Rasszista keresztény stadionépítők teszik tönkre a Magyarországon szülni akaró négerek emberi méltóságát

A cím félrevezető, ugyanis nem egy témát ölel fel, hanem rögtön hármat. Mégis sikerült grammatikailag értelmes mondatba pakolni a címszavakat, ami egyszerre a bloggerkedő kisállatok és a közoktatás sikere. Elnézést kívánok. És azért három téma egy cikkben, mert egyik sem annyira eget rengető, hogy külön posztban emlékezzünk meg róluk, viszont mindnek van némi tanulsága. Nézzük őket sorban.

Hollywood rasszista, mondá az Index (egyik aloldala, a Cinematrix). Fújj, fújj, mondá az antirasszista. Hogy mit tanultunk ebből a cikkből, azt majd később, előbb némi jó tanács a szerzőnek és úgy az Indexnek általában. Ha valami olyasmiről írtok, amiben még véletlenül van is némi igazságotok, felesleges a csúsztatás, mint érveléstechnikai bodicsek eszközéhez nyúlnotok, mert egyrészt visszaszáll rátok és titeket hiteltelenít, másrészt pedig... másrészt pedig... felesleges. Csak hogy egy példát mondjak, amikor számba veszitek a mérvadó hollywoodi színes bőrű színészeket, egy elkeserítően rövid lista jön össze. Eddie Murphy, Denzel Washington, Will Smith és Martin Lawrence. Így leírva tényleg durva. Én viszont azt nem értem, hogy ha később sikerül szóba hozni őket, akkor miért nem lehetett a listához biggyeszteni Morgan Freemant, Forest Whitakert vagy például Samuel L Jacksont? És ezek csak azok a nevek, akik 5 másodperc alatt eszembe jutottak anélkül, hogy beírtam volna a keresőbe, hogy "menő nigga' színészek". Velük együtt is rövid lenne a lista, szóval tényleg nem értem, miért kellett kihagyni őket., Ja, mert így még hatásosabb. Van még ilyen a cikkben, de most lusta vagyok. Ami viszont sokkal fontosabb, az az, hogy miért is mellőzi Hollywood a színes bőrű színészeket: mert a piac rasszista (igen, a világ filmpiaca: Amerika, Európa, Ázsia, mindenki!), és ők csak a kereslet igényeit elégítik ki. (Részletkérdésnek tűnik, de ha a kereslet miatt rasszista a filmes kínálat, akkor az miért is az azt kielégítők a rasszisták?). Ízlelgessük még: mindenki! Nem csak mi, magyarok, ahogy azt évtizedek óta sulykolják belénk a ballibbancsok, hanem mindenki. Éreztük ezt eddig is, mármint hogy nem vagyunk alávalóbbak senkinél (legalábbis ebben), de köszönjük a bizonyosságot.

A másik téma, hogy Hidasi Judit egy ideig miért nem szül. Maga a sztori annyi, hogy áldatlanok az állapotok a magyar szülészeteken, ha nem tejel (Itt most a hálapénzre gondolok, nem Judit személyes problémájára. Azon több okból nem viccelődök.) az ember lánya. Akinek szült ismerőse/rokona/felesége/barátnője/azonos nemű élettársa/stb. az elmúlt két évtizedben, annak nem kell bemutatni ezt. Mindannyian tudjuk, hogy ez a sok évtized egészségügy-politikájának csődje. Lehet ujjal mutogatni jobbra-balra, de felesleges, mert mindenkinek van vaj a füle mögött. (kivéve a Jobbikot, de ellenzékből nem is lehet elkúrni). Százával lehet ilyen történeteket olvasni a neten, főleg mivel a kismamák egy jelentős szeletet szakítanak a magyar blogszférából végtelen számú babás portállal. Ami miatt mégis címlapot ért a cikk az Indexnél, az egy mondat és egy sugalmazás: "Utóbb ez ügyben vitatkoztam össze egy fociszurkoló barátommal: szerintem a kórházakban rendet rakni egy kicsit aktuálisabb lenne, mint egy új stadion építése." és "A kormány szeretné, ha több gyerek születne. Én most egy darabig nem szülök." Igen, ennyi elég, hogy egy cikk Index címlapra kerüljön a nlcafé baba-mama rovata helyett. A stadionellenes populista hülyeségről már volt szó nálunk. És az elmúlt 25 év hibáit toljuk a kormányra trükk sem új (Vivre le protest-hangulat!). Viszont kedves Index! Ha épp az egészségügy alul finanszírozottságával támadjátok a kormányt, akkor azt a cikket ne szerepeltessétek címlapon azzal a hírrel, hogy idén 18,2 milliárd Forinttöbbletforrás jut az ágazatra! Öngól a legszebb fajtából.

