Horváth András számításai szerint háromféle ember létezik: aki egyetért vele, és aki nem

A héten, ha minimálisan is, de végre megmozdult valami a Horváth András által „kirobbantott” hálózatos ÁFA-csalásos és korrupciós ügyekben. A Schiffer András kipréselte vizsgálat eredménye és a Pestisrácokon közölt interjúrészletek után nyugodtan kijelenthető, a kitiltásokra is magyarázatként dobott rendszerszintű NAV-os korrupcióra egyetlenegy bizonyíték nem volt soha. Voltak spekulációk, meg véleményem szerintek és munkahelyi pletyik. Hogy ez tökéletesen egybevág a Toronyház egy éve az ügyben képviselt szakvéleményével, az csak egy örömteli mellékszál, de aki ezekre föl alapított szövetséget, szervezett utcai tüntetéseket, folytatott hecckampányt a sajtóban és meghurcolásokat követelt, nos, nekik most illenék bocsánatot kérni, vagy – megidézve egyik szónokuk retorikai csúcsteljesítményét - elhúzni a picsába.

Axiómaként ismételgette a sajtó, hogy a NAV nem lehet képes lefolytatni egy alkalmazott munkájának a revízióját egy hétvége alatt, de Horváth Andrásnak fél délutánjába sem telt az 1200 oldalas vizsgálati jelentés teljes körű kiértékelése. Emellett valahogy elsiklott mindenki. Ahogy eddig is megszokhattuk. A világ legokosabb adóhatósági dolgozója szerint, micsoda meglepetés, teljes mértékben megalapozatlan a jelentés.

Mert? Csak.

Pedig ha valami megalapozatlan volt, az pont az ő félresikerült nyomozgatásai eredményeképpen megfogalmazott korrupciós rágalmak. Hogy ő máshogy vélekedett a saját feladatköréről, egyszemélyes hadseregként szerette volna felszámolni a rosszat a Földön, az tökéletesen megállja a helyét egy közepesen bárgyú hollywoodi film hatalmasokkal harcoló kisember-típusaként, vagy egy pszichiáteri esettanulmány alanyaként, de erre fel korrupcióval átszőtt, politika játékszerré vált adóhatóságról beszélni sima meseszövés.

A NAV most nyilvánosságra hozott jelentésében a lehető legegyszerűbben cáfolja a Horváth András és a köréje szerveződő korrupcióellenes csipet-csapat legfőbb állítását: Nem állítottak le vizsgálatot a gabona-vertikumban. Innentől meg hiába lebegtetik a gyanút, ha nem történt leállítás, akkor a leállítás mögött sem húzódhat korrupció. Cipőt a cipőboltból bonyoláltságú tézis ez. Horváth András a saját maga által kitalált - egyébként téves - vizsgálati módszertant szerette volna követni, utasítási jog nélkül utasítani a kollégáit, betekintési jog nélkül nézegetni az 51-es adózókat, felhatalmazás nélkül különösen védett személyes adatokat magával vinni a vacsorához otthonra.

És akkor a Korrupcióellenes Szövetség sajtótájékoztatóján pacsit adtak egymásnak, mert végre elindult Horváth András ügyében a nyomozás, köszönhetően a "fokozódó nemzetközi nyomásnak". Valamit nagyon nem fogtak fel. Éppenséggel az általa elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban indult eljárás, az ÁFA-csalásokkal nélküle is foglalkozott a NAV.

De ha valamiben tényleg súlyos károkat okozott Horváth András elszabadulása, a NAV hitelessége és az adómorál mellett, az nem más, minthogy az adóhatóság működésével szemben megfogalmazott jogos kritikákat ezentúl képtelenség lesz a kormány vs. ellenzék narratíván kívül tárgyalni. Pedig a NAV messze nem működik normálisan, az adózási szabályaink kb. betarthatatlanok. A kisadózókat vesszőhiba miatt a csődig büntetgetik, képtelenség legálisan foglalkoztatni, közben követhetetlen logikával engednek el versenytársaknál jogos megállapításokat. A 27 százalékos ÁFA miatt meg Európa összes idesereglett bűnözőjével vívnak egy megnyerhetetlen háborút.

