Az új kötelezettségszegési eljárás margójára…

Tegyük föl, hogy Magyarország liberális demokrácia helyett mondjuk királyság. Illiberális, vagy unortodox királyság. Tegyük föl, hogy nincs önálló földtulajdon, hanem minden föld a királyságé, senkié, azaz mindenkié. Tegyük fel, hogy az unortodox, de különben jóságos király arányosan, és kellő odafigyeléssel használatba adja a földjeit, sok kis és közepes gazdaságot teremtve ezzel. Tegyük föl, hogy a jóságos unortodox király segít az alattvalóinak az összehangolt termelés megszervezésében, a raktározásban és értékesítésben a királyságon innen és túl. Tegyük fel, hogy Osztrákiából fölkeresik a magyari királyt, hogy adja el a földjeit, a király meg csak nézne értetlenül, hogy ezt mégis hogy a pélóba képzeltétek.

Csakhogy Magyarország nem királyság! Még csak nem is illiberális demokrácia!

Andra Rupprechter osztrák földművelésügyi miniszter – nyilván állami felhatalmazással – többször is lobbizott az osztrák gazdák érdekeiért az Unióban. Herr Rupprechter úgy gondolja, hogy a Magyarország gazdag ország, csak a magyarik lusták benne, és hogy az ő országában meg sok a szegény, de dolgos Jürgen, Fritz meg Udo, akiknek joguk van megművelni a magyar földet a bamba magyarok helyett.  Úgy tűnik ezt az Unijó is hasonlóképpen gondolja, mert kötelezettségszegési eljárást indított a magyarik ellen, így most Magyarország a legnagyobb gátja a tőke szabad áramlásának. Idehaza persze nem értjük ezt a szabad tőkeáramlás dolgot, mert nálunk nem divat megművelni a más ország földjét. Az olyan fura. Az olyan, mintha elvennénk valaki más csaját.

Ha erről népszavazást írnának ki, valószínű az Unijó is megrökönyödne a részvételi arány magas számán, és a 99,9%-os elutasítottságon. Még a Gyuriferi sem merne másképp kampányolni, meg a Gordi sem…  

A kötelezettségszegési eljárás hírére természetesen a MagyariNemzet is ráugrott, végre alkalma nyílt újfent erőteljesen csúnyuniózni. De egy olyan lap, amelyik a sátáni Ángyán lemondása után két perccel már tudni vélte, hogy mocskosemeszpéskommunista, talán kicsit meghúzhatná magát.

Az ángyáni koncepció egyébként rettenetesen egyszerű volt. Abból indult ki, hogy méltán vagyunk büszkék jó minőségű terményeinkre, hiszen kitűnő adottságaink vannak ahhoz, hogy változatos és különlegesen jó minőségű zöldséget, gyümölcsöt, búzát, kukoricát stb. termeljünk. És persze húst is.

Szemben a nagyüzemi szarral Magyarország éppen a minőségi, ízletes termények országa.

A sátáni Ángyán még a GMO elleni védettséget is belecsempészte a magyari alkotmányba, hiszen pontosan tudta, hogy Amerika – aki épp mostanság puhítja az Unijót a szabad-kereskedelmi egyezmény megkötésével – óriási területen termel monokultúrában mindenféle mutáns kreációt. Nálunk ezzel szemben csak szemesgyümölcsből terem egy csomó olyan, amit Amerikában nem is ismernek. Például mondjuk az egrest. Ehhez képest az Unijó által most betámadott földtörvény még mindig a nagygazdaságoknak kedvez, arányuk hivatalosan 50%-os (valószínű jóval magasabb) a kis és közepes gazdaságokhoz képet. Ennek köszönhetően, bár 100 hektár földön 25 embert lehetne foglalkoztatni (persze akár többet is), a magyari föld jóval kevesebb embert tart el. Az ilyen tulajdoni állapot tulajdonképpen épp az amerikai típusú monokultúrás termelésnek kedvez, mondhatni mi szélesre tárt combokkal várjuk a szabadkereskedelmi egyezmény megkötését.

Innentől meg igazából mindegy, hogy magyar expártitkár földbárók, fideszhaverok, osztrák nagygazdák, vagy ismeretlen tulajdonosi hátterű vállalatok birtokolják és művelik a földet, mindegy mit mond az Unijó, mindegy mit erőszakolnak ránk. Mert a jelenlegi helyzet tökéletesen idegen Magyarország adottságaitól és képességeitől. Miért nincs egységes földművelési koncepció? Miért nincs semmiféle büszke kiállás a magyar termények minősége és változatossága mellet?

