Az RTL visszavág

Méltó bosszúhadjáratnak lehetünk szemtanúi, hiszen az RTL Klub éppen véres szablyáját hordozza körbe a média virtuális világában, jelezvén, hogy fölveszi a kesztyűt a Kormánnyal szemben! Majd ők megtorolják a reklámadót, meg az elnyomást, meg azt a faszit akit kirúgtak az Origótól, de már másnap a 444-nél dolgozott. Valami Sanyit… Külön is érdekes, hogy a baloldali trollsajtó milyen nyálcsorgatva szemlézi az RTL Klub híradóit, azaz ők mostanság nézik, vagy nézni kényszerülnek azt a műsort. HÁHÁHHHÁ!!!

Bármennyire is tiszteljük az RTL Klub eddigi kitűnő munkásságát, mégsem hiszünk ennek az igazsághadjáratnak a sikerességében. Az csatorna ugyanis eddig is nagyjából azt volt csak képes érzékelni a magyari valóságból, ha valaki, lehetőleg egy vicces nevű faluban, ittasan megerőszakolta a kutyák által szétmarcangolt anyját. Vagy, ha egy néni saját készítésű süteményt árul, hogy etetni tudja a katonai kísérletektől megmentett csonka orrú delfinjét, akit befőttesüvegben tart. Vagy, ha Győzike pukizott. Ha a csatorna a hírei közt meg is kísérel politikai témájú leleplezésekre, egész egyszerűen nem veszik komolyan a nézők. Az RTL Klub nyilvánvalóan nem a valóságban élő emberek adója. Műsorán csak szappanoperák, vámpíros-tankos sorozatok, meg életmód-tanácsadás szerepelnek. Egész napokat lehet ebben a rózsaszínű, eperszagú gennyben eltapicskolni. A híradó is csak azért van, hogy a nézőknek újból és újból bebizonyítsa, hogy ez a világ, ez az ország, meg a szomszéd is rossz és gonosz, és az életedre tör. Jobb, ha a tévé előtt ülsz bezárkózva, mert az sokkal biztonságosabb.

Ha az ebbe a létbe hipnotizált fogyasztóit érdekeltté akarja tenni a csatorna a reklámadó és a gonosz Kormány ármánykodása ellenében, akkor nem válogathat (saját) eszközei közt. Szépen lassan átpolitizálódnak majd a műsorok. A reggeli híradóban éhező és szomjazó szomáliai gyerekeket mutatnak, majd Orbán Viktort, amint épp tojásrántottát eszik reggelire, teával. Az Astro Showban Szegfű Tündérke összefogás-áldást oszt, majd 40 könyörgő kisnyugdíjas unokájáról veszi le a fideszcóreszt. A déli Fókuszban éhező és szomjazó etiópiai gyerekeket mutatnak, majd Orbán Viktort, aki ebédre rántott húst eszik kovászos uborkával, hideg vízzel. A Mentalista feltöri az Orbán Ráchel lagziján ellopott két telefon titkos kódjait, és megtalálja a Halálcsillag tervrajzát. Az Éjjel-Nappal Budapest következő részében Lázár János költözik a Pirike melletti szobába, de kiderül, hogy büdös a lába. A Heti Hetesben Gálvölgyi János letolja a nadrágját, és megmutatja Teddynek az Orbán Viktort ábrázoló tetoválást a hátsóján, majd mond egy viccet, amin még a tapsgép sem nevet. Végül az éjféli híradóban éhező és szomjazó szomáliai gyerekeket mutatnak, majd Orbán Viktort, amint lekváros kenyeret vacsorázik, tejjel.

És ezzel teljes a bosszú!

Az RTL Klub magatartása leginkább méltatlan egy magára valamit is adó csatornához. Orbán Ráchel esküvőjét ismételten elővenni meg egyenesen szánalmas. Csak hát úgy tűnik ennyi telik a szellemi munícióból. Ahhoz, hogy a kereskedelmi média szereplői képesek legyenek a mindennapok valóságához igazodni, ahhoz valódi, tényfeltáró anyagokat kellene készíteni, jelen lenni, kérdezni, érvelni. Viszont ez bonyolult. Egyszerűbb, ha kitalálunk egy országot, kitaláljuk az embereket, és kitaláljuk, milyen kitalált igényei is vannak a kitalált embereknek. Közben pedig szépen megélünk a reklámokból, amiket szintén kitalált embereknek készítenek. Ha ez ilyen egyszerű, akkor tényleg minek erőlködni.

Bezzeg, ha a kormány beleköp ebbe az állóvízbe, az más.

Akkor bosszút kell állni! Bárcsak menne még az újságírás…

Tovább..

Adj pénzt! Miért nem adtok pénzt?