Persze ezek nehezebben skandálhatóak egy tüntetésen.

Tovább..

A frusztráció Horváth Andráshoz vezet

Nehéz helyzetben van a törökgábori értelemben vett politikai elemző, hiszen nagy a csábítás arra, hogy a történelmi hagyományainkhoz méltóan végigtüntetett októbert valamiféle ellenzéki zászlóbontásnak tekintsük. Nyomokban persze ott volt, elvégre az ellenzéknek első számú feladata a hatalom kontrollálása, és az, hogy sikerült a teljesen hülye netadótól való visszalépésre kényszeríteni a kormányzatot, az klasszikus ellenzéki tett és siker volt.

Aztán innentől szétszakadt a történet. A normálisabbja ünnepelt, esetleg elgondolkodott azon, hogy vannak még felesleges és indokolatlan adónemek, melyek ellen lehetne menni (adathordozók adója), a frusztrált ellenzéki részleg pedig, Tovább a lenini úton! felkiáltással, kissé nyögvenyelősen keresett és talált magának kormányellenes becsatornázásra alkalmas tematikát.

És visszajutottak Horváth Andráshoz, aki pont ugyanott tart, mint egy éve. Összeesküvés, üldözés, drónok a levegőben, 1700 milliárd.

A NAV valóban megérdemelné egy kis baszogatást, csak éppen nem egy félmondatos sumákság (mikor szólt/nem szólt Vida), vagy egy nettó kreténség, az égből pottyant áfamesék miatt. Például elő lehetne venni a startup és külföldi piacokra dolgozó vállalkozások indokolatlan szívatása végett. Amikor pár fős cégek ügyvezetőjét munka helyett heti 3 nap apeholásra kényszerítik, ahol teljesen nevetséges indoklással kérdőjelezik meg bizonylatok valódiságát, hogy miért vett 22 ezerért wiskeyt, miért nem volt jó a tescós Jack, ésatöbbi.

A NAV kockázatelemzéseinek módszertanában a csak pár főt foglalkoztató, de nagy árbevételű, külföldi megrendelésre dolgozó cégek kiemelten kockázatosnak, így folyamatos ellenőrzést igénylőnek minősülnek.

Okos. Aztán ezek a cégek, mivel a vagyonuk jelentős része know-howban van, fogják a kis bőröndjüket és kimennek egy civilizált országba, ahol nem üldözik az informatikát. Valahogy így sikerült, az amúgy gazdasági nacionalista, webpornós Gattyánt is adóparadicsomokba kikergetni.

Az általa korábban az államkasszába befizetett milliárdjai, szemben az ufóakták 1700 millárdjával, valóban léteztek.

Mert André Goodfriend hiába fogalmazott így: „a térségben máshol is vannak korrupt tisztségviselők, de csak Magyarországon nem vonják felelősségre az érintetteket.", az általa lapozgatott Zöld Dossziék semmi érdemleges információt nem tartalmaznak azon túl, hogy léteznek nemzetközi, hálózatos ÁFA-csalások. Ha Goodfriendék döntése mögött valódi bizonyítékok állnának, akkor bizony ki lenne tiltva az Államokból a szlovák és a román NAV-ok vezére is. Mert a nemzetközi, hálózatos ÁFA-csalásokat vicces kizárólag egy-egy nemzetállam tisztviselőinek nyakába varrni.

Egyébként Magyarország a korrupciós ranglistán – némileg több adatból dolgozva - a sem büszkeségre, sem szégyenkezésre okot nem adó középmezőnyben foglal helyet az Európai Bizottság antikorrupciós jelentésében. Szemben a valamiért körbeszeretgetett Romániával…

Ráadásul, ha renyhén is, de javuló tendenciákról számol be.