És kiskapuk miért vannak?

Ezeket a kiskapukat talán csak egy unortodox király tudná rácsukni a törvényalkotók, meg a Frtitzek, vagy Uncle Sam kezére. Nekünk rendes törvények kellenek!

Tovább..

Hantosi hanta boy? - válasz Miért Rigónak

Hantosi hanta boy? Itt A keszegek védelmében… írtakkal kapcsolatban a tárgyilagosság kedvéért érdemes az „ellenfelet” is meghallgatni. Érem másik oldala, miazmás. Aszongya itt a Tutiblogon a kolléga, hogy a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ nem kapott újra állami földet haszonbérbe, pedig hát frankón biogazdálkodtak: „nem középiskolás fokon” ahogy a költő mondja. Ám a rossz csúnya NFA (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet) pályázatán mégsem nyertek területet. Ha nem vagyunk manicheisták, érthetőbben szólva jakobinusok, még érthetőbben: tudjuk, nem fekete-fehér a világ, akkor árnyaltabban közelítjük meg a sztorit. Hallgattassék hát meg a másik fél is! 

Íme, ez jelent meg az NFA elnökével készült HVG-interjúban 2013. október 17-én: „Sebestyén Róbert szerint a kishantosiak pályázatának sikertelenségében fontos szerepet játszott, hogy amikor átvette az NFA az állami földek kezelését, a Kishantosi Nonprofit Kft-nek 28 millió forint haszonbérleti díj tartozása halmozódott fel, melynek a megfizetése jogerős bírósági határozattal esedékessé vált. Két lehetősége volt az NFA-nak: vagy felszámolják a biogazdaságot, ugyanis a bírósági döntés következtében nem volt fizetőképes, vagy megállapodnak és hagyják, hogy a szerződés végigmenjen. Az NFA, miután a legfőbb célja, hogy a magyar állam bevételei befolyjanak, végül a részletfizetési megállapodás mellett döntött” – mondta Sebestyén Róbert, hozzátéve, hogy az NFA végrehajtó szervként nem mérlegelhette, hogy egyébként mi állt a bírósági döntés hátterében. Sebestyén szerint az NFA most is csak azt nézheti, hogyan biztosíthatóak megnyugtatóan az állam bevételei. „Márpedig egy magántulajdonos sem adja oda olyan haszonbérlőnek a földjét, akivel egyszer már pórul járt, és bírósági úton kellett kikényszerítenie a haszonbérleti tartozást.” 

Aztán a bejegyzésben megdicsőült, hantosiak mellett melldöngető exfideszfrakciós Ángyán Józsefről sem csak Dózsa György meg Florian Geyer jusson eszébe az embernek, „a világ nem fekete-fehér” mélyfilozófia jegyében. Csapjuk fel a 2013. október 3-i Magyar Narancs című balliberális hetilapot, kukkantsunk bele Gőgös Zoltán MSZP-s parlamenti képviselő, volt szocialista agrárállamtitkár olvasói levelébe: „jól együttműködünk földügyekben” – írja Ángyán Józseffel kapcsolatban. Felmerül a kérdés: a volt fideszes államtitkár most akkor egy hantosi hanta boy? Mert úgy tűnik, a baloldallal jópofizik, akik a nagybirtokot védik, miközben a kisgazdaságok darabontjának mundérjában feszít? 

A zöldbárókat pátyolgató posztkommancs szegfűsök (lejárató)kampányfilmjének sztárja lett, holott a kisvállalkozások prófétájaként beszélget a „madarakkal” – á lá Szent Ferenc. Mert madárnak néz minket, az biztos. Talán érdemes lenne komolyan venni a Kormányportálon megjelenteket: A mostanáig - kizárólag - a Kishantosi Nonprofit Kft. által művelés alá vont birtokon az új földhaszonbérleti szerződések megkötésével a jövőben többen is lehetőséget kapnak az agráriumban való boldogulásra. Az új haszonbérlők, a korábbi támogatás fejében folytatják majd az agrár-környezetgazdálkodási tevékenységet. 

Szóval józanul meg kellene fontolni az ellenérveket is.

Iron Mémem

Tovább..

A keszegek védelmében...

