Végül is megtörtént. Összejött.
Habár mindenki sejtette, hogy az összefogás kényszere jó apropó lesz arra, hogy
biztos befutó helyre pofázza be magát Gyurcsány a szociknál, néhányan mégis hittek
Attilának és Gordonnak, amikor „korszakváltást” ígértek. De az összefogás után elillant
minden halvány illúzió: mégis összenőtt, ami összetartozik. Így megy ez…
Lett hát hétfőn közös lista és
minden egyéni körzetben összefogás. Ez aztán a nagy durranás! Habár szerelem
nélküli, inkább erőszakkal teli, de mégis történelmi léptékű baloldali
összeborulás. Bár, hogy a választópolgár mit fog ahhoz szólni, hogy az első
három helyen a fiatalításba belebukó Mesterházy; a vezetőként csődöt mondott
színtelen-szagtalan Bajnai; illetve az egyszer már csúnyán levitézlett
Gyurcsány neve lesz olvasható – azt nehéz megjósolni. Mindenesetre biztos
felteszi magának majd azt a kérdést: „Nem ezeket az alakokat zavartuk el négy
éve?”
De azért volt olyan is, amit
kevesen sejtettek. Meglepetésként robbant be és foglalta el az előkelő negyedik
helyet Fodor Gabika; vagy tért vissza (ráadásul DK-s színekben) a dörmögő
Kuncze-maci; de azt sem sokan hitték volna néhány hónappal ezelőtt, hogy Juhász
„Milla” Péter lesz végül a szappanopera morális hőse. Mert egyedül ő volt
következetes és a Gyurcsánnyal szembeni ellenérzései miatt még időben lelépett.
És mielőtt elfelejtenénk, meglepetésként hallhattuk a hétfői sajtótájékoztatón
Bajnaitól és a PM egyik selejtes alakjától, hogy minderről, illetve arról, hogy
végül is fel kellett adniuk az elveiket és össze kellett fogniuk Ferenc
testvérrel is, végső soron Orbán tehet. Bár Gordon elszólta egy kissé magát,
mikor imigyen fogalmazott Gyurcsánnyal kapcsolatban: „okos enged…” (Miközben
Ferinek tikkelt egyet a megfeszülő arcizma) Kár, hogy Gordon a mondást nem
fejezte be!
Mindenesetre igencsak furcsa
lehetett az egykori elvtársaknak munkatársaknak most ellenfélként
alkudozni. Ugyanis Bajnai és Mesterházy is Gyurcsánynak köszönheti a politikai
karrierjét. Végtére is mindketten Gyurcsány köpenyének újából bújtak ki. Majd
egy kis szabad kóválygás után vissza is somfordáltak oda. Szégyellhetik is
magukat a szimpatizánsaik előtt!
Az elmúlt négy év viszont arról
szólt, hogy Mesterházy és az egy kissé fáziskéséssel a magyar politikába amerikai
hátszéllel berobbanó Bajnai, illetve minden újonnan születő baloldali képződmény
(Milla, PM) nemcsak az Orbán-kormányt szapulta, hanem igyekezett megszabadulni
az igen ciki Gyurcsányi-örökségtől is. Szidták is, mint szódás a lovát. A szoci
Szanyi kapitány például diliházba, vagy a börtönbe küldte
volna; Bajnai többször elmondta, hogy nem szeretne egy listán szerepelni az
egykori üzlettársával; a PM pedig következetesen szembeállt a
Gyurcsány-korszakkal. Mert más volt a véleménye például a 2006-os
rendőrterrorról. De ennek most már túl sok jelentősége nincs.
Ezek után igen kellemetlen volt
ismét Gyurcsány mellett „stand up-polni” egy színpadon. De hát a DK-t be
kellett venni, hisz ha tényleg önállóan indít egyéni képviselőket, ha tényleg
felállítja saját országos listáját, akkor az éppen elég lett volna arra, hogy
egy esetleges bejutási küszöb alatti eredményükkel, a ráadott szavazatok lyukas
vödörbe öntött vízként folyjanak széjjel. Habár a friss közvélemény-kutatások
azt bizonyítják,
hogy az összefogásban a szocik többet vesztenek Gyurcsánnyal, mint amennyit
nyernek – kármentésként mégis logikus lépésnek tűnhet az összefogás. Ugyanis, ha
ez nem történik meg, akkor egy esetleges és várható baloldali vereség esetén, a
bűnbak mindenképpen Mesterházy és Bajnai lett volna. Mert nekik szegeznék a
kérdést a Heller Ágnes-féle Gyurcsány-buzik, hogy miért nem próbálták meg mégis
a teljes összefogást.
Tehát racionálisan érthető
Gyurcsány meghívása. Az elvek oldaláról nézve viszont semmiképpen. Nehéz is
lesz kipofázni. Mert, hogy beszél Bajnai továbbra is „korszakváltásról”; miként
szól Mesterházy a „megújulásról”; és végül hogy a francba magyarázzák majd meg
a PM-s árulók, hogy az általuk ugyanolyan gőzerővel szapult Gyurcsánnyal
nyomulnak egy listán? Az utóbbiakról, az egykori LMP-s párttársuk, Ertsey
Katalin meg
is írta a véleményét Facebook-on: „Ahogy az egykori párttársaimmal,
barátaimmal felmossák a padlót, az egyszerűen szívszorító.”
De mindez mégis érthető. Kell a
pénz és a hatalom. Ha már belementek a játékba, más esélyük nincs a bejutásra.
Nagyon kell a parlamenti szék Szabó Tímeának, Karácsony Gergelynek és Scheiring
Gábornak is…
Sokkalta érthetetlenebb viszont, hogy
„jött, látott és győzött” Fodor Gabi is. De hogy miként és hogy – azt senki nem
érti. Valószínűleg az elkövetkező hetekben, a mindenféle infrastruktúra, pénz,
vagy párttagság nélküli liberális Fodor-párt bevétele fogja okozni a legtöbb
fejtörést a politikai elemzők számára. Hisz még csak mérhető támogatottságuk
sincs! Akkor meg mi a fenét keresnek a szövetségben? Mi a francot kóricál Fodor
a színpadon? Hogy kerül a negyedik helyre a közös listán? Talán valamilyen kompromittáló
fotók lapulnak a széfjében? Talán tud valamilyen szex-afférról? Mert más oka
nem igen lehet annak, hogy odahívták.
Mindenesetre vicces, másoknak
kínos volt látni az egész történelmi sajtótájékoztatót. Akár egy
kényszerházasság nászéjszakája. Csak éppen gruppen módon megszervezve; úgy,
hogy egyetlen szereplő sem volt már politikailag szűz. Sőt! Mint valami olcsó
prostik, akik pénzért bármilyen szex-partyban hajlandók részt venni. Bár az
orgazmus ezúttal elmaradt.