Ha nem Horváth András „közismert információira” alapozták volna Goodfriendék, és az ő szimpatikus norvégcivil forrásai a kitiltásos büntit, hanem pl. az útépítő közbeszerzésekre, vagy Mászáros Lőrinc nem ellenőrzött feketemunkásaira, vagy az Orbány-bányákban dolgozó afrikai rabszolgákra, akkor valamennyire hihetőbbek lennének a vádakat megalapozó pletykák…

De érdemes megvizsgálni Horváth András egy évvel ezelőtt mondott, eredeti mondatait, ahol is egy 2006 óta épülő ÁFA-csalásokra specializálódott hálózatról beszélt. Arról az időről, amikor Gyuriferi bizalmi embereként, Vancsura István irányította a terület ellenőrzését, akit azóta szintén sikerült véres kardként körbehordozni a sajtóban, mint ex-NAV-os igazságbajnok. Az ő felelőssége volt ezeknek a gabonás csalások vizsgálata, ahol baloldali, sőt egy másik cikk egyenesen Bunge kötődést jelzett korábban, benne meggyilkolt strómokkal, Wiesz Tamással. Szép.

A hálózatos ÁFA-csalásoknak az uniós belső piac, és maga a hozzáadott érték alapú adóztatás az oka, nem a korrupt tisztviselők. Valamint az, hogy az Európai Bizottság nem engedi további termékek bevitelét a fordított ÁFA-fizetés rendszerébe. Nem meglepetés, Horvát András ezt is a magyar kormány tudatos mulasztásának tudta be, nem a bizottsági döntésnek. De hát mit várhatunk egy olyan "szakértőtől", aki a számla jóhiszemű befogadóját akarja bűnvádi eljárás alá vetni, miközben erről a "hibás nemzetállami gyakorlatról" szintén uniós szintű bírósági döntés van érvényben.

Persze közel 10 ezer ember tüntetését akkor sem lehet félvállról venni, ha hülyeségért tüntetnek.

Tovább..

Putyini demokrácia… Amerikában

Obama lába alatt forró a talaj, kell tehát a terelés neki most, mint egy falat kenyér, és hála Istennek ott van Orbán, akire rá lehet fogni, mint a reklám beli Nesquick nyuszira. Egy amerikai testvérlapunk 16 Watergate szintű botrányt gyűjtött össze, a botrányok és kudarcok egész láncolata vezetett tehát a tegnapi történelmi bukáshoz, amihez mérhető a második világháború óta nem volt Amerikában.

Az amerikai ügyvivő tehát ennek az adminisztrációnak az ügyeit viszi, és egyre nyilvánvalóbb: demokrácia bullshit Amerikában sem más, mint ami itthon volt pár éve: antiszemitázással, rasszistázással, homofóbozással és demokráciázással terelnek saját ötlettelenségükről, erőtlenségükről, és folyamatos politikai kudarcaikról. Érdekes megnézni, hol van a jelenlegi iszonyatos demokrata kudarc gyökere, ezeket a gyökereket pedig 2011-ben fogjuk megtalálni, és – nem fogunk meglepődni, amikor kiderül, hogy az első fel fog tűnni kedvenc amcsi nagybácsink, Soros Gyurka is.

Most a teljes magyar balmédia NAV-ozik, meg civilezik, de érdemes megjegyezni, hogy a már említett botrány-listát Number One helyen az úgynevezett IRS botrány vezeti.

Hogy tisztán lássunk: az IRS nem más, mint az amerikai NAV. Az Internal Revenue Service azonban egyben nyomozati szerv is, aminek a magyar NAV-nál valamivel szélesebb nyomozati jogköre van. Lehallgatásokat szervezhet, házkutatást tarthat, sőt akár ügyészségi és rendőri eljárást is kezdeményezhet, kikerülve a bíróságot. A dolog 2010-ben kezdődött, amikor a demokraták egy kis módosító indítványt nyújtottak be azt illetően, hogy a „társadalmi feladatot ellátó nonprofit szervezetek” amelyek azonban adóköteles tevékenységet is végeznek, ne élvezzenek különleges elbírálást, hanem tulajdonképp az IRS teljes apparátussal nyomozhasson utánuk. Ezt azzal indokolták, hogy kiderült, számos terrorszervezet ezt a kiskaput használja arra, hogy pénzelje az olyan szörnyű szervezeteket, mint az ISIS, Al Kaida és társaik. Az amcsik nem is tiltakoztak, a módosító átment, hisz ha egy amerikainak azt mondják terrorveszély, bármire hajlandó. A dolgot akkor megtámogatta a bostoni merénylet is, tehát nem tűnt fel, hogy ezzel a módosítóval más szándékai vannak az Obama-adminisztrációnak.