…mert Magyarország jobban teljesít. A Metropol egy korábbi címlaphíre szerint még szervátültetésből is több volt idén, mint tavaly. Persze örömmel fogadtuk a kis- és középvállalkozásokat segítő alacsony kamatú hiteleket (ilyet is lehet, nemcsak multikat pénzelni azzal a feltétellel, hogy ültessenek tulipánt a parkolóba), a családi gazdaságokat támogató intézkedéseket is. Szép Magyarország lesz ez! Olyan, ahol a Borbásmarcsi, mint egy kicsi bambi, szökell majd csillogó szemmel régióról-régióra a stábbal, Nógrádban besegít a digitális átállásnál, aztán Pest megyében termelői spárgából főz ebédet a diófa árnyékában, délután csatlakozik Sárfali Péterhez, hogy egy egész ménes hátán lovagoljanak az alföldi naplementében, végezetül estére termelői mézeskenyeret eszik tokaji bort kortyolgatva. A borász közben grátisz elgitározza az Összetartozás dalát…

Bezony, merthogy van ám a vidék, túl a lehangoló Budapesten. Ott nemcsak a háttér miatt érdemes forgatni, hanem mert az ottan élő, szintén magyarul beszélő emberszabásúak sikeres termelőmunkát folytatnak. Egyéni kezdeményezésből, megfeszített munkával. Ők azok, akik a síkagyú bürökrácia képére formált rendszerben mernek álmok álmodói lenni. Sikeresen. A vidéknek ezt a szívderítőbb (modernül innovatív) arcának bemutatásával Borbácsmarcsi néhol kissé szalonnaízű országjárása foglalkozik talán egyedül huzamosabb ideje… És nincs is ezzel baj, szeretjük a szalonnát.

Itt érkeztünk el a kezdeményezőkész, vállalkozó szellemű magyar civil szférához, amely a liberális értelmiség által a genetikailag alávaló, ostoba, sárban tocsogó nemzeti magyar karakterképet megcáfolva értéket teremt, miközben mértéket állít elő, és próbálja megtalálni a helyét a magyar, illetve az európai piacon. Eljöhet az idő, amikor magunk csomagoljuk és értékesítjük a manapság külföldön, állagjavításra használt termékeinket (pl. méz, búza), amelyekért a külföldi többet is hajlandó lesz fizetni, egész egyszerűen azért, mert mondjuk a méz esetén a portugál szarabb. Lesz idő, amikor nem a nagy áruházláncoknak a tengerimalacok tömeges halálát okozó zöldségeit fogjuk megvásárolni, hanem a hazai bio-t.

Mindehhez azonban ezeknek a vidéki embereknek szüksége van tapasztalatcserére, oktatásra, felkészítésre, hogy az Unió támasztotta pályázati feltételeknek meg tudjanak felelni. Ilyen oktatói központoknak a példaként emlegetett Dániában vannak nagy hagyományai. A dán népfőiskolák a télen dologtalan, de tanulni vágyó földművelőket szólítják meg, akik egymástól is tanulnak. A Dánok nem fukarkodnak e tudással, magyar gazdák is mehetnek tanulni hozzájuk, ha egy kicsit is beszélnek angolul. Persze jobb lenne nem Dániáig menni… Hát eddig nem is kellett. Ilyen központ Kishantoson immáron 21. éve működik, bár idén be fogják zárni.

(FIGYELEM, INNENTŐL NEM NER-SZABATOS VÉLEMÉNY KÖVETKEZIK, KÉRJÜK, FIATALABB OLVASÓINK CSAK SZÜLŐ TÁRSASÁGÁBAN FOLYTASSÁK AZ OLVASÁST!) A kishantosi modellgazdaság 452 hektáron, nonprofit módon gazdálkodik/ott. Vidékfejlesztési központként egyaránt látta el a népfőiskola és a biogazdálkodás feladatait, így kapcsolva össze az elméletet a gyakorlattal. Legfőbb célkitűzése annak igazolása volt, hogy létezik a fölművelésnek a tájjal és a természettel összhangban végezhető formája, s e törekvései nemzetközileg is elismertté tették. Dánok is jártak hozzánk tanulni… A 2012-es pályázaton a területre kiírt 10 részpályázata közül mindezen eredmények ellenére egyet sem nyertek meg. A még egy évig biológiai védettséget élvező, több mint 400 hektáros egységes területet jövőre szépen beműtrágyázzák. A vállalkozó szellem meg üljön otthon a seggén. A kormányzat közleményei mind ügyesen elkerülik Kishantos méltatását, nem köszönik meg az eddig elért, mindenki más számára nyilvánvaló eredményeket. Ebben az esetben ugyanis kiderülne, hogy az NFA eredeti célkitűzéseihez ijesztően hasonlatos mindaz, ami Kishantoson megvalósult. Volt is egyfajta bizonytalankodó utalás, hogy az említett földet állami oktatási keretek közé kellene bevonni, de ezt a fenntartható fejlődés izét senki nem akarta bevállalni…

