Továbbra is szarban a Haza!

Legalábbis a gazdaság. Mert az elmúlt hónapokban is folyamatosan jöttek az aggasztó hírek Magyarország fő gazdasági mutatóival kapcsolatban. Nagyjából egy éve írtam egy összefoglalót arról, hogy miért is szar a magyar gazdaság, és miért is fogunk maradni a túlzottdeficit-eljárásban. Tévedtem. Most, egy évvel később ismét áttekintek pár mutatót, és megpróbálom bebizonyítani, hogy miért volt tévedés ez, és miért is kéne visszakerülnünk az eljárásba.

9% alatt a munkanélküliség kérem. Ez a folyamatos csökkenés fenntarthatatlanná teszi az MSZP/DK szavazóbázisát. Segély helyett munka? Ez bizony támadás minden ellen, amit a demokratikus ellenzék képvisel. 28%-kal megugrott az építőipar teljesítménye, ráadásul 2013 eleje óta folyamatosan emelkedik. Tarthatatlan. Elkezdtek emelkedni az ingatlanárak meg úgy általában bővül az ingatlanpiac? Mi lesz így itt? Új házak, beruházások, gyorsabb vasúti közlekedés meg járható utak? Hol van ilyenkor egy Demszky kaliberű főpolgi, aki együtt dudál a kátyúban a tüntetőkkel saját fővárosában? 6,7%-os kiskereskedelmi forgalomnövekedés, mi? Vásárolgatunk, vásárolgatunk? A baloldali anti-Matolcsy/anti-Varga propaganda meg muníció nélkül marad?

Baloldali kormányok alatt azt is megtanultuk, hogy úgy kell "rendben" tartani az államháztartást, hogy felpörgetjük az inflációt. Ehhez képest itt egy 0,1%-os éves és 0,2%-os előző hónaphoz képesti áremelkedés. Nevezhetjük egyáltalán ezt még inflációnak? Mi lesz így velünk?

És akkor a lényeg: 2013 IV. negyedévében 2,7%-os GDP bővülést hoztunk össze az előző évhez képest. Idénre egy szolid 2,3%-ot jósol a NGM (a GKI pedig 1,5%-ot és nemzethalált...), Miközben az euróövezet valósággal szárnyal a 0,3-0,4%-os becsült éves növekedésével.

Elnézést a sok száraz adatért, de kellet ez a sok szám, hogy megértsük, hogy tette tönkre az elmúlt egy évben is Kajiu Magyarországot hű csatlósaival, Vargával és Matolcsyval. Eközben érdemes lenne vigyázó szemeinket a HVG szerkesztőségére és az IMF-re vetni. Hisz tudjuk, mindkettő éleslátása hosszú ideje bizonyított, csak a végén mindig Matolcsynak, majd Vargának lett igaza.

Végül íme a Téblog cselekvési terve, hogy helyre hozzuk, amit Orbán elbaszott:

• Ne vásároljunk, vagy ha igen, akkor is csak olyan helyen, ahol a közelmúltban árat emeltek!
• Mondjunk fel a munkahelyünkön és keressük fel a legközelebbi Munkaügyi Hivatalt! Ha mégis maradnánk, kérjük átjelentésünket részmunkaidőbe zsebbe fizetés mellet! Mindenesetre szabotáljuk a munkát, ahol tudjuk!
• Ahol lehetséges, szabotáljuk az építkezéseket úttorlaszokkal, építőanyag-lopással, építési engedélyek kiadásának bírósági megtámadásával, stb.! Minden megengedett!
• Ne vegyünk ingatlant!
• Hallgassunk az IMF-re, mert nekik mindig igazuk van! MINDIG!

Talán még menthető a helyet...

Tovább..

A károgó Varju

A varjú undorító állat. A mitológiában a balszerencséhez, a halálhoz kötődik. Ravasz egy állat – általában valamilyen gonosz csínytevés jellemző rá. A profán világban a szemétzabálás a legjellemzőbb tulajdonsága. Ott köröz mindig a szarkupac felett. Van belőle Kormos, Dolmányos, Havasi, de a leggyakoribb a Vetési. Nekünk meg van belőle egy Lászlónk... Ráadásul károg. Egyre csak károg.

Mondják, hogy a nevekkel nem illik viccelődni. Gúnyolódni még inkább. De hát ha nekünk egy demokratikus koalíciós Varju László jutott, aki mindig a szemétben turkál? Aki Gyurcsány feltétlen híve. 2002 óta egyébként szoci képviselő. De volt ő már Gyurcsány és Bajnai államtitkára is „abban a bizonyos nyolc évben”, amikor tönkre vágták Magyarországot. Ez a Varju pedig egyre csak károg és károg. Most éppen a Dunaferr ügyében.

Mint ismert az ISD Dunaferr-menedzsment bejelentette, hogy a veszteségek lefaragása miatt 1500 főt el akarnak bocsátani a cégtől, ami a térségben tragikus következményekkel járna. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter gyorsan tárgyalásokat is kezdeményezett. Először támogatás, majd a vételi szándék is felmerült. Nagy volt a kapkodás a kormányban, ami érthető. Meg kell menteni 1500 munkavállalót. Bárhogy.

A Dunaferr vezetőit állítólag meglepte a vételi szándék. Nem akarnak szabadulni a cégtől. Csak rentábilissá tenni valahogy. A kormány viszont nem engedheti, hogy az egyébként is magas munkanélküliségű vidéken még 1500 ember az utcára kerüljön. Így egyelőre patthelyzet van. Varga Mihály és a kormány mindenesetre minden érthető kapkodás mellett eltökéltnek látszik.