Nem telt el sok idő, és a vonatkozó osztályon meg is duplázódtak az „ügyek” számos tisztviselőt fogadtak fel, hogy a keletkező kivizsgálásokat kezelje. 2012-ig, alig két év alatt kőkemény vegzálást és monitorozást kezdtek, amivel nem is lett volna semmi gond, ha nem jön az amerikai Horváth András, bizonyos Lous Lerner, akinek a laptopja a sajtó birtokába került. Zöld Ufóakták, helyett tehát itt egy konkrét merevlemezről lehetett csemegézni, napi szinten hozni nyilvánosságra a botrány részleteit.  Mint kiderült, Lerner, aki ennek a nyomozócsoportnak a tagja volt „felsőbb utasításra” azt a parancsot kapta, hogy teljes kivizsgálást végezzen minden olyan szervezettel kapcsolatban, aminek köze van a Tea Party (a republikánus kőjobb) mozgalomhoz. Keresőszavakat kapott, úgy mint „Patriot” „Constitutional” „National” „Israel” és ezek alapján választották ki azokat a civil szervezeteket, amelyekről minden pénzmozgást, tevékenységet, alapítványi háttért, mozgást fel kellett tárni.

A dolog pikantériája az, hogy maga az adatbázis, ami a konzervatív szervezetek listáját tartalmazta „csodás módon” eltűnt, és a botrány gyűrűzésekor az Obama-adminisztráció minden eszközzel gátolta a bíróság és nyomozóügyészség munkáját, ami miatt rendes tüntetések voltak, hisz ugye „adminisztratív eszközökkel gátolták a nyomozást, ezzel tiporva sárba az amerikai demokráciát”.

Ismerős?

A dolgot tovább árnyalja, hogy mindeközben létezett egy másik lista is, azokról a szervezetekről, melyeknek a nevében „Liberal”, „Progressive”, „progress”,  „equality” szerepel, és ezeknél a parancs az volt, hogy az ő vizsgálatukat a régi módszertant követve, gyorsan, lazán és felületesen kell végezni. 2014 áprilisában épp a botrány folytatásaként derült ki, hogy emiatt, a Soros és Clinton alapítványok számára ennek a laza elbírálás eredményeképpen nyílt lehetőség arra, hogy többmilliárd dollárnyi adót síboljanak el karitatív tevékenység címén a Holland Antillákra, illetve ködös kelet-európai számlákra. Itt kapcsolódik be az a kissé összeesküvéselmélet-szagú forgatókönyv, amely szerint a Soros pénzek egyfajta feketekasszaként működnek a CIA akcióihoz, ezért (is) az állami nagyvonalúság.

A republikánusok és konzervatívokhoz köthető civil szervezetek természetesen úgy ráharaptak az ügyre, mint pittbull a betörő tökére. A listák létezését nemrégiben volt kénytelen beismerni az IRS vezetője, ugyanakkor alig pár hónapja, augusztus 22-én még visszautasította a listák kiadását, mert egészen mostanáig tagadtak.

Amikor a magyar hatóságok embereit civil-vegzálás okán cseszegeti az Obama-vezetés Magyarországon, annak nem kicsit van ironikus töltete.

A történetnek ugyanis létező következményei is vannak: miközben a liberális szervezetek továbbra is gyorsított eljárással kapnak adómentességi státuszt, ezáltal gyakorlatilag ellenőrizetlenül mozgathatnak pénzeket, több konzervatív újság, média-szolgáltató, akik hasonló pénzügyi konstrukcióban dolgoztak, 16-20 hónapja még csak választ sem kap kérelmére az adóhatóságtól, ami miatt teljesen ellehetetlenült működésük, és csődközeli állapotba kerültek.