Bíztak, amíg bízhattak a Kishantosiak, de a Borbásmarcsi helyett a GreenPeace tette magáévá Kishantos ügyét, és a zöldkommandó falnak támasztva a Bálnavadász-hajó-lukasztó-csáklyákat, fennállása óta talán először, valóságos vetőmagot csapva a hóna alá bévetette a kishantosi földeket. A BioSuiss minősítés ugyanis megköveteli, hogy télen is zöld legyen a föld, a hülye kishantosaiak meg még reménykednek. Mi viszont tudjuk, hogy bebukták. Állítólag nem is a fenntartható fejlődéses zöld álmokkal volt itt a baj, hanem az Ángyánnal, aki a 452 hektár földet 20 éve minden nap körbebrunyázza. Az Ángyán gonosz, de persze nem azért, mert kritikai szóval illette a földtörvényt.

Persze lesz itt még külföldi tiltakozás (különösen német részről, akik aktívan segédkeztek Kishantos létrehozásában és kivételesen jogosan, jó cél érdekében), lesznek magukat a röghöz láncoló aktivisták, aztán a vérszagra még a hazai baloldal is beindul. És jön az újabb kommunikációs bukkake. A végére nyilván kiderül, hogy ez az egész nem úgy volt, Kishantost szereti a kormány, és mindenről a Hoffmanrózsi tehet. Neki már úgyis mindegy, majd ő benyeli ezt is…

Ez a kitűnő történet nagyban emlékeztet arra az új törvényi szabályozásra, amely a keszeg és kárászállomány lehalászásában eszközölt olyan változásokat, hogy most a szaporodni képes közepes méretű halállományt lehet lehalászni, míg az idősebb, méretes de szaporodni képtelen populációt már nem. Ugye-ugye, síkagyú bürökraták… A pályázati rendszer lehetővé tette, hogy termelni és növekedni képes emberállományunk „lehalászhatóvá” váljon, míg a nitrátgőzös magtalan nagyhalak és a tehetségtelen potykák vígan lubickolnak. A magyar mezőgazdaság védelmében, amelynek a fenntartható fejlődés és a biotermék-előállítás irányában hatalmas jövője van, a döntéshozóknak is illene kissé figyelmesebbnek lenniük! Kishantosnak pedig adjanak még egy esélyt! És adjanak esélyt az álmok álmodóinak, és Borbásmarcsinak! És igen, a keszegeknek is…

Tovább..

A nagy Jobbik-LMP földblöff

Ángyán József az új földtörvény elfogadásával egy időben otthagyta a Fideszt. Kár érte. Ő volt az, aki 2006-ban a végtelenségig elkeseredett és kisemmizett gazdák élére állva farkasszemet nézett Demszky Gábor ostoba traktoros tábláival, és megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélyként szólalt fel újra és újra a Kossuth téren. Ő volt az, aki elmagyarázta mindannyiunknak, hogy mit veszít az egész ország, ha a szocialista-liberális akaratnak megfelelően hatalmas agrár-monopóliumok alakulnak ki. A földből élő százezrek pedig vehetik a sátorfájukat, és nincstelenként beköltözhetnek valamelyik városba, vagy kvázi agrárrabszolgaként, zsellérként, megalázó fizetésért művelik az (Ángyán kedvenc szavával élve) hatalmas latifundiumokat. Elmagyarázta, hogy ha ez megtörténik, nem lesz többé gazdája a tájnak, egy évezredes kultúra tűnik el visszavonhatatlanul a magyar vidékről. És Ángyán volt az, aki Budai Gyulával 2009-ben  hatalmas botrányt kavart, amikor a szocialisták - a biztos bukásra készülve - gátlástalanul és fillérekért le akarták nyúlni a nemzeti földvagyon még megmaradt sok tízezer hektárját. Sikerrel, hiszen az MSZP-s kormány - tartva a retorzióktól - végül visszalépett.

A mai szakításhoz hosszú út vezetett. A Fidesz-KDNP-kabinetben államtitkárként debütáló idealista professzort felőrölte az államigazgatás, és talán személyes konfliktusok és sértődések egész sora fogja most a Jobbik, vagy az LMP, netán a bajnaista Párbeszéd Magyarországért karjába lökni. Még egyszer, nagy kár érte.