A harmadik téma pedig az ellenzék főbohóca, Fletó legújabb kijelentésével. "A Demokratikus Koalíció elnöke szerint ha valamikor meg kell vívni az eredeti értelemben vett kulturkampfot, akkor annak itt az ideje, mert az a gondolkodás, amelyet a keresztény-konzervatív világ közvetít, szemben áll mindazzal, amit a felvilágosodás óta a szabadelvűek és a baloldaliak közvetítenek." - írja a HVG, mi meg csak nézünk elkerekedett szemekkel. Abban ugyan egyetértünk, hogy a keresztény-konzervatív gondolkodás tényleg "szemben áll mindazzal, amit a felvilágosodás óta a szabadelvűek és a baloldaliak közvetítenek", de a szabadelvűek és a baloldaliak a normalitással és a valósággal is ugyanilyen vérre menő küzdelmet folytatnak. Viszont most hagyjuk is az eszmetörténeti vitát. Ami érdekesebb az az "eredeti értelemben vett kulturkampf" kijelentés Gyuriferitől. Ezt nem tudjuk hová tenni. Ez a marha a XXI. században még mindig a polgári házasság bevezetéséért küzd, ki akarja szorítani a politikai hatalomból az egyébként II. vh óta ott sem ülő klérust vagy szerzetesrendeket akar betiltani? Mert az eredeti kulturkampf ez volt (a Bismarck név mond valamit?). Egy többször is bérmálkozótól persze mit is vártunk... Komoly tanulság itt nincs, csak amit eddig is tudtunk: Gyuriferinél tényleg elmentek otthonról, csak a villanyt felejtették el lekapcsolni.

Tovább..

Con Artisjus

Mindent a HVG sem tudhat, ezért dönthettek úgy a héten, hogy az unalomba hajló stadionmutyizás helyett egy újabbat táplálnak bele a közbeszédbe: a jogdíjmutyit. Akkor még nem sejthették, a magyar edzők doyenje, Egerváry Sándor két csatárral és középpályás emberfogással küldi Amsterdamba nyerni a fiúkat, akik így lazán beleszaladnak egy nyolcasba, és aktualitásokkal teletűzdelve lehet olyan összefüggéseket megállapítani a vezércikkekben, mint például hogy a csak papíron létező vagy félkész létesítmények nem gyakorolnak pozitív hatást a zömükben külföldön padozó magyar válogatottakra. Apropó: emberfogás. Oké, hogy a tévé csak elhülyíti az embereket, de a lekettőzést vagy a passzsávok figyelését nem ma találták fel. Én csak egy vagyok a 10 millió fociszakértőből, de az még nekem is feltűnt, hogy takle alig-alig van egy normális bajnokságban, annál több interszepsön. Nekünk meg egy Hajnallal kellene a kétméteres Strootmant szerelni egy-egyben. Nem a tizenhatosnál ragadtunk be a góloknál, hanem az időben valahol 1986-ban.

Kanyarodjunk vissza elegánsan az Artisjushoz: az állam elveszi a befolyó jogdíjak 25 százalékát. Jogdíjmutyi, lopás, világvége, könnyek. Ez ment a héten. Valóban felháborító a jogdíjak negyedének az államhoz, illetve az NKA-hoz gravitálása. Ez pont 75 százalékkal kevesebb, mint a kívánatos arány. Jó kérdés, hogy a HVG és néhány hasonszőrű ellenzéki kisokos miért az Artisjust kezdte el simizni ebben az ügyben. Ennyi erővel a használaton kívüli kémények bérlését több százezer forintos büntetésekkel serkentő, vagy az azonos lakótelepi cím miatt (106 lakásnál előfordulhat) friss vállalkozásoknál kétnaponta helyszíni ellenőrzéseket folytató NAV-ot is puszilgathatnák. Legalább annyira népszerűek az átlagjenő szemében.

Az Artisjus nem más, mint egy prémium kategóriás lopás. Kábé olyan, mint amikor a középkorban a gyenge uralkodó kiadta gebinbe martalócoknak a vámszedés jogát, akik meglehetősen szabadon döntve a „vámfelosztás” jogáról, a királyi kincstárba csak egy puhafából faragott brét küldtek. Bézikben tényleg ennyi a történet. Persze néhány kivételezett előadó él, mint csillámpóni a szivárványországban, ők most aláírnak, „őrjöngenek”. A többi meg mehetett lépcsőházat takarítani, köztük a 90’-es évek legnagyobb rockhimnuszának alkotója. Közben a szociális keretet az Artisjusnál Bródy Jani merítette le, mert ő annyira rászorult, mint a kétkilós aranyfuxszal az önkinél sorban állók.