Magyarul: az amerikai adóhatóság szisztematikusan kivérezteti anyagilag a konzervatív civil szervezeteket, miközben a liberális civil szféra tulajdonképp szabadon áramoltatja off-shore és egyéb cégekbe adómentesen a támogatói milliárdokat, amiből lehet finanszírozni ezt-azt akár a térségünkben is.

Az adómentességért folyamodó konzervatív szervezeteknek az IRS kitölthetetlen, bonyolult kérvényeket küldözget a mai napig, amiket aztán hónapokig cirkuláltatnak a rendszerben. Egy ilyen kérdőív olyan adatokat is kért, amelyek alkotmányos jogokat sértenek: a donorok neve, címe a felhasználás módja, bankszámlaadatok, sőt, nyíltan kikérték a szervezet politikai hovatartozását is. Tavaly májusban továbbgyűrűzött az ügy, amikor két, azonos területen működő, ám eltérő irányultságú szervezetnél, Tennessee államban, az egyszerre beadott, egyforma módon kitöltött, azonos papíroknál egyik esetben azonnali válasz érkezett az IRS-től és megkapták az adómentességet, míg a másik esetében további vizsgálatokat kértek úgy, hogy ezzel befolyásoltak egy épp folyó akciót is, behozhatatlan előnybe hozva egy pályázaton a liberális szervezetet konzervatív versenytársával szemben.

Ami tehát világos mára: az adóhatóságnál meglévő, ám titokban tartott listákon besorolják a különböző társadalmi és civil szervezeteket, és diszkriminatív módon járnak el velük az adóhatósági eljárások során.

A botrány még folyik. Immáron két éve tartja izgalomban a közvéleményt, és valószínű, hogy lesznek még következményei, hiszen eddig a Demokraták mosták a szart rendesen, a kezdődő vizsgálatok elhaltak, a nyomozások befulladtak, és – a botrányt robbantó Louis Lerneren kívül – csupán két kisebb osztályvezető távozott tavaly a botrány kapcsán. Mindeközben közeledtek a tegnap bebukott választások, és a legutóbbi felmérések alapján a regisztrált szavazók (igen, ott van ilyen, nem hekkelték meg a regisztrációt úgy, mint nálunk…) 75%-a, beleértve a demokraták 63%-át komoly, szenátusi vizsgálatot követel, ami a tegnapi eredmények birtokában pár hónapon belül meg is lesz. Ha viszont az elindul, akkor olyasminek lehetünk majd szemtanúi, mint a Watergate kapcsán utoljára: fejek fognak hullni, emberek mennek börtönbe, hisz ma már biztos, több helyen volt alkotmánysértő, sőt bűncselekmény az, amit az amcsi NAV-nál elkövettek.

Nos, ez az adminisztráció hivatkozik most küldötte révén Horváth András zöld dossziéjára, vádolja a magyar NAV-ot korrupcióval, tiltja ki annak elnökét Amerikából, és sipítozza szócsövében, a New York Timesban, hogy mi itt sárba tiporjuk a civil szférát.

Nos, ahogy az amerikaiak mondanák: bitch please….

Tovább..

Lepkézett a nagykövet?

Az úgynevezett „Kitiltási-Gate” több kérdést is felvet. Pro és kontra hisznek, bíznak – és természetesen kombinálnak! A kormánypártiak azt, hogy semmi alapja és csupán függetlenországba beavatkoznak az amcsik; az ellenzékiek pedig abban, hogy ha már ők ilyen impotens módon politizáltak ez idáig, majd a Nagy Demokratikus Testvér kisegít a homokozóban a vödörért vívott harcban. Nagy a lila köd, de egy biztos: vagy valaki szépen kiprivatizálta az adóhatóságot; vagy nem történt az égvilágon semmi sem, csak Goodfriend teljesen alkalmatlan a munkájára. Vagy-vagy!