Csakhogy Ángyán szelleme ettől még ott van az új földtörvényben. Ahogyan Piréz írta az előbb a fészen: "Pesti gyerek vagyok, tehát a földtörvényről annyi fogalmam van, mint a Poincaré-sejtésről. Az viszont kiütötte a szememet, hogy az egyetlen valóban gazdálkodással foglalkozó spanomnak tetszik, a mezőgazdasági gépeket csak az autópályán elsuhanva megfigyelő ismerőseim pedig hőbörögnek miatta". 

Lehet, hogy az új földtörvény nem tesz végső igazságot a "kicsik és a nagyok háborújában", nem daraboltatja fel az összes nagybirtokot, és nem feszítteti keresztre az ország mezőgazdasági nagyvállalkozóit, viszont ténykérdés: minden téren helyzetbe hozza a magyart a külföldivel, a helyit a jöttment felvásárlóval, és a kis-, illetve családi gazdálkodót, ökológiai gazdaságot, az agrárcsászárokkal, zöldbárókkal szemben. Magyarul bár nem veri szét a agrár-GDP jelentős részét adó mezőgazdasági nagyvállalatokat, de a velük folytatott versengésben esélyt ad a gazdáknak. Miközben a zsebszerződésekkel meggondolatlanul, hektáronként sokszor néhány tízezer forintért külföldiek kezére játszott termőföldet a törvény és a hatóság teljes szigorával visszaadja az eredeti tulajdonosoknak, ezáltal is csökkentve Magyarország főleg nyugati részén nagyon is jellemző földéhséget. 

"Földrablás helyett földosztást" - lobogtatja ma a parlamentben  a transzparensen Szél Bernadett közgazdász és Osztolykán Ágnes bölcsész az LMP-ből. Lengyel Szilvia (aki legalább agrármérnök) pedig azt üvölti a megafonba, hogy „adják vissza a gazdáknak, ami igazság szerint az övék! Adják vissza a földjeiket, mert föld tartja el őket és családjukat." Közben a kormány három év alatt (a Nemzeti Földalapkezelő adatai szerint) 2900-ról 7100-ra növelte az állami földeken gazdálkodók számát és közel kétezer új haszonbérleti szerződést kötött. Hogy a gazdák, vagy az agrárcsászárok pártjára állt-e a kabinet, jól mutatja az a szám is, hogy három év alatt az átlagos kilencven hektárról huszonnyolc hektárra csökkentették az állami haszonbérletek átlagos méretét. Ráadásul a Földet a gazdáknak! program csak most kezd dübörögni: olyan pofátlan, a szocialista kormányok idején pályáztatás nélkül kiprivatizált állami gazdaságok hatalmas birtokait osztják most ki a fiatal- és családi gazdálkodók között, mint a Hód-Mezőgazda Zrt. (itt négyezer hektárt adnak a helyi gazdálkodóknak), a Mezőhegyesi Gazdaság (innen háromezer hektár kerül a kicsikhez) és a Komáromi Agrárgazdaság (ahonnan négyezer hektárt pályáztatnak újra). Összesen 106 ezer hektárt (!) vesznek vissza a "zöldbáróktól" és adják át a kisgazdáknak. Mi ez, ha nem földosztás, kedves flaszterparaszt, a magyar agrárium gondjait a közösségi tetőkertészkedés elvei mentén megoldani próbáló LMP?
.

"Hazaárulás, hoppon maradt helyiek, külföldiek szabad rablása" - mondja a Jobbik, amelynek botrányhős képviselői lassan csúnyább hisztériákat adnak elő, mint az átlag HaHás, ha nem Marxot húzza a szigorlaton. Csak válaszolnák már meg a Novák Elődék, hogy akkor hogyan kell értelmezni az új törvény következő sorait:  "A vevő vagy az elővásárlási jogosult mostantól kizárólag akkor köthet földtulajdonszerzésre irányuló szerződést, ha megszerzi a bizottság támogató nyilatkozatát. E támogató nyilatkozat hiányában a hatóságnak kötelező elutasítani a földszerzési kérelmet. Az új testület településenként 3-9 főt számlál majd, és a helyi gazdálkodók maguk közül választják majd a tagokat." Talán a kormánynak köszönhetően mégsem fognak rabolni a külföldek, és mégsem maradnak hoppon a helybeliek?

Tovább..