Kertész Ákos bácsi bajban van, és
bajban Amerikai Népszava is. És bajban még számos baloldali publicista, és
megmondó és alámondó és ismétlő. Ennek a sok embernek most mélyen a zsebébe
kell nyúlni, és be kell szerezni egy úgynevezett Szinonima Szótárt. A nácizás
ugyanis egyre kevésbé menő, és egyetértő bólogatásért - úgy tűnik - nem lehet
immár Izrael felé fordulni…
Meglepő módon az izraeli
parlament jobbszárnya szerdán olyan törvényjavaslatot nyújtott
be, amely komoly bírsággal büntetné mindazon megnyilvánulásokat, amelyek
minden valós tartalom nélkül bélyegeznek valakit nácinak, vagy hasonlítják
tevékenységét a Harmadik Birodalom rémtetteihez. Ez vonatkozna a Holokauszthoz
köthető szimbólumok indokolatlan felhasználására is. A törvényt benyújtók
szerint Izraelben, de az egész világon sajnálatos tendencia a nemzetiszocialista ideológiához köthető szitokszavak felelőtlen alkalmazása, amelynek
ezzel a törvénnyel kívánnának gátat szabni. Legalábbis Izraelben. Az indoklás
külön kitér arra, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz, a pontos és kifejező
érveléshez kellő számban állnak rendelkezésre egyéb szavak is a nácin kívül.
A törvény által felvetett
probléma nem új keletű Izraelben. Sok esetben verte ki a biztosítékot, hogy a
média felelőtlenül bánik a történelmi tragédiához köthető szavakkal és
jelképekkel. Egy televíziós show például az izraeli belügyminisztert, mint egy
koncentrációs tábor felügyelőjét ábrázolta, míg a pénzügyminiszter egy
interneten terjedő fotón, mint SS tiszt látható, utalva ezzel a kormány
bevándorlás-politikájára. A közbeszéd sem mentes a felelőtlen rágalmazásoktól,
és miközben a Holokauszt-ütőkártya sokszor szerepel érvként egyes katonai
lépések megindokolásaként, a képviselők nem riadnak vissza egymás
lenácizásától. Hovatovább Itamar Ben Gvir jobboldali aktivistát egy újságíró
piszkos kis nácinak nevezte. A hasonló rágalmaknak kitett Dov Lippman rabbit
pedig különösen mély fájdalommal érintette, hogy ugyanannak szörnyűségnek
nevezik, ami annak idején nagyszüleit elpusztította.
A törvényt ellenzők szerint a
szabályozás súlyosan sértené a szólásszabadságot. Példaként hozzák fel azt a
lehetőséget, hogy ha egy diák Izraelben lenácizná a tanárát, súlyos
pénzbüntetésre számíthatna. Bár egy demokratikus országban valóban különös egyes szavak használatának betiltása, a példa is jól jellemzi a náci
ideológiával összefüggő szavak hétköznapivá válását, erodálódását.
Kertész Imre korábbi
kijelentésével foglalkozó cikkünk mindenesetre
hasonló húrokat pengetett meg, mint ami az izraeli törvényt előhívta. Olvasói
kritikaként a cikkel kapcsolatban ugyan elhangzott, hogy „A szándék dicséretes, a produktum csapnivaló!”, most mégis
megpróbálkozunk a probléma újbóli boncolgatásával.
Egy baloldali számára
természetesen meglepő, hogy egy jobboldali számára sértő, ha lenácizzák, bármit
is mondjon vagy tegyen. Egy jobboldalinak el kell viselnie, ha a kitűnő
történész Lendvai Pacsi bácsi magyarokról szóló munkájában a nácizmus fészkét
Németországtól keletre tolja el, hogy az osztrákok mellet alkalmasint bennünket
is belesugallhasson az ideológia kibontakoztatói közé. Sőt, jobboldali politikust
nemcsak nácizni, de zsidózni és cigányozni is lehet egyszerre, kinek hogyan
tetszik (ahogyan azt például Orbán rendszeresen megkapja különböző portálok
kommentejiben), azért mert csak
alapon. És bár ezek a hozzászólások élesen rámutatnak arra, hogy a hazai
szélsőségeseink között koránt sincs olyan éles határvonal, az eredmény végül
ugyanaz lesz. A náci, fasiszta, karhatalmista szavak elvesztik
jelentőségteljességüket, kiüresednek, elértéktelenednek. Senki sem fogja őket
komolyan venni. Ezt pedig nemcsak egyes Izraeli politikusok nem szeretnék megvalósulni
látni a saját országukban, de mi sem a miénkben.
Ha úgy tetszik történelmi
lehetőség ez a lázasan megújulni próbáló baloldal és annak értelmisége előtt.
Az ominózus Bajnai-féle kávézgatás feltárta előttünk a baloldali szellemi elit
azon rétegének gondolkodását, amely pénzért és hatalomért bárkit összeterel
bárkivel. Minden ideológiai vagy erkölcsi megfontolás nélkül. Ők azok a
megélhetési rettegők, akik miatt valódi párbeszéd sosem alakulhatott ki, mert a
véleménykülönbségre egy jó kis nácizással egyszerűen rácsapták az ajtót. Aztán
fölvették érte a fizut. Reméljük, lassan elhalkulnak, kifakulnak ezek az
emberek a közéletből, ahogy a baloldal fokozatosan ráébred, hogy a politikai
palettán való értelmes megjelenés valódi elkefélői ők.
Az összeborulósdi nem megy nekünk
idehaza. De továbbra is hiszek abban, hogy az embereket (legalábbis egyeseket)
a jószándék vezérel, és hogy léteznek olyan társadalmi problémák, vagy
mindannyiunkat érintő kérdések, amelyek felé közösen tudunk odafordulni.
Ráadásul még jobboldaliként is megnyugtatóbb lenne egy épkézláb, hiteles
baloldali jelölt, akinek esetleges megválasztása nem jelentene egyet az ország WC-n
való lehúzásával. Persze egyelőre nincs ilyen személy, csak a 3+1
vállalhatatlan. Meg néhány habzószájú nácizós maradék…
Az izraeli törvényt egyelőre nem
véleményezik idehaza a baloldalon. Vagy annyit mondanak róla, hogy
antidemokratikus. Ezt mindenre mondják. Ez az egyetlen szinonimája a nácinak.
Viszont ebben a sűrű csöndben és hullaszagban nem fog kialakulni diskurzus. És
nem lesz baloldali szellemi megújulás sem.
Csak a Hellerági, aki marad.