Hogy honnan az a pár milliárdocska, amit felosztanak, az már megér néhány pofont. Valamikor a rendszerváltozást követő zűrzavarban (ez egyébként még mindig tart, a rendszerváltozást követő zűrzavar egy hosszan elhúzódó valami és majd 2014-ben Orbán befejezi. (LOL) megálmodták az üres adathordozókra kivetett adónemet, ami a TDK kazik idejében még különösebb hurrikánt nem keltett. Azóta történt némi haladás és olyan vívmányok gyűrűztek be a mindennapjainkba, mint a fényképezőgép vagy a PC. Az IPv6 és az Internet of Things technológiáknak köszönhetően nemsokára a hűtőgépben és a villanyborotvában is lesz valami adattároló, és az Artisjus martalócai majd nyilván tartják érte a markukat. Mert a mikróra gyaníthatóan mindenki a Ha én rózsa volnékot töltikézi. Persze...

A bevételi oldalon a horeca szektor a másik kíméletlenül fosztogatott csoport. Önmagában is nevetséges, hogy a vendéglátó helységekre (vagy helyiség? ezt sosem tudom) kivetett sarc világviszonylatban a legmagasabb, de az tényleg marcipán a mocsoktortán, ahogy a közös jogkezelés (haha) alól kikért vagy oda soha be nem tett zeneművek után is számláznak. Hasonlóan, mint az adathordozóknál, ugyanis egy PC-én előbb találunk Total Commandert, mint Kozmixszot, ennek ellenére 0/100 a felosztás. A horeca szektorban akkor is pénzt követelnek, ha a tulajdonos a saját kis hobbyzenekara CD-jét teszi be. Mert ha Magyarországon bárki felvesz egy zeneművet, azt onnantól az Artisjus kezeli – kérni sem kell ezektől a drága emberektől - és ha van egy CD lejátszód, azon meg biztos jogvédett műveket játszol. Bűn az élet tétele. Egyébként én még ZX Spectrumon száz éve írtam egy programot, ami után ugyanekkora erővel fizethetne minden számítógép tulajdonos, elvégre fel lehet tenni a gépükre...

A jogdíjfeosztás visszásságairól oldalakat lehetne teleírni. Nem fárasztanám vele kedves olvasóimat, elég legyen csak annyi, hogy egészen elképesztő módszertannal dolgoznak. A rádiók setlistje és azoknak a hallgatottsága alapján ítélnek egyik előadónak milliókat, a másiknak meg egy doboz gyufát. Azt a pénzt, amit a vélelmezett letöltések és soha nem mért horeca elhangzások után szednek be. Anyátok csuklik? – szegezhetnénk a kérdést finoman és kulturáltan az Artisjus képviselőjének. Mert csuklik. Elég ránézni egy torrentoldal letöltési slágerlistájára és azt összevetni az Artisjus beszámolóival. Nulla átfedés. Vagy mutasson nekem bárki egy olyan kocsmát, ahol az Artisjus top50-e szól és nem tök üres!

Nem 25 százalékot kell elvonni az Artisjustól, hanem a horeca szektorra kivetett adójellegű sarcok beszedési jogát. Az adathordozókat meg felejtsék el! Agyrém, de lassan cigi mellett winyót is a szerbektől hozatunk a szegedi spanunkkal. Az Artisjus meg gazdálkodjon a kereskedelmi rádióktól és televízióktól, valamint a DJ-éktől beszedett pénzekkel, mert az az övék és az előadóké. A többit lopják.

Tovább..

Kampánytempó

Timcsi nem bír leállni az éhező gyerek versus stadion dumával. Bár felfigyeltünk rá legutóbb, és meg is írtuk, hogy „összehangolt stadiontámadásra készül a baloldal”, úgy tűnik többet akarnak markolni egyetlen célcsoportnál, egyetlen témánál. Timcsi a Pető Intézetes hoax-gyártások után sem vált, mert az „összehangolt kampányban” neki ez a feladat jutott. Közben a szobordöntögető Bajnai Gordon, a Viktornak üzengető Fodor Gabi, a nyugdíjasokat megszólító Schmuck Andor, és a kossuthlajoskodó Gyurcsány is adják keményen. A szerepek tehát le lettek osztva, és folyik a kampány, zajlik a show. A kövérlászlói értelemben vett zenekarban alakul az összellenzéki harmónia, vége van a szólózásnak.