Ha az előbbi elmélet igaz, azaz kormányzati, illetve köztisztviselői szinten valakik korrumpáltatni akarták magukat amerikai üzletemberekkel, akkor bizony jogos elvárás, hogy kapjunk neveket és a bizonyítékokat. Az, hogy az Egyesült Államokban más törvények vannak, s ez alapján nem mondhatnak neveket – végtelenül cinikus érvelés! Egyrészről számtalan más olyan személyt ismerünk, akiket valamilyen bűncselekmény miatt kitiltottak az Egyesült Államokból az elmúlt években. Sőt! Nem egy esetben a nemzetközi sajtó is megírta ezeket. Például Hamid Aboutalepi nevű iráni ENSZ-nagykövetet, méghozzá idén áprilisban, mert kiderült, hogy tolmácsként együttműködött a teheráni amerikai nagykövetséget elfoglalókkal még harminc évvel ezelőtt. Vagy Igor Szecsin politikust, a Roszneft olajtársaság vezérét – nyílván a megromlott kapcsolatok miatt. De a legviccesebb sztori volt, mikor Luke Angelt, egy brit tinit, még 2010-ben azért tiltották ki, mert egy mocskolódó hangnemű e-mailt küldött Barack Obamának…

Tudom, nem feltétlenül ugyanazon elnöki proklamáció szerint tiltották ki a fentnevezett személyeket. De azért azzal érvelni, hogy a korrupció vélelme esetében nem lehet neveket mondani a törvények miatt, miközben egy szerencsétlen kamasz csávó piszkálódó levelezése nyilvános lehet (névvel, fényképpel, stb.) elég furcsának tűnik innen nézve.

Másrészről, ha valakik le akarták szedni a zsét egy amerikai nagyvállalatról, hogy cserébe mindenféle adóhatósági előnyt adjanak, annak nem kitiltás a megoldása, hanem feljelentés. Az meg nem volt. És ugye a korrupció elleni harc leghatékonyabb eszköze a nyilvánosság. Tehát? Nincs tehát…

Mint ahogy nincsenek nevek, nincsenek bizonyítékok sem.

Van helyette egy szánalmas mutogatás Horvát "ufófigyelő" András zöld aktájára, mint közismert tényre. Ha ennyi a "bizonyíték", akkor Goodfriend nem csak alkalmatlan, hanem rendkívül könnyen megvezethető ember, és mint ilyen, kockázatot jelent az Egyesült Államok külpolitikájára nézve. Lehet ki kellene tiltania magát...

Ugyanis "ufófigyelő" András legfőbb megállapítása, ami alapján botoznak, az nem más, mint hogy az "áfa-csalások" csúcsán elhelyezkedő, abból hasznot húzó viszonteladókat nem vizsgálja senki és ez egyenlő bűnös összejátszás. Ha az, akkor viszont kőkeményen benne van az Európai Unió Bírósága, mivel az ő ítéletül alapján nem lehet büntetni a számla befogadóját, illetve korlátozni a cégek áfalevonását. Persze ehhez minimális rálátással kell lenni az európai adózásra, amivel se egy amerikai liberális, se egy egyszerű NAV-os irodista nem rendelkezik.

(Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy elnézve a fenti példákat, bizony nem igaz az a bugyuta ballib sajtómunkási érvelés, miszerint ilyen még ne történt volna EU, illetve NATO tag esetében. Mert történt – kedves Kálmán Olga! Hogy konkretizáljuk a korrupciós hálózatokat vizionáló és egyedi esetet emlegető okoskodók közül valakit.

Érdemes lenne ugyanakkor azon is elgondolkodnunk, hogy vajon van-e összefüggés a nemrégiben megbuktatott cseh kormány és a mostani vádak között. Történt ugyanis, hogy Petr Necas által vezetett kabinet, mikor a temelini atomerőmű felújítása ügyében döntéskényszerbe került; pontosabban el kellet döntenie azt, hogy egy orosz-cseh céggel köt-e szerződést, vagy a jenki Westinghouse társaságot választja, sokáig úgy tűnt, hogy az előbbi felé hajlik. Majd az amerikai titkosszolgálatok lelepleztek néhány olyan cseh kormányzati korrupciót, amelynek a fele sem állt végül meg, arra viszont elég volt, hogy idő előtt bukjon a kabinet. Az új ügyvezető kormány véleménye pedig ellentétes volt az ügyben: lefújták az atomerőmű felújítását.