Az önlejáratásban világszínvonalú honi baloldalunk nem véletlenül termelte ki magából ezeket a kis csoportocskákat, akik tegnap boldogan tüntettek a Lérjani ellen, és egyúttal beemelték a köztudatba a közös megegyezéses mártír alaptípusát. Nem véletlenül, mert a politikai osztályuk jelen állás szerint nemhogy egy váltópártot, de még egy komolyan vehető alternatívát sem igen képes felmutatni a kötcsei centrum ellenében, így maradtak a szoborkéselő talpasok és a hülyébbnél hülyébb performance-oket bemutató norvégalaposok.

Múlt héten is érezhető volt, hogy a szakmai szolidaritásos tüntit megpróbálják jól tovagondolni, és ráfejteni még pár réteget a felgyülemlett sértődésekből. Ebből hozták össze tegnap egy kisebb durci-csomagot a Kossuth tér egy természetes fénnyel pazarul bevilágított részén (külön gratulálok érte) a Ki a fasz ez a Lázár János? – munkacímre hallgató ankétot.

Az ankét kifejezést nem véletlenül használom, mert ez valóban csak egy nyilvános értekezlet volt, ahol a következő Egymillióan a sajtszabadságért mozgalom tagjai összegyűltek focizni egyet Jani virtuálisan levágott fejével, meghallgatni egymás bölcs mondanivalóját, valamint letesztelni, hogy ki képes beszélni nagy tömeg előtt, és ki az, akinek inkább a magányos sírdogálás áll jobban a valahányadikköztársaság elromlott fékei és ellensúlyai előtt. Utóbbi csoportot egyszemélyben a NANE vezetője maxolta ki.

Kreténkommandó, de hát kutyát is kell sétáltatni, ezért csak megnéztem őket.

Szóval az aktuális hörgés apropója, a sajtószabadság sokadik eltemetése mellett, a Norvég Alap pénzei körüli kardozás, és a reklámadó volt. A reklámadóról már megírtam a Toronyház hivatalos álláspontját, most nézzük meg mi a helyzet a skandinávok dollárjával.

A Norvég Alap pályázati pénzeit - a kormány álláspontja szerint - egy jól körülírható csoport magnetizálta a saját zsebeinek irányába. Erről ez a lista engem kevéssé győzött meg, persze nem néztem végig az összes nyertes dokumentációt, de van itt minden. Ugyanakkor abban is lehet valami, hogy a tüntetéseken rendszeresen hoppmesterkedő Krétakörös ecsetfej, vagy az Átlátszó rendesen szakított. Ha valaki vizsgálódni akar, akkor transzparencia, miegymás, ne sajtóturnézzanak és tüntizzenek, hanem tárják szélesre azokat az ajtókat az Ökotárs Alapítványnál, és kínálják kávéval a Kehi munkatársait.

Ellenkező esetben még a végén Lézerjanival fogunk egyetérteni.

Természetesen a tüntetés résztvevői a civil társadalom elleni támadásnak tartják ezt a vizsgálatot, meg annak, hogy ebben a diktatúrában a nekik fontos társadalmi rétegeket (nők, melegek, pékek, koncsita virslik) el akarják nyomni, le akarják őket kerényizálni. És ők az utolsó végvár az orbáni rémuralom ellen. Hát, ja, nem is szerénységgel vádolja őket a kormány… Már csak az hiányzott, hogy egy cuki kis papírmasé R2D2-ből előpattanjon egy kékre festett HaHás, és előadja: „Norvég Alap, te vagy a civil társadalom utolsó reménysége!”.

Valahol pedig, ha nem is korrekt, de megszokott rendszer, hogy a politikában erősen nyomuló „civil” szervezetek is megérzik a politikai váltógazdaságot. Ha a sajátjaik vannak, akkor pittyeg az értesítő, ha az ellenfél, akkor lehet menni poharat szedni az Instantba. És mivel politikai civilek, ezért kicsit visszás, hogy az ellenfél kormányzása alatt Adj pénzt, te geci! tüntetéseket tartanak. Ez egy ilyen versenyszám.

Mert lehet olyan hobbit is találni, amihez nem kell állami finanszírozás…

Tovább..

Mégsem tiltakozunk a reklámtörvény ellen

Ha félig-meddig csak trollkodásból, de tegnap mi is csatlakoztunk a Nagy Magyar Médiaösszefogáshoz, és tiltakoztunk egyet a nemrég benyújtott reklámadó szóló törvénytervezet miatt. Pedig az igazság az, hogy alapvetően egyetértünk vele. No, nem azért, ami a törvény eredeti, nevesített célja, hanem az úgynevezett nem szándékolt következménye miatt.

