Rábukunk mi is a csökkenő rezsire, mint pulyka a takonyra, és nyers
komcsihúson acélozott állkapcsaink szorítóharapást találtak az aljas
Brüsszelokratákon, akik csak finnyognak folyton, ha azt látják: van egy
kormány, aki nem annyira és nem úgy kapitalista, mint ahogy ők szeretnék.
Amelyiknek van pofája ama bizonyos „széles néptömegek” igényeit, érdekeit
figyelembe véve kormányozni, ahelyett, hogy európai értelemben felvilágosulva
ellenük kormányozna, ami progresszív fordításban a „még nem felismert
önérdekük” megvalósítása akaratuk ellenére.
Csökken a rezsi hát, ki tudja hol
áll meg, lehet a vége az lesz, hogy a ruszkik ingyen fogják tolni Paksról az
áramot, később a gázt is, tehát nem is lesz rezsi egyáltalán, úgy elfogy. Max.
a baráti tankok száma fog nőni, a karóráké meg csökkenni, de hát volt már erre
példa: a baráti felszabadítást követően a hetvenes évek „új gazdasági
mechanizmusának” csúfolt úgynevezett „kádári jólét” is a szovjetek által a KGST
országoknak pumpált olcsó energián alapult. Sziszegett is a Nyugat, aki akkor
épp az olajválsággal volt elfoglalva, mi meg vígan pancsoltunk a Balcsiban az
eneszkásokkal, meg 1 forint volt a liter benzin. Ihaj-csuhaj.
A helyzet úgy áll, hogy nem sokat
változott azóta se. Nyugat megint sziszeg, a ruszkik meg játszadoznak az olcsó
(és ezáltal növekedés-serkentő) energiával, mi meg épp újratanulni látszunk a
szokásos közép-európai Kállay kettőst, jelenlegi köreinket épp a mackóval
táncolva. Nyugat, aki most a hetvenes évek EGK-ja helyén támadt „Brüsszeli EU
Központ” lett, a maga „eneszkás” gazdasági szakembereivel természetesen nem
örül, hogy itt atomerőmű épül. Pláne, hogy nincs már olyan 35 alatti szavazópolgár
a germánoknál, aki ne feküdt volna atomvonat elé. Annak se örülnek tehát, hogy
csökken a rezsi, főleg, hogy azt látják, hogy Orbán az ő zsebükből ki kotorja
ki a zsét, és épít belőle atomerőművet a ruszkiknak. Ruszkik által. Ruszkikkal.
Whatever.
Hiába, a látszat akkor is kemény
dolog, ha mi a Toronyházban tudjuk, hogy nem erről van szó, és a Putyin-biznisz
és a rezsicsökkentés közti összefüggés csupán a véletlen szülötte. (Nyilván,
hisz a Putyin-bizniszt még Fletó kezdte megkötni, és 2035-ben lesz esedékes,
ekkora spíler meg még a Fidesz sincs, a rezsicsökkentés meg elsősorban ennek a
ciklusnak – és kampánynak - a gazdasági gumicsontja.)
Brüsszel azonban kivár, és
valószínűleg az orbáni vízióban rezsiharcnak nevezett támadását a választások
utáni immár „új” Orbán kormány elleni első offenzívának szánja immár 2018-ra
koncentrálva, hátha végre 8 év után visszahozhatja a hatalomba kedvenc helytartóit, csatlósait, árulóit,
pribékjeit, smasszerjeit, vamzereit, strómanjait. (Kérjük olvasóinkat, a
kívánt jelzőt radikalizmusuk függvényében válasszák ki, és azonosuljanak vele!
Köszönjük - a Szerk.)
Az biztos, hogy bár Bajnai Gordon
már az ATV híradóban is kb. mint a reaktiválódott Gyurcsány mögötti béna sidekick
jelenik meg, az Amerikai Gazdasági Kamara szemében továbbra is sztár. Legutóbb
például a Columbia Egyetemen osztotta hallgatóságának az észt arról, hogy
miként kell Orbánt szétküldeni és Föld körüli pályára állítani, de úgy, hogy
lehetőleg ne zuhanjon vissza a Földre, mert akkor megsemmisíti Európát. Az
amcsi demokrata fejesek meg könnyes szemmel bámulták ezt a remek embert, aki
oly okosakat mondott egy távoli földrész szörnyű mindennapjairól. Mi meg egy Amerikában
sosem járt német kommunista indiános regényein nőttünk fel, tehát 1:1.