Csak remélni tudjuk, hogy a most vélelmezett magyar kormányzat körüli korrupciós ügy lila köde nem takar hasonló célokat. És semmiképpen sem függ össze azzal a ténnyel, hogy a Paksi Atomerőmű felújítását az oroszok kapták meg. Mert ha így van, akkor az Egyesült Államoknak soha többé nem lesz joga demokráciából oktatni a világot!

Tovább..

Zöld dossziék mindenhol

Valahol ott maradt abba a teljesen hiábavaló reppelés Horváth Andrásról és az ő Zöld Dossziéjáról, amiben az Univerzum Legnagyobb Rejtélyei mellett ott bújt el a Nagy Sokezermilliárdos Lopás, amiből Európa ezen szomorú felének minden búja, baja, gondja megoldható lenne (lásd még stadionpénz), hogy majd úgyis kiderül az igazság.

Azóta is akkora várakozásban vagyunk az igazságra, hogy majdnem teljesen el is feledkeztünk arról az ezersok milliárdos összegről, amiért tulajdonképpen csak le kellene hajolni a földre, azaz kinyitni a dossziét. Odakerült a magyarság boldogulását akadályozó háttérhatalmak (zsidók, olaj-lobbi, amerikaiak, illuminátusok, szabadkőművesek, Opus Dei - szabadon folytatható) tőlünkmagyaroktól elrabolt többi ezermilliárdja, Szélesgabi energiakockája, a makói gázmezők, a levegővel üzemelő autó, meg a többi fantazmagória mellé.

Az adózás tudományának alkimistájáról se hallhattunk már egy ideje. Olyan fontosabb kitalációk foglalták le a tisztelt újságírók kollégákat, mint az Orbán-Simicska háború, amiből annyi azért igaz, hogy ez két létező személy és ismerik egymást.

Horváth András egészen a mai napig illegalitásban volt. Ő meg a Zöld Dosszié elvonult a világból, senki nem foglalkozott vele. Még az RTL klub sem csinált vele híradót, pedig azok mostanában már a városhatárt is hajlandóak átlépni egy-egy olyan hatalmas leleplezésért, mint mikor becsöngettek a felcsúti polgármesterhez, de az nem volt otthon. Egyvalaki nem feledte csak el, méghozzá JuhászPeti, az egyik kedvenc politikusunk, példaképünk, aki dicséretesen ügyesen meg tudta úszni ezt az egész munkába-állás mizériát, amivel mi felelőtlenül tönkretettük felnőtt életünk hétköznapjainkat. Eddig, most azért kapar rendesen a Milla lesz a harmadik erő szöveg ellenére az egyesült baloldali erők élén egy jól fizető választott tisztségért, és ez valószínűleg összefügghet az APEH feketelistájával, meg azzal a szolid 8 milliós adótartozásával, amit eddig felhalmozott céges ügyletei során.

Nos, neki sikerült előkerítenie Horváth Andrást valahonnan, és ezzel a lendülettel rögtön kinevezte képzeletbeli polgármesteri birodalmának számvető-elszámoltató bizottságának az élére. Az ő feladata lesz az átláthatóság megteremtése, és Rogántóniék bebörtönzése.

Mindezt egy zöld dossziéban gyűjti össze és nem mutatja meg senkinek.

Tovább..