Ha a baloldal kampányol, akkor harci üzemmódban tolják. Olyankor legnagyobb hülyeségek is kritikátlanul mehetnek. Az ilyen „barna bakancsok tiporják a demokráciát” című értelmisiskedő hisztitől a „fideszmutyi, mutyimatyi mutyihímzés stadionmutyizás” kocsmai hőbörgéséig széles a skála. Erre jön rá a tocsogó populizmus nyákos ragacsos rétege, amikor az éhező gyerekek szájából veszik ki a stadionokat. Ebben a ritka alja műfajban utazik most Timcsi, de hát tudja ő is, hogy el kell kezdeni valahol, hogy az ember lányából egy szép napon igazi liberális hisztiértelmiségi lehessen. Az egyértelmű, hogy Timi ezzel mit akar: karriert, amelynek most toporog az első lépcsőfokán. A választási csalásos baromsággal az MSZP mögötti sidekick párossá alakult exminiszterelnök-duó, a Gyurcsány-Bajnai páros egy Szabó Timcsinél azért hálásabb szerepben védelmezhet már egy pici demokráciát. Szanyi Kapitány, aki már a búcsúkoncert-sorozatát adja, hisz készül Brüsszelbe, a cigifüstös bazmegelős bluest tolja. A Nemzetet, a Közös Hazát, a Galaxist, az aranyos kutyakölyköket, a meg sem született gyermekeket már menthetetlenül Mesterházy Attila tündöklő géniusza fogja megmenteni az orbánfasiszta ármánytól. Ott fénylik Attila, a baloldali eszmeiség táplálékláncának csúcsán, az eljövendő diadal dicsfényétől övezve.

Minden „jobbos” fejében megfordul: ki az a hülye, aki ezt folyton, újra és újra beveszi? Ki az, aki ehhez asszisztál azzal, hogy folyton, újra és újra megszavazza a baloldalt, amelyik sosincs rákényszerítve arra igazán, hogy ténylegesen megújuljon, elég csak újrahangszerelni a régi nótát, kicserélni a háttérénekeseket, és feltenni a régi lemezt, hogy működjön! Hogy létezhet, hogy Tímea 2013-ban valójában bizakodóan léphet egy olyan karrier-útra, amit Lendvai Ildikók és Vadai Ágnesek tapostak keményre?  Ennek – a Boogiman & Piréz Háttérelemző Intézet legújabb reprezentatív kutatására alapozva - egy oka van: valójában nem léteznek baloldali szavazók, akiket meg kell győzni. Nekik nincsenek választói tömegeik, akiket lelkesíteni, mozgósítani kell egy-egy választás alkalmával. A mindenkori „baloldali szavazó” nem olyan, mint a jobbos, aki ha Orbán Viktor beszédet mond, már ott is terem "egymilliomod" magával a Kossuth téren. A baloldaliak nem azok, akik Békemenetekben képesek részt venni az év leglehetetlenebb napján. Ők nem azok, akik megtöltik a rezsigyűléseket, és tűzön-vízen át kitartanak szeretett miniszterelnökük mellett, sőt, a nappaliban kiakasztják a képét II. János Pál pápa mellé. A potenciális baloldali szavazó a 4 év túlnyomó részében láthatatlan, és egyáltalán nem szereti se Mesterházy-t, se Bajnait, és úgy általában a „szocikat” se. Alapvetően kedves emberek ők, és abszolút nem azok a szörnyetegek, akiket többnyire az ATV-n vagy a netes fórumokon, sőt akár a Parlamentben látunk. Az az élcsapat csak. Az átlag, balosnak mondott szavazó az „én nem politizálok, mert ezek mind egyformák, engem nem érdekel a politika, jól elvagyok nélkülük  köszönöm” hitvallását követő, a politikai elemzők számára „bizonytalan, pártot nem választó” szavazóként megjelölt szürke zóna. Az ő megnyerésükre pedig tökéletes a három balos politikai szerep, a populista, a hőbörgő, és a nyafogó. Hiába taszító, nem hosszútávra kellenek. A „sok ember”, aki követi az eseményeket, aktívan politizál és az aktuális rigmusokon kívül is van véleménye, az mind jobboldali. Nem őket akarják a szocialisták és csatolt részeik megszólítani.