Senki ne gondolja, hogy ebben a
nemzetközi küzdelemben, ami a végső soron újfent az oroszok és Amerika közt őrlődő
Európán belül zajlik, nem fontos és lényeges eme konfliktus résztvevőinek az,
hogy leképezzék érdekeiket a belpolitikai szcénán belül. Nyugat kb. ugyanúgy
„válságban van” mint volt a hetvenes években, s ezalatt Kelet megint jön fel,
mint a gejzír. Más kérdés, hogy pont 1988-89-ben fordult legutóbb a kocka,
amikor nem volt épp vidám „kelethez” tartozni. Fizettük a gulyáskommunizmus
árát, Nyugat meg csóválta a fejét, hogy „na ugye megmondtam”. Emlékezünk? Naná.
Nem volt olyan rég. Nyugat úgy tűnik már akkor választott és megkapta az
oroszok egykori szövetségeseit. Újakat nem nevelt magának, ezért most tapsolhat
Bajnainak, meg retteghet a demokráciáért, a hátország korántsem olyan erős,
mint volt rég. Elmúltak a mézeshetek, amikor az EU pénzeken ülve, paternalistán
simizheti a keleti kormányok készséges buksiját, ők meg a Shrek Csizmás
kandúrjának cuki szemeivel várják, mit mond nekik a Nagy Tesó.
Ugyanennyire fura azonban a váltás
az egykori antiszovjet, antikomcsi oldal részéről, és annak kacsintgatása az oroszok
felé. Ezt még érlelni kell így lelkileg, mert szép a kelet szép nagyon, de azért mi nyugathoz tartozunk 1000 éve,
ahogy ezt Lukács professzor a nyílt levelében, és ahogy Farlaine prof. is
megaszondta’ nálunk a minap. Még akkor is, ha Nyugat elég furcsán viszonyul
hozzánk, ehhez a közép-európai régióhoz. Valahogy az „együtt sírunk, együtt nevetünk” náluk azt jelenti, hogy „ti sírtok, hogy mi nevethessünk”. Nem számíthatunk tehát igazából soha semmi
jóra, de mivel ez egyfajta történelmi paradigma, valahol az itt túlélt 1000 év
is annak ékes bizonyítéka, hogy az élelmes magyarság mindig meg tudta úszni.
Itt, Európa közepén soha nem lesz
lehetséges a végleges elköteleződés. Nyugatnak mi „úgy” nem kellünk, hogy nem
adjuk fel az odatartozásért minden szuverenitásunkat, minden önbecsülésünket. Nekünk meg a
Nyugat nem kell úgy, hogy pusztán az különbözteti meg az oroszoktól, hogy jobbra
vannak a térképen, nem balra. Ez tény, és ebben egyet értünk Viktorral.
Másik tény, hogy ezzel szemben
korántsem hamis dilemma a „ha ezek nem,
akkor azok” felállás Közép Európa vidékein. A Kállay kettős nem csupán a
második világháború sajátja, de Kádár is ezt járta. Sőt. Igazából már Bethlen
és Bocskay is úgy tudták megőrizni a magyar identitást. Báthory úgy tudott
közép-európai birodalmat építeni Európa leginkább vérzivataros századai során,
hogy ügyesen navigáltak a globális hatalmak érdekei közt. Ha nem a Nyugat,
akkor a Kelet. Ha nem Brüsszel, akkor Moszkva. És ugyanez fordítva, ha éppen
annak látjuk hasznát.
Hát most építenek sok pénzért
atomerőművet az oroszok, és ugrálhatnak a hippik, meg tolhatnak látványos
performanszokat, akkor is atomot' fognak építeni. Ha meg nem, akkor nagyon
morcosak lesznek, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a kiebrudalt
francia multiktól kell tripla áron visszakönyörögni az orosz földgázt, mert
Putyin random elzárta a csapot. Magyarország sorsa és feladata, hogy elkerülje
azt, hogy egy adott globális hatalom rajta akarjon példát statuálni, és eközben
éljen a ritkán adódó lehetőségeivel, miközben megőrzi függetlenségét és
identitását. Ez történik most is, és hívhatjuk rezsiharcnak is akár, egy
biztos: nem ez a harc lesz a végső. Mert ez nem egy olyan harc, ahol bármit is
el lehet nyerni. Amit lehetett, elnyertük: itt vagyunk, s a cél az, hogy ez így
is maradjon. Мы не будем колонией!