Emberi százlábú a NAV előtt

Óriási human centipedére készültek ma délután a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Széchenyi utca 2. szám alatti épülete előtt. Az emberi kétszázlábú fejének Horváth Andrást tették a felhevült tömegek, az ő seggébe bújtak érkezési sorrendben félhülye újságírók, futottak még kategóriás politikusok és a kormányellenességbe teljesen belebolondult HaHa aktivisták mind a kétszázan. A sor végére próbált odailleszteni némi árpáp-sávot egy kósza turbómagyar különítmény, de őket elvezették a rendőrök, mert az „ezermilliárdos áfacsalás” ellen kizárólag haladó gondolatokkal lehet tüntetni. Pedig olyan szép lett volna, ha Karácsony szellemével feltöltekezett szélsőjobb és –bal aktivisták végre megölelik egymást és feloldódnak egy közös fantazmagóriában. Minek annyit veszekedni azon, hogy most akkor a zsidókat vagy a gazdagvállalkozókat kell-e akasztani, amikor egy közalkalmazotti bértáblás NAV-talpas ellen is lehet pogromot hirdetni…

Néhány hónapja román szomszédjaink Ceausescu elveszett és megtalált aranyának lázában éltek, gondolatban visszafizették az IMF hitelt, alapjövedelmet adtak minden szembejövőnek, ami maradt, abból meg ókori román leleteket találtak Erdélyben. Aztán mégsem, mert egy hoax volt, amit jóképességű’ sajtómunkások tömegei fújtak egyre nagyobbra. Hasonló átverés Horváth András ezermilliárdos ÁFA-csalása. Úgy álmodozik Horváth András és a mögötte kígyózó emberi százlábú az 1000-1700 milliárdos csalásról, mint valami talált pénzről, amiért csak le kell hajolni. Csak szándék kell hozzá és becsületes NAV dolgozók. Akkor aztán másnap már faraghatjuk elefántcsontból a kispesti rendelő budijának kilincsét, építhetünk párezer panorámás lakást a hajléktalanoknak, meg egyébként is minden sokkal jobb lesz. Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak, de most nem hitelből, hanem Ceausescu elveszett kincséből a multik által elcsalt adóból. Végre megint az lesz a politikai lényege, hogy kinek és mennyit adjunk a végtelen pénzből. Ha már itt tartunk: ezek a búsképű baloldali aktivisták többet gondolnak a redisztribúciónak becézett osztogatásra, mint jómagam a pinára. Feltételezem, hogy minden problémájuk erre vezethető vissza.

Meg arra, hogy a valóságot nem kedvelik túlzottan. A valóság olyan a számukra, mint nekem a józan életű haverom, aki másnap mindig elmeséli, hogy igazából nem is volt annyira szép az a lányka. Illetve egyáltalán nem volt szép. Szóval a valóság egy patkányság.

Mert ez a valóság haver az, aki elmeséli nekünk, hogy a sokat emlegetett 1000-1700 milliárd inkább 30-50 milliárd lehet. Magyarországon a teljes adórés, ami a megállapított, de nem fizetett adókat jelenti, az billeg 1000 milliárd környékén. Általánosan elfogadott szám, ami mögött komolyabb módszertan van, mint egy szerencsétlen NAV-alkalmazott spekulációja.  Abban pedig benne van a kínai piac, a kiskocsma, a gyerek fűnyírása a szomszéd nénikének, a tönkrement cégek és természetesen a multik által elcsalt adó. Ennyit Ceausescu elveszett aranyáról.

Persze 50 milliárdért még 200 ember sem megy tüntetni. Annyit napi szinten elvernek idiótaságokra. Nem tétel. Kijön belőle talán egy völgyhíd és néhány 30 centiméteres kilátó.

Az egyetlen konkrétum, amit a tüntetők hitelesen toltak, az a zöld dossziék lengetése volt. Mert az egész NAV-botrányból a dosszié színe az, amit biztosan tudunk. Amúgy nincs is botrány. Hacsak az nem botrány, ahogy hosszú hetek óta kizárólag újságírók és a parlamenti küszöbbel nagyokat birkózó politikusok gyártják a tartalmat anélkül, hogy akár egy darab konkrétum is elhangzott volna úgy mellékesen. Azt a tartalmat – mint arra a korábbi témával foglalkozó posztomban is utaltam – ahol az „csalásban” kormánytagok, politikusok (aka. hatalom) és NAV dolgozók százai, ha nem ezrei vesznek részt.

Érdekes egy összeesküvés-elmélet. Lassan többen vannak az elméletben, mint kívül…

Tovább..