De mi a különbség a „csendes bizonytalan” baloldali és a „hergelt biztos” élcsapat között? A hergelt baloldali olyan, mint egy Zambó Jimmy rajongó. Az ilyen fanatikus, aki rááll egy adott dologra, és nem bír leszakadni róla. Már-már mániákus. Mint mondjuk a tuti stábjának nagy kedvence, Kálmán C. Sárgaszőr, a hisztiző liberális értelmisi prototípusa. Aki legutóbb közölte, hogy a fészről törli az összes olyan ismerősét is, aki ismeri  L. Simán Lászlót. Vagy ismer olyat, aki ismeri (igen, tényleg nevetséges). Bár a fene se tudja, mi miatt rágott be ennyire egy háttérbe vonult fideszestől, de ez legyen az ő problémája. Neki a „jobboldal” a Sátán maga, és csak az lehet szép és jó, ami a vörös ötven árnyalatának egyike.  A hőbörgő baloldal képviselői gyártják a netes blogoknak a mémeket, és trollkodják szét a tutifész posztjait, jelentgetik fel, meg végzik a hőbörgős munkát azzal, hogy mindenhol elvetik a viszály csíráit. Hozzájuk csatlakoznak az Index és 444 gyakornok újságírótanoncai, meg a szabótimcsik, akiknek a kávéfőzés melletti feladata a virtuális térben is tolni az éhezőgyerekes polpulista szart.

A „csendes bizonytalannak” ha azt mondja az ember, „nézd ezt a barmot”, hamar ő is arra a következtetésre jut, mint mi, csak épp egy a bibi: ő nem nézi a barmot. Rá se tojik. Mi nézzük ezt a barmot, olvassuk, pörgünk rajta. Az SZTK-ban csücsülő, trolin utazó „nép” bizony szarik rá is, meg a Magyar Narancsra és a benne hisztiző ballibekre, ahogy a reziscsökkentésre, ’56-ra, a nemzeti ethoszra, és ezekre a dolgokra is. A végül az egység útjára lépő baloldal azonban ennek a közönségnek húzza a nótát, aki ugye „felületes szemlélő” ezért nem érti a számot, csak dúdolja, mert „sokat tolják a rádióban”. Nem szereti az X faktort, de nézi, mert szombat este ez megy a tévében. Ugyanígy nem szereti Mesterházyt, Bajnait, de rászavaz, mert most épp ők mentik meg a demokráciát, és demokráciamentés négyévente a program.

Nem ismeri tehát az egész sztorit, hogy mi történt itt Brüsszelben tavaly, azt meg pláne, hogy mi történt 80 éve Trianonban, meg 60 éve a pesti utcán, vagy 70 éve Auschwitzban. Már az is túl sok, hogy mi volt a rezsivel négy évvel ezelőtt: „Még mindig rengeteg úgyis, azt akkor is volt valamennyi. Hát nem mindegy, rablás az egész…”. Azt, hogy ki kivel van, melyik az épp aktuális kormány, amelyik éhezteti a gyereket, lopja a pénzt és csalja a választást el, miközben visszahajt minket a középkorba, nem követi. Számára a Híradó az az uncsi rész, amit elkapcsol az Eszmeralda után, mielőtt jönne az esti film.  Az érthető panelekből épített baloldali kampány le van egyszerűsítve oda, ahol vannak a jók (ellenzék) meg a rosszak (kormány) és te megszavazod, ki maradjon a villában: a pocakos csúnya csávó, aki a lánya menyasszonyi fátyla alá aszfaltozza a stadiont, vagy ez a kedves megbántott srác, aki ugyan picit suta, de a szíve az aranyból van neki.

Ugyanabból élnek a baloldalon kb. 100 éve: fasisztaveszélyesek ezek = mi vagyunk a demokrácia, lám mennyien éheznek EZEK miatt = mi vagyunk a fejlődés. Kálmán C. György , a régi kedvenc, szereti megvetni ezeket a „csendes bizonytalanokat”. Ő, Szanyi Kapitány és Timcsi eltérő szinteken, de ugyanúgy vannak: ha éppen az ő csapata nyer, azt a „csendes többség bölcsességének” szereti betudni, ha veszít, akkor elkezdi lebirkázni meg lefasisztacsürhézni ezt a társaságot. Olyankor ezek az emberek izompólót viselnek és bunkók, tudatlanok, tanulatlanok, fasiszták, kommunisták, ráadásul a körúton kívül laknak. Ha elvesztik a 2014-es választásokat, akkor - ne legyenek illúziónik -  a nemzetközi össztűzből nem csak a kormányra fog fröccsenni a sár. Az értetlen és éretlen nép is megkapja a maga büntetését. A most szeretett és hivatkozási alap„csendes bizonytalanból” egy pillanat alatt lesz nácifasiszta seggfej.

Tovább..