú
vágyak és hiú remények szülnek nem épül stabil család, és a végén ott találjuk
magunkat a horror történetek közepén: Szita Bence, a megerőszakolt lány, a
budiba dobott csecsemők siralmas világánál.
Kit lehet tehát egyáltalán
„shamingelni” egy ilyen sztoriban? Ki vette el az eszközöket ahhoz az emberek
kezéből, hogy családot építsenek, amely képes megtartani a nehéz időszakokban a
kamasz lányok ártatlanságát, és képes kordában tartani kamasz fiúk tomboló
hormonjait? Hol vannak a hímző-egyletek és a katonai iskolák? Hol vannak az
anyai szidások a leánykák 10 utáni hazaérkezését követően? Hol vannak az atyai
pofonok a kamasz fiúk szemtelenkedésre? Edzések, kemény fizikai erőpróbák,
melyek lekötik a biológia által hirtelen felszabadított energiákat? Ki figyel
oda ezekre a gyerekekre? Az alkesz apa, a napi 12 órában 5 embert eltartó anya?
A világot felfogni képtelen klimaxon épp átesett Nagyi? Szívemkicsim, aki 15
éves csajokat vadászik magának a Neten? Vagy eljutunk végül a Baloldali
Fétishez: döntse el Húgi önmaga szabadon mi a jó neki? Szóval elértünk a mi kis
saját „shamingünkhöz.” Mert mi is tudunk ilyent. Ugyanis az évszázadok óta
működő eszközök, melyek révén az ilyen esetek kiküszöbölhetőek egytől egyig a
baloldali értelmiség, a liberálisok, a modern haladás és jogvédők által
felszámolásra ítéltetett társadalmi erőszaktétel intézményei. Végső soron a
„hagyományos család” eszménye a gyógyír, ahol bizony eszközök széles spektrumát
alkalmazzák ahhoz, hogy ne fordulhasson elő, hogy egy 15 éves lány részegen
fetreng, 18-19 éves kamaszok pedig megerőszakolják. Mert egyszerűen ilyen bulik
nem léteznek. Mert tudják, hogy ebben a korban kontroll, felügyelet, ha úgy
tetszik szigor nélkül bármi előfordulhat, ahogy elő is fordult amióta Világ a
világ.
Utóirat: ha esetleg ez a mostani
shaming valamelyik liberális megmondót az öngyilkosságba kergetne, ne fogja
vissza magát. Bár kétlem, hogy ilyen előfordulhatna. Nem úgy, mint zavart 15
éves kislányokkal. Ez egy ilyen világ. Vigyázzunk gyermekeinkre, és első
lépésben: ne hagyjuk, hogy rosszarcú bácsikkal barátkozzanak az Interneten!