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a törvény elsősorban a két nagy kereskedelmi TV kizárólagosságát hivatott megtörni. A kisebb médiumok, a nyomtatott és elektronikus sajtó csak félreértett szakmai hiúságból szolidaritásból tiltakozik, mivel az adó progresszív mivolta miatt őket nem érintené kifejezetten érzékenyen. Valamint azért, mert félnek. Félnek, hogy a reklámozni akaró cégek mindenképpen ragaszkodnak a két nagy kertévéhez, és akkor a reklámokra szánt pénzekből leeső kis morzsákat sem szedegethetik fel ezentúl.

Ebben még lehet is valami, habár a hirdetők olyanok, mint a sáskák: minden felületet ellepnek.

A törvény nevesített célja az igazságos közteherviselés. Itt azért felszisszentünk egyet a Toronyházban, kicsit úgy érezzük most magunkat, mint az egyszeri kommunistával a Kispipacs pultjánál, akinek hétről-hétre el kell magyarázni az igazságos és a méltányos fogalmak közti különbséget. Ez az új adónem legjobb esetben is csak méltányos lehet, de igazságos nem. Zárójel bezárva.

A két nagy kereskedelmi csatorna kivonulásával ugyanakkor lehetőség lenne a torta tisztességes újraszeletelésére. Régen volt, talán igaz se volt, de a Horn kormány alatti frekvencia-kiosztások nem férnek oda az újkori magyar kapitalizmustörténet legsikeresebb epizódjai közé. Gyakorlatilag mi voltunk az üveggyöngyért saját magunkat eladó ostoba bennszülöttek maxweberi ideáltípusai. Persze, azóta sok minden történt, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar kereskedelmi televíziózás bűnben fogant.

A nem nevesített célja a törvény életbe léptetésének, a királyi televízió megerősítésének a szándéka lehet. Ez minden szempontból örvendetes volna. Tévét még néző olvasóknak talán nem kell bemutatnom, hogy milyen is a folyamatos anyagi függésben lévő kormányzati televíziózás. Nálunk egy hét belföldi nyaralás komoly, olyan helyen, ahol folyamatosan ment az M1, az egy sörök százait igénylő traumát okozott…

Ha a kereskedelmi televízióknál jelentősen drágul a reklámozás, akkor a piac átrendeződése előidézhet egy olyan helyzetet, amikor a csökkent függőség normális köztelevízióban bontakozik ki. Legalábbis a Toronyház Mórickája szerint…

Viszont van egy másik lehetséges kimenetele is a törvénynek, ugyanis benne felejtett elhelyezett benne a tv. alkotó egy remek kiskaput. „Az adó alanya az olyan médiaszolgáltató, aki műsoridejének legalább felében magyar nyelvű médiatartalmat tesz Magyarország területén elérhetővé.” Végigfutva a kereskedelmi tévék kínálatán, nem lenne nekik olyan nehéz felerészben idegen nyelven sugározni.

És ha ez bekövetkezik, akkor ebből az elbaszottnak tűnő törvénytervezetből egy egészen frankó dolog születhet. Mert tűnhet az egész finghámozásnak vagy sima multi-nevelésnek, ami azért nem áll annyira távol a Fidesz-kormánytól, de ha végre elkezdenek az országos kertévék idegen nyelven sugározni, akkor megérte verekedni a törvényért.

Elismerem, jelenleg egy jelentéktelen minoritást képviselünk mi, akik egyszerűen nem vagyunk hajlandóak szinkronos filmet, sorozatot nézni. A szinkron legtöbb esetben kilátástalanul szar minőségétől függetlenül. Ha egy filmet indonéz nyelven, indonéz színészekkel forgattak (pl. Raid), akkor mi indonéz nyelven akarjuk hallani. Ennyi.

De még számtalan egyéb okot is fel lehetne sorolni. Közhely, hogy milyen kevesen beszélnek nyelveket Magyarországon, de nagyobb probléma, hogy a társadalom (csak leírtam ezt a szót, a fenébe) jelentős része képtelen olyan sebességgel olvasni, ahogyan beszélnek. Ez egy olyan súlyos, gazdasági, szociális, kutyafasza következményeket is maga után vonó probléma, amivel már rég kellett volna kezdeni valamit. Ezt nevezik a szocimókusok felnőttkori funkcionális analfabetizmusnak. És akkor szürcsölhetjük le az Uniótól a máshol sokkal jobban is hasznosítható milliárdokat mindenféle teljesen felesleges, céltalan, de legfőképpen eredménytelen felnőttképzésre, miközben egy hülye törvénnyel simán rá lehet venni mindenkit, hogy akkor legyen szíves elkezdeni olvasni. Mert ha utoljára az Egri Csillagokat vette a kezébe, és hagyta félbe, mert túl sok volt a betű, akkor sose fog olvasni önszántából. Viszont a tévé nagy úr. Az kell, ha olvasni kell érte, akkor olvasni fog. Feliratot. Megszokja.

És rögtön egy olyan képesség birtokába kerül, amivel már nem csak közmunkát lehet végezni.

Tovább..