Varju László viszont elkezdett károgni. Egyrészről azt firtatta, hogy mennyibe kerülne a cég megvétele, illetve 1500 ember megmentése. Másrészről pedig, hogy miért változik a szándéka Varga Mihálynak óránként. És ami a legcsúnyább károgása volt: követelte, hogy garanciákat adjon a kormány arra, hogy nem kerül 1500 ember az utcára. Pont ő! 

Nos, a nevekkel nem ildomos gúnyolódni. De ebben az esetben van néhány tény, ami miatt megérdemli Varju László, hogy párhuzamot vonjuk a károgó, szemétzabáló névrokona között. Ugyanis tudni kell, hogy a Dunaferr vállalatot 2004-ben a Gyurcsány-kormány privatizálta. Egy nagymúltú ukrán cégnek passzolta el.

Varju László része volt annak a kormánynak, amely privatizálta a vállalatot és kockára tette a munkavállalók sorsát. A tragédia pedig bekövetkezett. A cég veszteséges lett és most magyar embereket akarnak az utcára dobni. Az egykori privatizációt lefolytatók követelnek ezek után biztosítékot? Talán 2004-ben kellett volna előre gondolkodni azon, hogy kinek adják el a Dunaferrt.

Mindenesetre most válságmenedzselésre van szükség. Nem károgásra. Úgyhogy Vaju László: pofa be!

Tovább..

Így lett Vargából is patás ördög

Itt az idő, lehet lendületes publicisztikákat írni végre valahára. Merthogy helyzet van. Az ország legfőbb kasszakulcsőrének személyében változás történt, így aztán lehet kombinálni, vélekedni, elméleti eszmefuttatni. Legelőször is Matolcsy miniszter, akit - jó elismerem, időnként meredek, pirospöttyös -beszólásai miatt vesszőfutásra ítélt a ballib média, elment jegybankelnökösködni. Asszem egy ujjunkon megszámolhatjuk, hány pozitív cikk jelent meg róla az utóbbi két évben! Csomagot – you know pekidzs – nem nagyon készíthetünk ebből. Azonban Varga miniszter úrról eddig mindig kedves, aranyos cikkek láttak napvilágot, vagy mondjuk rosszabb esetben tényszerűek. Eddig. Ám most beiktatták, így aztán elkezdtek megíródni a népszabó-hávégé-index-százhatvannyócas szentségtelen-négység címlapjain a kesergő, szenvedő epeömlések.

És beindult a verkli, hogy – jó, jó szeretjük, meg szemüveges, meg amúgy egy úriember, tök úgy néz ki, mint egy pénzügyminiszter, úgy beszél, mint egy pénzügyminiszter, nade mégis Orbánember, és különben, ha Orbánnak patája van, akkor van az neki is. Ha pedig patája van, akkor már ő maga is az ördög, a népnyúzó, a munkátkenyeret-elvevője. Tehát ő ellenség. Ha pedig ő ellenség, akkor leírjuk - gondolták ott a Szódában, vagy Friscóban és ittak még egy sört. (Bocsánat, nem általánosítok, lehet, hogy egyesek elszívtak egy vihihicces cigit.)

Van egy különösen kellemes sorcsokor, amit azóta is ízlelgetek, idézem: „Vargára csak azért nem bízhatnánk rá a biciklinket a kocsma előtt, mert nem jár arra, s biztos beengednénk őt legalább az előszobába, ha vadidegenként becsengetne. Tízből kilenc lányos anya ilyen vőről álmodozik. Ehhez képest katasztrofális pénzügyminiszter volt, aki nem éppen a magyarok, hanem kizárólag Orbán Viktor reményeit váltotta valóra.”

Hát ennél faragni sem lehetne szebbet. Most már meg lehet indulni ellene, mert ugyan szakember is, meg amúgy rendes fickó, de ha egyszer jön az ősellenség, akkor nincs vita. Orbánfasizmus jön. Ez a fickó is egy ilyen megtévedt fasiszta, tán még veszélyesebb, mint a többi, mert emberarca van neki. Sőt, még kellemetlenebb, mert a mindörökké tévedhetetlen Lengyel Laci (aki mostanában lassan már a pasukániszi forradalmi jogalkotással és polgárháborúval szeretné a gaz Fidesz okozta antijogállamiság gordiuszát kettécsapni) már nem lesz partiban vele, kénytelenek leszünk majd előhozni valamelyik vezérbikát, mondjuk a Bokrost.

A Bokrost, a nagy szakembert akarja az igaz balos. Hiszen aki igaz balos, az szakember, független, pártatlan. Bár az se jó, kicsit megkopott a szakember a Dibolya rigolyáin, akkor legyen az Offshore Oszkó. Vagy a ciprusi üzletekben és jegybankvezérkedésben megfáradt András. Nem is! Legyen a Gordon, mert az mindenhez ért, és akkor majd minden jó lesz, ismét béke lesz, meg móka és kacagás, munka, kenyér és vöröscsillag. Majd a Gordon ismét megoldja, addig meg míg rávesszük, megiszunk egy felest pacekba és beszól a Szanyi Tibi maszekba.

Istenem, hogy mennyire unalmasak ezek….

Művtöri órán azt tanultuk, hogy az ovális képkivágás az idillt jeleníti meg. Sajnos a Szódában meg a Friscóban szarnak az idillre

Tovább..